Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

MINDENKIHEZ! „Eljött a I Az a hónapok óta tartó küzde­lem, amelyet a kommunista párt megalakulása pillanatától a mun­kástömegek megnyeréséért, a pro­letárdiktatúra megvalósításáért íolytatott, meghozta eredményét. A február közepén letartózta­tott kommunista vezetőket a Gyűjtőfogházban keresték fel a Szociáldemokrata Párt megbízot­tai, és ott jött létre a két mun­káspárt megegyezése, amelynek eredményeképpen Szovjet-Orosz- ország után hazánkban is meg­valósult a proletárdiktatúra. 1919. március 21-e erkölcsi győ­zelem is volt — mint azt Lenin írta —, mert a magyar burzsoá­zia beismerte, hogy „a legnagyobb válság pillanatában, amikor a há­borúban kimerült országot újabb válság fenyegeti..., a magyar munkásoknak és parasztoknak, az új szovjet proletár demokrá­ciának kell megmenteni az or­szágot” A két pórt egyesülése Ezen a napon a kommunista párt Visegrádi utcai székháza előtt délutántól késő éjszakáig tartó tömeggyűlés folyt. Időnként az erkélyre lépett egy-egy szónok, rövid beszédet tartott, szavait sokszor elnyelte a hallgatóság lelkesedésének vihara. Elképzelhetetlen a lelkesedés. A szónokot állandóan „Éljen a pro­letárdiktatúra! Éljenek az orosz elvtársak! Éljen Lenin” kiáltások szakították félbe. Ez a kép fogad­ta a pártház előtt a Központi Bi­zottság egyik munkatársát, aki a hatalmas tömegben alig tudta magát a kapuig előreverekedni. A párthelyiségben a rengeteg em­bertől mozdulni sem lehetett. Egymás után érkeztek a különbö­ző gyárak, katonai alakulatok, a népőrség megbízottai, hogy utasí­tásokat kérjenek — írta Lengyel József Visegrádi utca c. könyvé­ben. „Ezen a napon a Dagály utca 7. számú ház lakói pedig arra éb­redtek, hogy egy dalárda az ud­varon az Internacionálét énekel­te” — írta visszaemlékezéseiben Gál István régi angyalföldi lakos. A két párt egyesülése után a kerületben Is megtörtént az egye­sülés. Az V. kerületben Kiss La­jos elvtárs, a kommunista párt titkára lett az egyesült párt ve­zetője. A VI. kerületben március 29-én alakult meg a Szocialista Párt kerületi szervezete. A Vörös Üjság így tudósít erről: „A VI. kerületi pártszervezetek (szocia­lista és kommunista pártok) együttes értekezletén kimondták a pártszervezetek egybeolvadását, és megalakították a kerületi di­rektóriumot ...” Az egyesült pártszervezet titkára Szabó Ká­roly lett. Március végén a közös pártszervezetnek a VI. kerület angyalföldi részén négy helyisé­ge volt. A Gömb utca 25., a Fóti út 27., Váci út 100. szám alatt és a Tömöri utcai iskola helyiségei­ben. A kerületben agitátorképző iskolát szerveztek, majd a moz­gósítás idején igen sokan a Vörös Hadsereg soraiba léptek, többek között Szilágyi Dezső elvtárs is, a VI. kerületi kommunista párt- szervezet megalapítója, Leél Leó, akinek neve az ifjúsági mozga­lomból ismert. A júniusi párt- kongresszuson az V. kerületi párt- szervezet vezetője, Kiss Lajos a párt szervezeti egységének meg­szilárdításáért szállt síkra. „A mi pártszervezetünk nem lehet egy ki-be járó testület... A legtöbb kerületben nincsenek tisztában azzal, hogy általában kik a párt­tagok.” A tulajdonviszonyok megváltoztatása A forradalmi kormányzótanács első rendeletéi világosan és min­denki számára közérthetően fel­fedték, hogy a szocialista forra­dalom gyökeresen megváltoztatja a tulajdonviszonyokat. Az 1919. március 22-én kiadott rendelet valamennyi, 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemet tár­sadalmi vezetés és munkásellen­őrzés alá vont. Később termelési biztosok ke­rültek az üzemekhez, így a Schlick—Nicholsonhoz Kontha Benjámin, a Magyar Acélba Sza­bó László, a Vulkánba Walch Ri­chard, a Lángban egy mintaasz­talost választottak meg a mun­kástanács elnökének. A nyers­anyag- és energiahiány sok eset­ben élelmezési nehézségekkel sú­lyosbodott. A közelmúltban el­hunyt Kiss Ferenc elvtárs, aki évtizedeken át dolgozott a Láng Gépgyárban, így emlékezett visz- sza arra a rendkívüli nehéz idő­szakra: „A Tanácsköztársaság alatt az üzemben a párt fő figyel­mét a munka megjavítására, a háború és a polgári forradalom következtében meglazult munka- fegyelem megszilárdítására fordí­totta.” A Ganz-Danubiusban sé­rült ógyúnaszádokat javítottak. Nehezebb lett a helyzet, amikor 1919 májusában az üzemi mun­kások közel fele fegyvert fogott a proletárhaza védelmére. Az üzemek maguk törekedtek munkásaik ellátását megoldani, főleg Pest környéki falvakból, káposzta, répa, krumpli, tök sze­repelt leggyakrabban a juttatá­sok között. Néhány üzemben pe­dig üzemi szükségpénzt bocsátot­tak ki. Így eddigi ismereteink szerint a Ganz-Danubius Hajó­gyárban és a Schlick—Nicholson- nál is. > ! in Íganz-damjbii'SbajúoyAs j 801 ÉLELMISZER-OSZTÁLYA «UogadfA «len boat YÁtátoU áruk ellenében 10 (tíz) korona értékben. Az első szabad választások Alig két héttel a Tanácsköztár­saság megvalósulása után, 1919. április 7-én választásokat tartot­tak Magyarországon. Ez volt az első szabad választás népünk tör­ténetében. Az V. kerületi válasz­tási bizottság tagjai: Virág Lajos, Tuba Sámuel, Zimmermann Lő­rinc, Gábor Károly és Jancsik Ferenc (a vörös őrség budapesti parancsnoka) voltak. A VI. ke­rületben Biermann István, Zelen- ka Gyula, Miákits Ferenc, Vajda Manó, Migray József. A szavazó­helyiségeket az iskolákban ren­dezték be, így a Váci út 21-ben, a Váci út 89-ben, a Tömöri úti, a Tatai utcai és a Szent László (jelenleg Mautner Sándor) úti, valamint a Sziget (jelenleg Rad­nóti Miklós) utcai iskolában. Amint az a korabeli lapokból kiderül, a választások előtt An­gyalföld jelentősebb üzemeiben a népbiztosok tartottak gyűléseket. Így a Ganz-Danubius Hajógyár­ban Hevesi Gyula, az Első Ma­gyar Csavargyárban Szamuely Tibor, a Láng Gyárban Pogány József, a Wömerben Landler Jenő. Amikor elérkezett április 7-e, az ország választói — köztük An­gyalföld dolgozói is — hitet tet­tek a Magyar Tanácsköztársaság mellett. „Felejthetetlen szép és magával ragadó látványt nyújtott a Váci út és környéke... Ez a városrész egészében benne élt a választás ünnepi hangulatában. Minden oldalról ünnepi ruhájú munkások és munkásasszonyok csoportjai jöttek a házbizalmiak vezetése alatt, a menet élén vörös zászlóval... A szembe jövők har­sány kiáltásokkal üdvözölték egy­mást. Éljen a Tanácsköztársaság! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen az Internaicionálé!... Az ünnepies vasárnapi hangulatban verőfé­nyes tavaszi időben csoportosul­tak a tömegek, hogy gyakorolják legszentebb jogukat, és köteles­ségüket, és döntsenek saját _ sor­suk felett” — írja a Vörös Újság április 9-i száma. A Hungária úti (jelenleg Róbert Károly krt-i) laktanyában a vö­rös vadászok voltak. Az egyik résztvevő így emlékezik vissza Angyalföldi ifjúmunkások a Hungária körűi! Enge IV,

Next

/
Oldalképek
Tartalom