Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
% indultunk 1945-ben t II« Dokumentumok 1945-ből AZ MKP ELSŐ RÖPLAPJA 9,Angyalföld Népe! A győzelmes Vörös Hadsereg felszabadította kerületünket, a németek, a nyilasok lerombolták az országot. Nekünk kell a romokból felépíteni, virágzóvá tenni Budapest városát. A Magyar Kommunista Párt megkezdi működését. Meg fogja valósítani Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programját. A Magyar Kommunista Párt XIII. kerületi Pártszervezete 1945. Január 20-án du. 2 órakor tartja alakuló gyűlését ideiglenes helyiségében, a Madarász-telep 41. Szám alatt. Minden osztáiyöntudatos munkást, aki a romokban heverő ország újjáépítésében részt akar venni, meghívjuk. A Magyar Kommunista Párt XIII. kerületi Pártszervezete” RÉSZLET EGY JEGYZŐKÖNYVBŐL „A Magyar Acélárugyár Rt. ideiglenes Üzemi Bizottság felállított névsora. Az Üzemi Bizottság bét tagbúi áll] 1. Paullsz János elnSk, esztergályos, 2. Vukovits Dömötör elnök, kovács, 3. Werleln Ferenc titkár, esztergályos, 4. Köbei Miklús Jegyző, szer- tzámlakatos, 5. Csuka Ferenc élelmlbeszerzfi, géplakatos, C. Kovács Kálmán gazdasági intéző, csigafúrús, 1. Pereszegi Dezső üz, tlsztv. esztergályos.” ★ „A Láng Gépgyár üzemi BI- eottsága felszólítja a tisztviselőket és a munkásokat, hogy munkahelyükön haladéktalanul Jelentkezzenek.'* (Szabadság, 1945. február 1.) ★ „Oroszt tanit Pannónia utca 13. III. 1." (Hirdetés a Szabadság c. napilap 1945, február 11-1 számából.) KURAGIN HADNAGY ÜZENETE Bárkitől megkérdeznék a kerületben, bogy kl volt Kuragln bad„Készem volt Angyalföld újjászületésében” Angyalföld, 1945. A kép ugyanaz, mint az egész fővárosban: a német fasiszta csapatok, a nyilas pribékek mindent tönkretettek, amit csak lehetett, pusztítást, romokat, még az utcákon is emberi hullákat hagytak maguk után. Angyalföld mégis bizakodik, főként a kommunisták, az üzemek szervezett munkásai tudják: új élet kezdődik, és 1919 után most ismét alkalom nyílik arra, hogy a nép a maga kezébe vegye sorsa intézését. Bármilyen kegyetlen volt a Horfchy-rend- szer a kommunistákkal, a baloldaliakkal szemben, Angyalföldön mindig élt a párt. Szép számmal voltak olyanok, akiket nem ért felkészületlenül a felszabadulás, akik már korábban megismerkedtek a marxizmus—leninlzmussal, a párt eszméjével. Ezek egyike volt Melegh Lajos elvtárs is. A most nyugdíjas, idős kommunista még a Magyar Tanácsköztársaság idején kezdett ismerkedni a marxizmussal, s a láng, mely akkor gyulladt ki a szívében, sohasem aludt ki. így aztán érthető, hogy a legelsők között volt, akik Angyalföldön részt vettek az új élet megindításában. Erről beszélgettünk vele. — Én csak az egyik közkatonája voltam a mozgalomnak, ezért ne várják tőlem, hogy mindazt elmondjam, ami akkoriban Angyalföldön történt. Csak a saját élményeimről, tapasztalataimról tudok beszámolni. És itt arról is csak röviden, hiszen annyi minden történt akkoriban, hogy arról napokig tudnék beszélni. — Kezdjük a legelején. Házunk óvóhelyében ötvenketten tartózkodtunk, kinn még folyt a harc, mi vártuk a felszabadulás pillanatát. Előzőleg az egyik elvtársam, aki tüzérőrme&ter volt és bejárt hozzánk az óvóhelyre, adott két kézigránátot, hogy védekezzünk, ha a nyilasok vagy a németek megtámadnának bennünket. Erre azonban nem volt szükség, hiszen nem sokkal később megjelentek a szovjet katonák. Gondoltam, átadjuk nekik a gránátokat, kiderült azonban, hogy két fiatal fiú elvitte azokat. Megijedtünk: netán felrobbantják, megsebezhetik magukat, a szovjet katonák pedig azt hihetik, hogy ellenséges erők tartózkodnak a közelben. Szerencsére nem történt semmi különösebb baj, a szovjet elvtársakkal együtt „derítettük fel” a két gyerek tartózkodási helyét és szereztük vissza a gránátokat. — Rögtön a felszabadulást követő napokban megkezdődött az új népi rendőrség szervezése. Jó markos szállítómunkásokat szerveztünk be, s az első dolgunk az volt, hogy lecsapjunk azokra, akik a háborús állapotokat kihasználva üzleteket, lakásokat raboltak ki. Rengeteg volt az éhező ember, öregek, szülőtlen gyerekek küszködtek az éhhalállal. Mindenáron segíteni akartunk. Rájöttünk arra, hogy nagy sietségükben a németek néhol — iskolákban és másutt — egy kevés élelmet hagytak maguk után: lencsét, borsót, babot, más dolgokat. Ezeket összeszedtük, ideiglenes konyhákat állítottunk fel, megszerveztük ezek őrségét és megkezdtük a legjobban rászorultak élelmezését. — Persze nemcsak a rendőrség munkáját kellett megszervezni, de a hivatalokét nagy, a megkérdezettek nagy ré- sze valószínűleg nem tudna rá válaszolni, pedig itt járt a kerületünkben és élete kockáztatásával életeket mentett meg. Üzenetet is hagyott az utódoknak minden utcában, melyet ő tisztított meg az aknáktól. Kerületünk egyik lakója Szöl- lősi György elvtárs hívta fel a Helytörténeti Klub figyelmét a Sallai Imre utca 50. számú házon ma Is látható cirillbetűs feliratra! 6 ANGYALFÖLD
