Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
MINDENKIHEZ! „Eljött a I Az a hónapok óta tartó küzdelem, amelyet a kommunista párt megalakulása pillanatától a munkástömegek megnyeréséért, a proletárdiktatúra megvalósításáért íolytatott, meghozta eredményét. A február közepén letartóztatott kommunista vezetőket a Gyűjtőfogházban keresték fel a Szociáldemokrata Párt megbízottai, és ott jött létre a két munkáspárt megegyezése, amelynek eredményeképpen Szovjet-Orosz- ország után hazánkban is megvalósult a proletárdiktatúra. 1919. március 21-e erkölcsi győzelem is volt — mint azt Lenin írta —, mert a magyar burzsoázia beismerte, hogy „a legnagyobb válság pillanatában, amikor a háborúban kimerült országot újabb válság fenyegeti..., a magyar munkásoknak és parasztoknak, az új szovjet proletár demokráciának kell megmenteni az országot” A két pórt egyesülése Ezen a napon a kommunista párt Visegrádi utcai székháza előtt délutántól késő éjszakáig tartó tömeggyűlés folyt. Időnként az erkélyre lépett egy-egy szónok, rövid beszédet tartott, szavait sokszor elnyelte a hallgatóság lelkesedésének vihara. Elképzelhetetlen a lelkesedés. A szónokot állandóan „Éljen a proletárdiktatúra! Éljenek az orosz elvtársak! Éljen Lenin” kiáltások szakították félbe. Ez a kép fogadta a pártház előtt a Központi Bizottság egyik munkatársát, aki a hatalmas tömegben alig tudta magát a kapuig előreverekedni. A párthelyiségben a rengeteg embertől mozdulni sem lehetett. Egymás után érkeztek a különböző gyárak, katonai alakulatok, a népőrség megbízottai, hogy utasításokat kérjenek — írta Lengyel József Visegrádi utca c. könyvében. „Ezen a napon a Dagály utca 7. számú ház lakói pedig arra ébredtek, hogy egy dalárda az udvaron az Internacionálét énekelte” — írta visszaemlékezéseiben Gál István régi angyalföldi lakos. A két párt egyesülése után a kerületben Is megtörtént az egyesülés. Az V. kerületben Kiss Lajos elvtárs, a kommunista párt titkára lett az egyesült párt vezetője. A VI. kerületben március 29-én alakult meg a Szocialista Párt kerületi szervezete. A Vörös Üjság így tudósít erről: „A VI. kerületi pártszervezetek (szocialista és kommunista pártok) együttes értekezletén kimondták a pártszervezetek egybeolvadását, és megalakították a kerületi direktóriumot ...” Az egyesült pártszervezet titkára Szabó Károly lett. Március végén a közös pártszervezetnek a VI. kerület angyalföldi részén négy helyisége volt. A Gömb utca 25., a Fóti út 27., Váci út 100. szám alatt és a Tömöri utcai iskola helyiségeiben. A kerületben agitátorképző iskolát szerveztek, majd a mozgósítás idején igen sokan a Vörös Hadsereg soraiba léptek, többek között Szilágyi Dezső elvtárs is, a VI. kerületi kommunista párt- szervezet megalapítója, Leél Leó, akinek neve az ifjúsági mozgalomból ismert. A júniusi párt- kongresszuson az V. kerületi párt- szervezet vezetője, Kiss Lajos a párt szervezeti egységének megszilárdításáért szállt síkra. „A mi pártszervezetünk nem lehet egy ki-be járó testület... A legtöbb kerületben nincsenek tisztában azzal, hogy általában kik a párttagok.” A tulajdonviszonyok megváltoztatása A forradalmi kormányzótanács első rendeletéi világosan és mindenki számára közérthetően felfedték, hogy a szocialista forradalom gyökeresen megváltoztatja a tulajdonviszonyokat. Az 1919. március 22-én kiadott rendelet valamennyi, 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemet társadalmi vezetés és munkásellenőrzés alá vont. Később termelési biztosok kerültek az üzemekhez, így a Schlick—Nicholsonhoz Kontha Benjámin, a Magyar Acélba Szabó László, a Vulkánba Walch Richard, a Lángban egy mintaasztalost választottak meg a munkástanács elnökének. A nyersanyag- és energiahiány sok esetben élelmezési nehézségekkel súlyosbodott. A közelmúltban elhunyt Kiss Ferenc elvtárs, aki évtizedeken át dolgozott a Láng Gépgyárban, így emlékezett visz- sza arra a rendkívüli nehéz időszakra: „A Tanácsköztársaság alatt az üzemben a párt fő figyelmét a munka megjavítására, a háború és a polgári forradalom következtében meglazult munka- fegyelem megszilárdítására fordította.” A Ganz-Danubiusban sérült ógyúnaszádokat javítottak. Nehezebb lett a helyzet, amikor 1919 májusában az üzemi munkások közel fele fegyvert fogott a proletárhaza védelmére. Az üzemek maguk törekedtek munkásaik ellátását megoldani, főleg Pest környéki falvakból, káposzta, répa, krumpli, tök szerepelt leggyakrabban a juttatások között. Néhány üzemben pedig üzemi szükségpénzt bocsátottak ki. Így eddigi ismereteink szerint a Ganz-Danubius Hajógyárban és a Schlick—Nicholson- nál is. > ! in Íganz-damjbii'SbajúoyAs j 801 ÉLELMISZER-OSZTÁLYA «UogadfA «len boat YÁtátoU áruk ellenében 10 (tíz) korona értékben. Az első szabad választások Alig két héttel a Tanácsköztársaság megvalósulása után, 1919. április 7-én választásokat tartottak Magyarországon. Ez volt az első szabad választás népünk történetében. Az V. kerületi választási bizottság tagjai: Virág Lajos, Tuba Sámuel, Zimmermann Lőrinc, Gábor Károly és Jancsik Ferenc (a vörös őrség budapesti parancsnoka) voltak. A VI. kerületben Biermann István, Zelen- ka Gyula, Miákits Ferenc, Vajda Manó, Migray József. A szavazóhelyiségeket az iskolákban rendezték be, így a Váci út 21-ben, a Váci út 89-ben, a Tömöri úti, a Tatai utcai és a Szent László (jelenleg Mautner Sándor) úti, valamint a Sziget (jelenleg Radnóti Miklós) utcai iskolában. Amint az a korabeli lapokból kiderül, a választások előtt Angyalföld jelentősebb üzemeiben a népbiztosok tartottak gyűléseket. Így a Ganz-Danubius Hajógyárban Hevesi Gyula, az Első Magyar Csavargyárban Szamuely Tibor, a Láng Gyárban Pogány József, a Wömerben Landler Jenő. Amikor elérkezett április 7-e, az ország választói — köztük Angyalföld dolgozói is — hitet tettek a Magyar Tanácsköztársaság mellett. „Felejthetetlen szép és magával ragadó látványt nyújtott a Váci út és környéke... Ez a városrész egészében benne élt a választás ünnepi hangulatában. Minden oldalról ünnepi ruhájú munkások és munkásasszonyok csoportjai jöttek a házbizalmiak vezetése alatt, a menet élén vörös zászlóval... A szembe jövők harsány kiáltásokkal üdvözölték egymást. Éljen a Tanácsköztársaság! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen az Internaicionálé!... Az ünnepies vasárnapi hangulatban verőfényes tavaszi időben csoportosultak a tömegek, hogy gyakorolják legszentebb jogukat, és kötelességüket, és döntsenek saját _ sorsuk felett” — írja a Vörös Újság április 9-i száma. A Hungária úti (jelenleg Róbert Károly krt-i) laktanyában a vörös vadászok voltak. Az egyik résztvevő így emlékezik vissza Angyalföldi ifjúmunkások a Hungária körűi! Enge IV,
