Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
5gi rend vége..." Iprilis 7-re: „Egyik elvtárs szép beszédben méltatta a mai nap nagy jelentőségét, majd a katonák vörös zászlók alatt négyes rendben elvonultak a Váci út 21. szám alatti iskolához.” Az V. kerületi munkás- és katonatanácsba százhatvanhárom személyt választottak meg, a VI. kerületibe pedig háromszázait A korabeli újságok a teljes névsort közlik, mi csak néhányat emelünk ki a több százból. Így az V. kerületiek közül Boros F. Lászlót, Grega Vilmost, Jancsik Ferencet, László Jenőt, Práth Károlyt, Seid- 1 er Ernőt, Szívós Ferencet. A VI. kerületiek közül pedig Alpári Gyulát, Czóbel Ernőt, Hamburger Jenőt, Leél I^eót, Lékai Jánöst, Vadas Sándort, Révai Józsefet. Az V. kerületi munkás- és katonatanács 1919. május 20-i ülésén a közművelődési munka kérdéseit tárgyalta. Érdemes néhány gondolatot idézni a tanácsülés jegyzőkönyvéből: „Az első feladat a tankötelesek nyilvántartása..., mert fontos érdek, hogy a proletárgyermekek minél kiadósabb iskoláztatásban részesüljenek... A második fontos feladat az analfabéta-oktatás megszervezése és a felnőttek továbbképzése... A felnőttoktatást célozták a Vígszínházban sikerrel rendezett hangversenyek is... Rövid idő alatt megnyithatják az első ifjúmunkásotthont.” A VI. kerületi munkástanács május 23-i ülésén Tuba Sándor, az angyalföldiek küldötte arról beszélt, hogy: „Angyalfölér laki anyában dön naponta előfordul, hogy megromlott zsírt szállítanak el az elárusító bódékból, akkor, amikor tíz napra való zsírt kellene kiszolgálni a proletároknak.” „Fegyverbe!” A nyugati tőkés világot megrettentette az a tény, hogy Szov- jet-Oroszország után Magyarországon is győzött a proletárforradalom. Alig három héttel a Tá- nácsköztársaság megalakulása után, 1919. április 16-án támadást indítottak ellene. A Budapesti Munkástanács úgy határozott, hogy a súlyos helyzetben az üzemi munkássághoz fordul. Budapesten ekkor tizenkét gyári ezredet állítottak fel, a III. ezredben voltak a Schlick—Nicholson gyáriak és az autójavító műhelyiek. A VII. ezredbe a Magyar Rézhenger, a Wörner, az EMAG és a Vulkán — mind angyalföldi gyárak — munkásai; a IX. ezredbe a Ganz-Danubius, a Csavargyár, a Rosemann és Khüne- mann, a Hirmann és a Láng Gépgyár munkásai kerültek. Több ezer munkás fogott fegyvert ezekben a napokban a proletár- diktatúráért. Számuk nagyságára utal, hogy a Tanácsköztársaság 40. és 50. évfordulóján jóval száz feletti számban kapták meg a Tanácsköztársasági Emlékérmet a kerületben élő veteránok. Egy hír az április 23-i Vörös Újságból: „Az V. kerületi párt- szervezet proletársága a mai súlyos időben állandó érintkezésben óhajt lenni a tömegekkel,, ezért pénteken este hét órakor az alábbi helyeken utcai tömeggyűléseket tartanak: Rudolf tér 6., Visegrádi és Dráva utca sarok, előadó Kiss Lajos; a Tizenháromház előtt, a Csáklya (ma Turbina) utca végén, előadó: Szívós Ferenc.” A gyűlések témája a kialakult helyzet és a Vörös Hadseregbe való jelentkezés. Rövidesen megjelentek a felhívások és a tobor- zóplakátok is. A VI. kerületi munkás- és katonatanács felszólította a VI. kerületi belajstromozott és ki nem képzett egyéneket, hogy katonai kiképzésük végett minden nap délután 3 órakor jelenjenek meg a VI. kerület, Lehel utca 6—8. szám alatti gyakorlótéren. „Minden tüzér, aki a Vörös Hadseregbe jelentkezik, az Engels laktanyába vonuljon be (Hungária út 100.).” „Jelentkezzenek a 18. életévüket betöltötték: V. kerületiek a Weinberger vendéglőben (Váci út 100.), a VI. kerületiek a Váci út 21., Gömb utca 25., Fóti út 27., Váci Út 97. és Szent László út 27. alatt.” Ekkor jelentkeztek sok száz társukkal együtt a Szili testvérek, Kecskés Gyula, Géberl Károly, Kámány János. Voltak, akik a sorozóbizottság előtt idősebbnek mondották magukat, de egy 12 éves kisfiú, Ledényi Géza is kiszökött egy munkásalakulattal a frontra, akit azután szülei újság útján kétségbeesve kerestek. A toborzás folytatódott május elsején, és az azt követő napokban is. Az első szabad május 1. vörös színekben pompázó emléket hagyott az angyalfödiek tudatában. „Budapest, sem azelőtt, sem azóta, nem volt olyan csodálatosan vörös színben, mint az első szabad május elsején. Angyalföldön is minden vörös színben pompázott.” Így emlékezett visz- sza 1919. májusára Vukovits Mitár bácsi, aki egész életében a párt rendíthetetlen harcosa volt. Az angyalföldi üzemek munkásai ott harcoltak Szolnoknál, Füzesabonynál és a diadalmas északi hadjáratból is derekasan kivették részüket, mint arról a korabeli napiparancs tanúskodik. „Köszönet és dicséret a május 30-án Miskolcon és Pétervására körül lefolyt harc hőseinek. A budapesti munkásság színe-javá- ból alakult ezredek között külön dicséretet kap nagyszerű harci készségéért s Láng Gyár munkásaiból- alakult munkásezred.” A parancsot Landler Jenő írta alá. Akik itthon maradtak, azok vállalták, hogy hadbavonult társaik helyett is elvégzik a munkát. A Wörner Gyárban szuronyokat készítettek a Vörös Hadsereg számára, a Láng gyáriak pedig hadikórházat rendeztek be az igazgatósági épületben. Valamennyi V—VI. kerületi iskola élére új iskolavezetőt nevezett ki a Közoktatásügyi Népbiztosság. fiz iskolák apró proletárjai Mozgalomtörténeti szempontból igen jelentős nyomra bukkant Seres Bella Pál, a Radnóti Miklós utcai iskola igazgatóhelyettese. Eddigi ismereteink szerint 1919- ben kerületünkben ebben az iskolában alakult meg és tevékenykedett néhány hónapon át egy úttörőcsapat. Ismerjük az úttörők törvényeit és néhány akciójukat. 1919. május 1-én a felnőttekkel együtt a gyerekek is részt vettek a felvonuláson, melyről így írt a korabeli napilap: „Az utcákon végig tengernyi ember vonult a város felé ... Halljátok csak, milyen erővel csilingel a hangjuk. A hatalmas menet végén új seregek jöttek. Az iskolák apró proletárjai ... az So liner József vörösparancsnok éneklik.” Ezen a napon Angyalföldön a Frohner-villa kertjében nagy gyermekünnepély volt, mint több kortárs is említi visz- szaemlékezéseiben. Az ifjúmunkások V—VI. kerületi csoportja április közepén a Vág utcai Népházban gyűlést tartott. Az ott elhangzottakból megtudjuk, hogy az V—VI. kerületi szervezetnek „hivatalos kimutatás szerint 2000 tagja van”. A vezetőségbe beválasztották Munk P. Sándor, Karmazsin és Borkő János elvtársakat. Május közepén már arról értesülünk az Ifjú Proletárból, hogy tekintettel a nagy létszámra, a szervezet ketté válik. Az új csoport helyisége a Rudolf tér (Jászai Mari tér) 6. szám alatt lesz. Az ifjúmunkások közül az áprilisi és májusi toborzás idején több százan léptek be a Vörös Hadseregbe, mint arról már korábban írtunk. Emléke kitörölhetetlenül él A Tanácsköztársaság mindössze 133 napig tartott, és a külföldi katonai intervenció megdöntötte, de emléke kitörölhetetlenül élt az ellenforradalom negyedszázadában és él napjainkban is a magyar munkásság és Angyalföld dolgozóinak szívében. Forradalmi hagyomány a Láng Gépgyárban és a Magyar Hajó- és Darugyárban is, hogy minden év márciusában megrendezik a Tanácsköztársaság egykori harcosainak találkozóját. A Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának helyiségében pedig közel másfél évtizede rendszeresen ösz- szejönnek a volt vöröskatonák, a vezetőjük Forgács Béla elvtárs, a 31-es vörös gyalogezred egykori zászlóaljparancsnoka. A forradalmi örökség, nagyapáink és apáink emlékének méltó őrzői és folytatói kerüleIntemacionálét tünk KISZ-tagjai és úttörői. V,
