Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. augusztus / 3. szám
A tetteken a sor KÖRNYEZETÜNK VEDELMET LEGSZŰKEBB PÁTRIÁNKBAN KELL KEZDENÜNK Jól és kényelmesen élünk. A földön, a vízben, a levegőben járművek rövidítik le a több ezer kilométeres távolságokat. Ételeinket egyre ízlésesebb és tartósabb csomagolásban vásárolhatjuk meg kedvenc boltunkban. Gyáraink, üzemeink ontják magukból azokat a termékeket, amelyek életünket könnyebbé, kényelmesebbé teszik. Mostanában egyre több szó esik arról is, hogy nagy árat, túlságosan is nagy árat fizetünk ezért a kényelemért. Fizetünk a folyókból kipusztuló halak tízezreivel, a mérgező anyagoktól tönkrement élővizekkel, a zsugorodó erdők fogyatkozó állataival, a csend hiányával, a korommal, a szmoggal. Megállítani a folyamatot Vajon nem festettünk-e túlságosan sötét képet? Valóban a huszonnegyedik órában járunk környezetünk és a természet megóvásában? Adatok bizonyítják világszerte, hogy a tanácskozások, a hangzatos figyelemfelkeltés után most már eljött a. tettek Ideje. A felszíni vizek 96 százaléka szennyezett, hazánkban évente 2 millió (!) köbméter házi szemét vár megsemmisítésre, pontosabban okoz fejtörést a megsemmisítés módját kidolgozni akaró szakembereknek. Az oly sokszor dicsért műanyag flakonok, csomagoló anyagok, a konzervdobozok nagyüzemi méretekben „meg- emészthetetlennek” bizonyulnak, csupán reményt keltő kísérletek vannak újbóli hasznosításukra. Nem véletlen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Szociális és Gazdasági Bizottsága 17. ülésszakán megállapította: ha a fermészetromboló tendencia tovább érvényesül, megkongathatjuk a földi élet felett a vészharangot. Tenni kell tehát kisebb és nagyobb keretek között azért, hogy ezt a folyamatot megállíthassuk. s a kialakult helyzetet legalább stabilizálhassuk. Hazánkban törvény biztosítja, hogy természeti értékeink kellő védelmet nyerjenek. Joggal kérdezheti hát a kedves olvasó: mi szükség arra, hogy erről a világméreteket érintő kérdésről épp e lap hasábjain ejtsünk szót? A választ nap mint nap szerzett tapasztaltai alapján ki-ki köny- nyűszerrel megadhatja. Mert nem elég a törvény megannyi jó szándékú paragrafusa, valóra váltása mindannyiunkon múlik. És akad tennivaló a XIII. kerületben is éppen elég! Számtalan feladat vár a kerületi párt- és állami szervekre éppúgy, miként a társadalmi szervezetekre, a Hazafias Népfront aktivistáira, a lakóbizottságok tagjaira, a Váci úti gyárak, üzemek dolgozóira, valamennyi angyalföldi lakosra. A kerületben is van tennivaló! Ezt a következtetést vonták le annak a tanácskozásnak a résztvevői is, akik a környezetvédelmi gondjairól folytattak eszmecserét a Hazafias Népfront kerületi bizottságának székházában. Az összejövetel puszta ténye, de az ott elhangzottak is az összefogás, az együttes cselekvés fontosságát húzták alá. Nehéz lenne rangsorolni, milyen problémák megoldása lenne a legsürgősebb. A közterületek tisztasága — helyesebb lenne úgy fogalmazni: tisztát- lansága — talán a legszembetűnőbb. Képtelenség eldönteni, vajon ki vétkesebb az utcák, terek, parkok szennyezésében: az illegális szemétlerakók, a feleslegessé vált papírt oly könnyen eldobok, a kutyabarátok, a személygépkocsik tulajdonosai, akik nemcsak az utcán fürdetik „kedvenceiket”, hanem a nagytakarítás kézzelfogható piszkát is hanyagul ottfelejtik. Tekintélyes listát tenne ki azoknak a kedvezőtlen tapasztalatoknak a sora, amelyeknek nincs híján Angyalföld sem. S ezek kimondására épp a megváltoztatást sürgető cselekvés kell hogy késztessen bennünket. Hiszen tudjuk jól — ha nem is mondjuk ki mindig —, hogy a kerületben sokszor piszkosak az utak, a járdák. Állapotuk nem mindenütt teszi lehetővé, hogy géppel tisztítsák, kézi munkaerőt viszont ugyancsak nehéz találni. A víznyelők is gyakran eltö- mődnek, kevés a parkolóhely, nincs elegendő szeméttároló az utcákon, a meglevőket sem tisztítják ki rendszeresen. Még több ezer angyalföldi kémény eregeti füstjét telente a főváros légterébe, annak ellenére, hogy 1600 épületben már a korszerű, kevésbé szennyező fűtési módra tértek át. A közelmúltban a tanács illetékesei sétát tettek a kerületben, s szomorúan vehették tudomásul: Angyalföld sem a legcsábítóbb külsővel vonzza látogatóit, becsüli meg az itt élőket. A hirdetőtáblák, a neon feliratok elavultak, piszkosak. A Tahi utca és a Béke utca sarkán az Állami Biztosító galambdúccá lett oszlopon hirdeti szolgáltatásait. A boltok, a vendéglők sem maradnak ki a sorból. A hely» szűkében levő üzletek a ládákat, dobozokat a járdán „raktározzák”, akadályozva a közlekedést, s a tisztaság ellen is nagyot vétenek. A felbontott útszakaszok helyreállítása sem a kívánt gyorsasággal történik, s ez már az illetékesek felelősségét is felveti. A metró építése miatt is sok gond szakadt a kerület nyakába. A feltúrt Váci út látványa önmagáért beszél, s mégis ezek a nehézségek a múló, a majdan kellemes következményekkel járó bajok sorába tartoznak. Megóvni értékeinket Az elmondott gondok-bajok megoldása sokkal inkább a kerületfejlesztés, semmint a környezetvédelem feladatkörébe tartozik — érvelhet bárki. Valami igazsága van, mégis ellent kell mondanunk ennek a véleménynek, két okból is. Mert hiába fejlődik, gyarapodik új létesítményekkel, lakónegyedekkel, játszóterekkel, parkokkal Ángyalföld, ha ezeket az értékeket nem becsüljük meg a mindennapok során, sőt felelőtlen magatartásunkkal hozzájárulunk, hogy időnap előtt tönkremenjenek. S az is nyilvánvaló, hogy környezetünk védelmét elsősorban legszűkebb pátriánkban kell elkezdenünk, megvalósítanunk. Az ezzel kapcsolatos tennivalók sokaságát azonban nem háríthatjuk csupán a hivatalos fórumokra. A kerület lakóinak helytállásán, az itt működő gyárak, üzemek segítőkészségén, együttműködésén a jövőben is nagyon sok múlik, akárcsak ai elmúlt években, amikor társadalmi munkák sokaságával bizonyította a XIII. kerület lakossága, hogy tettekkel is kása szűkebb házája gyarapítására, szépítésére. Nem véletlen, hogy 1970-ben, elsőként a főváros huszonkét kerülete közül elnyerték a „Tiszta kerület” megtisztelő címet. Kevés szeretni Budapestet, a kerületet, tenni is kell érte! — mondotta nemrég egy tősgyökeres XIII. kerületi lakos. A fentebb vázolt tennivalók is a cselekvést sürgetik, olyan légkör megteremtését, amelyben kicsi és nagy, fiatal és öreg számára egyaránt fontos közvetlen környezetének tisztasága, szépsége, a fáradságos munkával létrehozott értékek megóvása. Az udvarokkal együtt 60 ezer négyzetméter zöldterülettel büszkélkedhetünk a sokemeletes lakóházak között. F'ek megóvásától, gyarapításától a kellemes pihenés, szórakozás lehetőségét csak akkor várhatjuk, ha a szépen gondozott parkok nem válnak szemétteleppé, kocsimosókká! A mintautcák kialakítása, a környezetvédelmi őrségek megszervezése sokat segíthet a körülmények javításában. A kerületi tanács is rendszeresen napirendre tűzi a téma megvitatását, felméri a végzett munkát, s meghatározza a feladatokat. A vétkeseket — a közterületek szennyezőit, a parkok rongálóit — felelősségre vv ják. Az IKV külön intézkedési tervben összegezte tennivalóit a környezet tisztaságának, a lakóházak rendjének biztosítására A Vöröskereszt helyi szervezetének aktivistái éppúgy részt kérnek a munkából, mint a Hazafias Népfront aktívái és a lakóbd- zottságok tagjai. Angyalföldön tehát, ha a huszonnegyedik órában is, da megmozdultak a segítő szándékú kerületiek a környezet megóvásáért. Ha elhatározásaik nyomán kevesebb letarolt parkot, kidöntött fát, felelőtlenül eldobott papírhulladékot, szeméttől roskadozó lépcsőházat találunk a kerületben, nem válik valóra a pesz- szimi'sta jóslás a földi élet jövőjét illetően. G. M. 16 ANGYALFÖLD
