Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
HOL SEGÍTHETÜNK ÓVNI A RENDET, A TISZTASÁGOT? Terjedelmes tervet tárgyalt a közelmúltban a tanács végrehajtó bizottsága. A feladatterv a kerület tisztaságával és rendjével foglalkozik. Ha ennél a mondatnál az olvasó be akarná fejezni az olvasást, kérem: ne tegye! Tudott dolog, hogy némelykor az unalomig lejáratták ezt a témát, országos lapok és semmitmondó értekezletek egyaránt. Az ok: általánosságokról beszéltek, írtak, és a „tisztaság frontján” vagy nem történt semmi, vagy romlott a helyzet sokfelé. Ez igaz. De igaz az is: ha megtaláljuk a módját, hogy minden embert bevonjunk a saját érdekében e munkába, akkor talán eredmény is lesz. Erről beszélgettünk Takács Lajossal, a kerületi tanács általános elnökhelyettesével és Gábor György műszaki osztály- vezetővel, az említett feladatterv összeállítóival. A feladatterv egy felméréssel kezdődik: hol, mivel van a legtöbb baj? Sok ilyen pontja van a felmérésnek, közülük csák azokat taglaltuk, amelyek megoldásában gyakorlati segítséget is adhat a lakosság. Vegyük sorra: Építési törmeléket, házi szemetet raknak le sokfelé, de nem a kijelölt lerakóhelyeken. Botlunk ibenme, piszkai nadrágot, cipőt, megsebesít játszó gyerekeket. Mit tehetünk ellene? Nagyon egyszerű: felírjuk a „lerakodó” kocsi rendszámát, és jelentjük a kerületi tanács igazgatási osztályának. Nam vitatkozunk feleslegesen a sofőrrel, megkapja a maga néhány ezer forintos büntetését így is! Építési anyagot, törmeléket tárolnak az Utcán. Ha magánember az építtető, egyszerűbb az ügy: tudjuk, ki a felelős. És ha közület? Játsszunk „detektívet”, tudjuk meg véletlen beszélgetés formájában az építésen dolgozóktól: hová tartoznak? Az ügymenet azután az előbbi: feljelentés ez igazgatási osztálynak, csak a büntetést a sofőr helyett az építésvezető kapja... „Az állattartók sem törődnek a tisztasággal, a lehullott piszkot a közterületről nem távolítják el” — olvasom a fel- adattervben. És már fel is hördülnek a kutyások: talán zacskóval sétáljanak a négylábú kedvenc után, és kis,seprűvel szorgoskodjanak? Nem, ezt senki nem kéri. De azt igen, hogy a pórázzal legalább úgy vezessék az ebet. hogy az úttestre piszkítson, ne a járdára. Mert annak a kutyás sem örül, ha „szerencsébe lép”, 20 méterrel arrébb, amit a más ebe hagyott a járda közepén .., A magángépkocsikat utcán tisztítják, a fennmaradt - piszkot nem távolítják el. Nem öröm az olajos tócsa, de központi kocsimosóhelyéket létesíteni sokba kerülne. Nincsenek kellően rendbe tartva az utcai KRESZ-fel festések, -táblák, olvashatatlanok az utcanévtáblák. Mivel az útfelügyelő kevés, az utc^sok, sok százan bosszankodnak emiatt. De ha a sok százból csak egy nem mérgelődik, hanem értesíti a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalatot (a Köztisztasági Hivatal utódját), vagy a kerületi műszaki osztályt, akkor sokkal hamarabb tudják rendbehozná a hibát. Ugyanezt tehetjük, ha esőben káderül: az utcai lefolyó eldugult, és bokáig vízben „strandolhatunk”. Ne piszkálgassuk „házilag”, mert esetleg többet ártunk vele.. A gyors értesítést viszont gyors intézkedés követheti. Más kérdés, hogy ha kevesebb élelmiszer- és papírszemetet dobunk el az utcán, akikor a kényszerlábfürdőt is megúsizhatjuk, mert a lefolyókat többnyire az ilyen szemét tömi el. Az autópark^ ás akadályozza a gépi takarítást. Megoldást csak az hozhat, ha több lesz a parkolóhely. Ezt ígéri a terv is. De ha egy utca lakói túl koszosnak érzik utcájukat és a lalkóbizottságck kérik a gépi tisztítást a köztisztaságiaktól, amihez az adott időpontra maguk megszervezik: egy-két órára minden, az utcában parkoló kocsit vigyen el a gazdája — ez is megoldás! A kerületben sok az autójavító üzem. Némelyik mellett már a járdán sem lehet elmenni: az utcán tárolják a javításra váró kocsikat. Sokszor kérdik kerületi vállalataink: mit tehetnének a kerületért? Például azt, hogy megszervezik a saját munkájukat, és nem rendelnek be négyszer annyi kocsit javításra, mint amennyi a kerítésükön bélül elfér. Bolt mellett botladozunk, a járdán üveggel teli ládák, papírcsomagok. Mert egyes boltvezetők azt hiszik: az utca is az ő raktáruk. Már hallom is az érvelésüket: Eri kelt rakni az üveget, mert jön a sörgyári göngyölegszállító autó, és Így előbb viszi el. Eddig igaz. De hétfőn kirakni a szombati visszaszállításhoz? Kicsit túlzás. Utcán árulnak zöldséget, utána szemétdomb az utca. Kedves kereskedő: ha a saját lakása előtt esiik hasra ilyesmitől, akkor is megértést fog kérni, munkaerőhiányra hivatkozva? Aligha hiszem... Más: megyünk az utcán, eldobnánk a cigarettát. Körülnézünk: 100—100 méterre van a legközelebbi szemétgyűjtő. Eldobjuk. Hanyagság? Az. De nem lenne baj. ha több szemétgyűjtő lenne. A Közterület Fenntartó Vállalat ígéri: lesz! Évente általában egyszer van lomtalanítási akció. Nem a „maszek lomtalanítás” a megoldás: azaz, a megunt sezlont éjszaka utcára Vinni. Vagy hagyjuk a meghirdetett lomtalanításig a háziban, az udvarban a felesleges holmit, vagy — ha nagyon útban van — a lskóbizottság segíthet ímegszervezni egy soron kívüli lomtalanítást. Ami persze nincs ingyen... Az üres telkek szemét telepekké válnak sokfelé. Joggal tiltakozik a lakóbizottság, a lakó, a tanácstag: bántja az orrát Is, a szemét is az „eredmény”. De nem állíthatnak rendőrt minden telek mellé. Viszont a tiltakozók szervezzenek „társadalmi őrszolgálatot”, ablakiból figyelve, vagy másképpen. És ha jön az orv- Kzemétleralkó, zavarják él. Ha négy-öt férfi lakó áll szemben az egy sofőrrel vagy vödörben szemetet hozóval, nemigen lehet kétséges, hogy ki fog elszaladni. A szeméttel együtt. Ha pedig felismerik az illetőt, vagy a kocsija rendszámát, fel is jelenthetik az igazgatási osztálynál. A kereskedelmi osztály féladata: az utcai árusítások engedélyezésénél csak az kapjon engedélyt, aki korszerű, ízléses pavilont tud felállítani, bódék, bodegák ne csúfítsák utcáinkat. A tanács kötelezi az irányítása alá tartozó vállalatokat, intézményeket, hogy a felújítási tervhez hasonlóan „rend és tisztaságú tervet” készítsenek, ezt kapuikon belül hajtsák is végre, ha kell, pénzügyi fedezetet is maguk biztosítsanak ehhez. A rövid távú feladatok között szerepel: kerületi szinten is szervezzünk lomtalanítási akcióikat, nem kell várni az FKFV évi egyszeri akcióira. Az állami lakásokban ezt az IKV oldja meg, a lakásszövetkezetek is szervezhetnek ilyet, ha a fenntartási költségekbe belefér. A szervezésben a körzeti népfrontbizottságok és a laikó'bizottságiok is segítsenek. Sok apró feladattal is segíthetünk nagy gondokon, pl. ahol kiderül, hogy a zöldterület egy része évek óta autóparkoló, ott nem vetnek többé füvet hiába, drága pénzért, hanem bővítik a parkolóhelyeket. Nemcsak büntetik a szemetet, törmeléket tilosban lerakókat — de meg is szervezik a számét, törmelék elszállítását. Ezek a műszaki osztály feladatai. Ahol tatarozás, építési munka van, megszervezik a konténeres építőanyagás törmelőktárolást. IKV kezelésű házaknál ez könnyebb, szövetkezetieknél meg kell keresni a módját diói lehet ilyen konténert bérelni? A lakőbizottságok vonják be a lakóház és környezete tisztán tartásába a gyerekeket is. Szervezzenek „gyermek-lakóbi- zottságoícat” és akkor a szemetelő gyermek helyett játékból rendet csináló, takarító gyermekre számíthatnak. Legyen mind több virág a kerületi ablakokban! Kérjük az IKV-t. adjon tanácsot, lehetőséget, hiszen saját kertészetük van, mikor, milyen virágot, hogyan lehet nevelni az ablakokban. A lakóházakon sok az ízléstelen, néha balesetveszélyes tábla, rács, „díszítés”. A lakóbizottságok mérjék fel, hol vannak ilyen, s hasonló táblák, rácsok, és ha feleslegesek, az IKV, valamint a tanács műszaki osztálya segítségévei ezeket megszü ntethetik. Sorolhatnánk még hosszan a pontokat, hogy mit ír elő a terv a tanács szervei, a kereskedelmi vállalatok, az iparvállalatok számára. Fejezzük be inkább ezt a szokatlan hangú írást a feladatterv utolsó pontjával, hiszen eddig is erről volt szó : „A végrehajtás és fejlesztés érdekében meg kell szervezni a társadalmi aktivitást, elsősorban a Hazafias Népfront és egyéb társadalmi szervek, szervezetek útján.” (szatmári) 6 ANGYALFÖLD