Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
a szocializmus" As üzemek csatlakozása Néhány kerületi üzemről is tudunk, ahol munkásgyűléseken a Kommunista Párt mellé álltak. Így a Vörös Újság 1918. december 25-i száma arról ad hírt, hogy „a Ganz-Danubius Hajógyár munkásai december 20-án tartott értekezlete kimondta, hogy a gyár munkásai csatlakoznak a Kommunista Párthoz”. Az 1919. január 8-i számból pedig azt tudjuk meg, hogy a Tudor Akkumulátor Gyár munkásai kiálltak a kommunista Bartel elvtárs mellett. Egyhangúlag csatlakoznak a KMP-hez és előfizetnek a Vörös Újságra. Így január hónapban nemcsak a Kommunista Párt körzeti és kerületi szervezeteinek a kiépítése folyt, hanem a szociáldemokrata pártszervezetek helyiségeiben, a szakszervezeti befizetőhelyeken és az iskolákban tartott előadásokon is kemény küzdelem folyt a tömegek megnyeréséért, a párt célkitűzéseinek minél szélesebb körű megismertetéséért Így — mint arról a Népszava hírt adott — a Váci úti VI/2-ben (Váci út 97.) élénk vita folyt az előrehaladás lehetőségeiről a kommunisták és- a szociáldemokraták között, ahol a kommunisták részéről Stern és Köves elvtársak szólaltak fel. Január 9-én a Váci út 21. szám alatti iskolában volt gyűlés, ahol Sollner József a Kommunista Párt katonai frakciója nevében üdvözölte az angyalföldieket. Lelkes kiáltások és közbeszólások is hangzottak: „A katonaság is velünk van!” „Éljenek a mi derék elvtársaink!” — írja visszaemlékezéseiben Sollner elvtárs. A Váci út 31. szám alatt az egykori Concordia étterem helyiségei is számtalan szenvedélyes hangú gyűlésnek szolgáltak színteréül. Az újságokból tudjuk meg azt is, hogy előadás volt a Gömb utcai iskolában, ahol az előadó Nyisztor György volt, továbbá a Szent László út 26-ban, a Fóti út 27-ben, a Szekszárdi úti óvodában, a Szent László út (jelenleg Mautner Sándor utca) 166-ban és a Mohács utca—Lehel utca »árkán levő párthelyiségben is. Munkásellenőrzést! Sok más budapesti üzemhez hasonlóan Angyalföldön is sok üzemben alakult üzemi tanács az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom után. így a Ganz-Danubiusban. a Jutában, a Magyar Acélban, a Vulkánban, a Lángban csak szervezett dolgozókat választottak üzemi tanácstagnak. A fiatal Kommunista Párt az orosz- országi forradalom tapasztalatai alapján azért szállt síkra, hogy a sok esetben formális üzemi tanácsok a termelés sza- botálására törekvő tőkésekkel szemben valósítsák meg a munkásellenőrzést. így ír erről a Vörös Újság 1918. december 14-i száma: „A munkásellenőrzés a munkásosztály hatalmának intézményes érvényesítése az üzemben”. 1919 januárja döntő fordulat volt a munkástanácsok tevékenységében. A termelést akadályozó, vagy korábban munikáseilenes magatartást tanúsító igazgatókat, főmérnököket elmozdítják állásukból. Az újságok szinte naponta közölnék ilyen híredet. Január 7., Első Csavargyár: „a munkások... azok ellen a főnökök ellen fordultak, akik a múltban munkásellenes viselkedést tanúsítottak”. Ezen a napon a Schlick-Nicholson-ban Herceg ügyvezető igazgató „lemondott” a vezetésről, helyette üzemi munkástanács vette át az irányítást, hasonló a helyzet az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban is. Január 9-én a Ganz-Danu- bius Hajógyár munkástanácsa eltávolítja az igazgatót és a főmérnököt... Január 10-én, a Magyar Fémlemezipari RT- nél és a Magyar Fiat Művek RT vállalatainál munkástanácsok alakultak...", olyanok, melyek a vezetésre irányítást akarnak gyakorolni”. Nem sajátos angyalföldi jelenség volt ez, hasonló helyzet volt a többi budapesti nagyüzemekben is, így a Weiss Manfrédban, a Fegyver- és Gépgyárban, a Ganz Villamossági Gyárban, az Óbudai Hajógyárban. A burzsoá sajtó pedig naponta ri- asztgatta olvasóit: „A munkások erőszakkal elfoglaltak egy gyárat”. A Pesti Napló 1919. január 19-i számában a következőket olvashatjuk a „Gyári anarchia” c. cikkben: ,,A vas- és gépiparban két hét óta keletkezett munkásmozgalmak egy része még mindig nem vezetett megnyugtató eredményre”. Valóiban, amilyen mértékben érvényesülni kezdett a Kommunista Párt befolyása az üzemi dolgozók között, ahogy megértették és elfogadták a párt célkitűzéseit, olyan mértékben jutottak egy-egy lépéssel közelebb a tulajdonviszonyok megváltoztatásához. A Szociáldemokrata Párt hivatalos vezetése nem tartotta szükségesnek az önálló ifjúmunkás szervezet megteremtését, bár arra több kísérlet és próbálkozás is történt. Ezért volt oilyan nagy jelentősége 1918. november 30-án az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ) megalakulásának, mely egy hónappal később december 30-án úgy határozott, hogy a Kommunista Párt eszmei vezetését fogadja el. Ezért tekintjük 1918. december 30-át a magyar kommunista ifjúsági mozgalom (a KIMSZ) születésnapjának. Kerületünkben az V—VI. kerületi fiatalok először az általuk korábban is ismert Váci út 53. szám alatti szakszervezeti befizető helyiségben gyülekeztek. Az IOSZ zászlóbontása után 1918. decemberében ők is önálló helyiség után néztek és a VI. kerületiek így kaptak helyet a Hungária körút 81/a (jelenleg Róbert Károly krt 74.) szám alatt a Polgári Demokrata Kör helyiségeiben. Ai IOSZ VI. kerületi csoportjának vezetőj» Műnk Sándor elvtárs volt. A helyiségben Lékai János, Karikás Frigyes is többször tartott előadást. Ide járt fel a közelben lakó Kövér Lajos és Pergováca Károly is, akik a Tanácsköztársaság idején Lenin-fiúk lettele; az ellenforradalmárok mindkettőjüket lei végezték. Az V. kerületi IOSZ szervezet a Vág utcai Nápházban működött. 1919. január 13-án a budapesti tanon- cck sok ezres felvonulásán ott voltak aa angyalföldi fiatalok is a Nemzeti Múzeum előtt és nemcsak tábláik hirdették, de ők maguk is mélyen hitték, hogy „Ml már nem leszünk kizsákmányolt proletárok'” Az Ifjú Proletár 1919. február 17-1 száma pedig arról ad hírt, hogy: „a* angyalföldi ifjúmunkások szervezetileg is csatlakoztak az IOSZ-hoz”. Az Ifjú Proletárban — az IOSZ lapjában — rendszeresen megjelent az V—VI. kerületiek programja. Abból tudjuk, hogy január hónapban Műnk Sándor tartott előadást az osztályharcról, majd vitát rendeztek a kérdésről. Irodalmi előadás is elhangzott és azt is megbeszélték. Taggyűlést, majd bizalmi ülést tartottak. A gazdasági és politikai mozgalmakról Lengyel József tájékoztatta hallgatóit. Az előadások mellett közreműködtek a párt lapjának, a Vörös Újságnak a terjesztésében is. Sugár Béla, aki akkor nem a kerületünkben lakott, de jelenleg itt él, a Rottenbiller utcai úttörő csapatnál tevékenykedett. AÍ IOSZ-nak 1919 márciusában már 11 csoportja volt Budapesten, ebből kettő a kerületünkben működött. Mozgósítani a munkástömegeket 1918 novemberétől, a KMP megalakulásától forradalmi változás indult meg a magyar munkásmozgalomban, a reformizmustól a forradalmi marxizmus felé. Ennek fontos összetevője volt, hogy az újtípusú párt követeléseit minél szélesebb tömegek megismerjék. Jelentős szerepe volt ebben a párt lapjának, a Vörös Újságnak. A párt szervezeti kiépítése a széles dolgozó tömegek, elsősorban a nagyüzemi munkásság mozgósítását jelentette a hatalom meghódítására, melyben jelentős szerepe volt a* angyalföldfi üzemek sok ezernyi ismert és névtelen munkásának. „Utat tör az ifjú sereg" IIL
