Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

,1918 novembertől 1919 márciusáig „Az egyetlen kiút: A marxista történetírás az emberiség történelmének legújabb korszakát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­tól számítja, amelynek győztes harcai­ban — más népek fiaival együtt — száz­ezer magyar is részt vett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a forradalom ötvenedik évfordulóján több­száz magyar internacionalistát tüntetett ki a Harci Érdemekért Érdemrenddel. Kerületünkből ezt a magas kitüntetést akkor huszonnyolcán kapták meg. A forradalom hatvanadik évfordulóján, sajnos már csak heten éltek, akik fegy­verrel a kézben harcoltak a szocialista forradalom győzelméért, majd ezt köve­tően a szovjet hatalom megszilárdításá­ért. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme lelkesítette azokat a munkáso­kat, értelmiségieket is, akik létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját, azt a pártot, amely a magyar munkás- mozgalom történetében először lépett fel a hatalom megragadásának és gyakor­lásának igényével. Azt a pártot, amely a nemzetközi kommunista mozgalom részeként 1919 tavaszán a Kommunista Internacionale egyik alapítója volt. Az alapítás A párt zászlóbontása Budán a Város­major utca 42. szám alatt történt 1918. november 24-én, de alig telt el egy hét, már a Visegrádi utca 15. adott otthont a kommunista pártnak, majd a párt lapja, a Vörös Üjság szerkesztőségének is. A Visegrádi utcára többek között a forradalmi munkásmozgalom egyik fő bázisának, az angyalföldi gyárnegyednek a szomszédsága miatt esett a választás. Wömer, Schlick—Nicholson, Láng, Ma­gyar Acél. Első Magyar Csavargyár, Ganz-Danubius Hajógyár, Kender-Juta katonás rendben sorakozott egymás után a Váci úton. Ezekben a gyárakban dol­gozott a budapesti munkásságnak közel egyharmada. Angyalföd munkássága már a századfordulótól számtalan osztály­összeütközésben edződött. Ezek egyik ki­emelkedő állomása volt 1912. május 23., amelynek emléke elevenen élt még An­gyalföld dolgozóinak tudatában. A Visegrádi utcai pártház rövidesen mágnesként vonzotta az angyalföldi üze­mek munkásait. Dvorák János elvtárs, aki a Fóti úton a Malomházak egyiké­ben lakott, így emlékezett vissza erre az időre: „Amikor megtudtuk, hogy a Visegrádi utcában megalakult a Kommunista Párt, gyakran bejártunk oda. Röplapokat, majd újságokat hordtunk szét, verseket sokszorosítottunk, ahol mód volt rá, el is szavaltuk, sokszor az utcán is.” A párt legfontosabb feladatának a fel- világosító és a szervező munka megin­dítását. a dolgozó tömegek eszmei meg­nyerését tűzte ki célul. Ennek fontos esz­köze lett az 1918. december 7-én meg­jelent Vörös Üjság, az első magyar kom­munista lap, mely programot adó vezér­cikkében világosan megfogalmazta: a je­lenlegi helyzetből „az egyetlen kiút a szocializmus”. „A lap szerkesztősége először a párt­titkárság egyik szobájában (Visegrádi utca 15. félemelet), majd a szomszéd ház III. emeletén egy magánlakásban bérelt bútorozott szobában volt. A lap példány­száma hamarosan elérte a tizenötezret, később huszonötezerig emelkedett. Elein­te hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg” — írta visszaemlékezésében Vágó Béla, a Vörös Üjság első szerkesz­tője. A gyárak, üzemek munkásai agitációs anyagért jártak a pártközpontba, párt- szervezetek kiépüléséről vittek híreket, gyűlésekre kértek előadókat. 1919. ja- nuárjában-februárjában pedig a külön­böző budapesti tüntetések rendszerint a Visegrádi utcában értek véget, ahol a párt valamelyik vezetője — néha több is — szólt az egybegyűltekhez. Január 26-án a 32. gyalogezred kato­nái rokonszenvtüntetést tartottak a Vö­rös Üjság és a Népszava előtt. „A Vörös Újság szerkesztősége előtt levetett sap­kával énekelték a Marseillaise-t, azután Kun Béla .mondott beszédet, amelyben követelte a burzsoázia lefegyverzését, a proletáriátus felfegyverzését... Majd Vágó Béla és Rabinovits József szólt az egybegyűltekhez” — írja Az Est c. lap 1919. január 28-i száma. Február 20-án a munkanélküliek, Vigadóbeli gyűlésük után a Vörös Újság szerkesztősége előtt a tanácshatalom mellett tüntettek. A burzsoázia hamar felismerte, milyen erőt hordoz magában a megalkuvás nél­küli Kommunista Párt, amelynek nap­ról napra növekedett a befolyása a szé­les tömegek, de elsősorban a nagyüzemi munkásság körében. A rendőrség és a megtévesztett katonaság több alkalom­mal házkutatást tartott a párttitkársá­gon és a szekesztőségben. Ezek közül a legdurvább 1919. február 3-én volt, ami­kor a vandalizmus még a polgári körö­ket is felháborította. „A Vörös Üjság szerkesztőségében katonák, rendőrök, népőrök és egyéb őrök jelentek meg és rettenetes vandalizmussal estek neki a kommunista lap szerkesztőségében ta­lálható papírnak, betűnek, sőt minden értéktárgynak... és mindez arra a pa­pírrendeletre hivatkozással történt, amely megtiltja új lap indítását” — ír­ta az egyik polgári lap. A párt által kiadott röplap a követke­ző hírt közölte: ......ma hajnalban meg­je lent a rendőrség egy karhatalmi osz­taga a Vörös Üjság Visegrádi utca 15— 17. szám alatti helyiségében és az utolsó papírdarabig... mindent elhurcoltak.” Ez mintegy főpróbája volt annak a kommunistaellenes hajszának, amelynek során 1919. február 31-én a párt vezetői­nek nagy részét letartóztatták és bebör­tönözték, a Visegrádi utcai párthelyisé­get pedig lepecsételték. Kerületünk 1918—19-ben közigazgatá­silag még az V. és a VI. kerülethez tar­tozott, ezt a két kerületet a Váci út vo­nala választotta el egymástól. Így az el­ső pártszervezetek is, a jelenlegi kerületi határokon belül V. és VI. kerületi né­ven szerepelnek. Kiépülnek a pártszervezetek Ennek az időszaknak fő jellemzője a körzeti pártszervezetek kiépülése. A Kommunisták Magyarországi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeumában a sok-sok emlék között egy számunkra kü­lönösen nagy jelentőségű okmány is lát­ható. Néhány sor mindössze egy kockás füzetlapon, de az első körzeti pártszer­vezet megalakulásáról ad hírt 1918 de­cemberében: „Értesítjük a Központi Bizottságot, hogy a VI. kerületi I. cso­port a Népszállóban folyó hó 27-én kb. 150 ember részvételével sikerült pártna­pot tartott, amelyen az ideiglenes veze­tőséget megválasztották, tehát kérjük a fent nevezettet, velünk az összeköttetést fenntartani, Kiss Ferenc elvtárs által. Tisztelettel a VI. kerület I. csoportjának ideiglenes vezetősége”. 1968-ban a pártszervezet megalakulá­sának félévszázados évfordulóján em­léktáblával jelölték meg a Dózsa György út 150. számú épületet. Tudjuk azt is, hogy az első csoport alapítói Mikulik József, Szántó Béla, Vá­gó Béla, Sipos Erzsébet, Biermann Ist­ván, Somló Dezső, Csillag Rózsi, Szántó Gizella, Schurek János és Szilágyi Dezső elvtársak voltak. Négy nappal később, 1918. december 31-én „megalakult a VI. kerületi kom­munista pártszervezet. Elnök Szilágyi Dezső elvtárs lett, titkár Szabó Károly, jegyző Kis Lajos nyomdász, a pénztáros pedig Bárd Ferenc elvtárs lett.” Erről tudósít a Vörös Újság 1919. január 4-i száma. A VI. kerületi szervezet első ülé­sén Karikás Frigyes beszélt, a gyűlés Leninhez és Liebknechthez intézett üd­vözletét. A KMP VI. kerületi 3. csoportjának megalakulásáról (a 2. csoport a jelenlegi VI. kerület területén alakult) a Vörös Újság 1919. január 23-i száma adott hírt. „A VI. kerület 3. csoportja megalakult. A csoport vezetőségét a következőkép­pen választották meg: elnök: Schurek János, titkár: Tóth István. A csoport helyisége Kartács utca 5. szám alatt van.” A ,VI. kerületi 4. csoport hatásköre ki­mondottan Angyalföldre terjedt ki. A Tripoliszban a Palotai úton levő Steiner féle vendéglőben működött a körzet, ahová Karikás Frigyes is rendszeresen eljárt. Ennek a körzetnek Varga Pál elv­társ volt a titkára. 1919. január közepén, mint arról a Vörös Újság is hírt adott, az V. kerületi Népházban (Vág u. 12.) gyűlést tartot­ták, melyen Kiss Lajos elvtárs elnökölt és a jelenlevők többsége a kommunista párt mellett foglalt állást. ★ ★ ★ ANGYALFÖLD ★ ★ ★ II

Next

/
Oldalképek
Tartalom