Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
is, mindenekelőtt az elöljáróságét. A párt megbízásából elmentem az elöljáróságra, megkerestem a gondnokot és megkértem, hogy egy héten belül értesítse ki az elöljáróság tisztviselőit és hívja be őket a hivatalba. Az egyik kipróbált, jó elvtársunk, Kálmány János lett az elöljáróság vezetője, én az egyik „legforgalmasabb” munkahelyet kaptam: a lakáshivatalt. A legtöbb ember ugyanis oda özönlött akkoriban. Rengeteg volt a visszaélés, mindennapos a korrupció: a régi tisztviselők — közöttük nyilasok — egymásnak utazgatták ki a lakásokat, meg az elhagyott lakások bútorait. Ezt látva bízott meg a párt, személy szerint Kruzslák Béla elvtárs, a kerületi párttitkár, azzal, hogy vegyem át a lakásosztály vezetését. Így lettem én az egyik legelső demokratikus tisztviselő Angyalföldön. Rengeteget, éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy- segítsünk az embereken, hogy igazságot tegyünk, s kielégítsük a legjogosabb igényeket. Később Vas Zoltán elvtárs, a főváros polgármestere, a Városházán összehívta a budapesti kerületek lakásosztályainak vezetőit, előadóit. Értékelve a munkát, kijelentette, hogy a XIII. kerülei lakásosztály vezetője az országban az első minta-lakáshi- vatalt teremtette meg. — Ez mikor volt ? — 1948-ban. De nyomban ezután hozzátette Vas Zoltán elvtárs, hogy most az elvtársat soronkívül áthelyezem a VII. kerületbe, ahol a legrosszabbak gz állapotok. Ezrével tornyosultak ott egymáson a feldolgozatlan akták, az elintézetlen ügyek miatt joggal zúgolódtak az emberek. Négyszer egymás után tartóztatták le a lakáshivatal korábbi vezetőjét, arannyal, dollárral, napóleonnal üzérkedtek, síbolták át egymásnak a lakásokat. Tudtam, hogy hiába is tiltakoznék az új kinevezés ellen, mint kommunistának kötelességem teljesíteni a párt által rámbízott feladatot. Csupán egyet kértem, hogy a helyettesemet magammal vihessem Angyalföldről. Az új környezetben — gondoltam — kell valaki, akit jól ismerek, aki mindenben a segítségemre lehet. Tárnok Károly elvtárs volt ott a helyettesem. Rengetegeit dolgoztunk, néhány hónap alatt lefogytam több mint húsz kilót, de teljesítettük a feladatot és ezután nyomban kértem a visszahelyezésemet. Angyalföldön építésrendészeti előadó lettem. Emlékszem, hogy mennyi gondot okozott akkoriban a házak renoválása. Hiába adták ki a büntetéseket, a háztulajdonosok nem hajtották végre az elöljáróság utasításait. Olyan is volt, hogy valakinek nagyobb volt a büntetése, mint az ingatlanának az értéke. Mi elbeszélgettünk az ingatlantulajdonosokkal és azt mondottuk nekik: ha vállalják, hogy határidőn belül elvégeztetik a legszükségesebb munkákat, úgy az utolsó fillérig elengedjük a büntetésüket. Akadt, aki azt mondta, hogy ez engedmény a tulajdonosoknak, de a párt támogatott, egyetértett velem abban, hogy csak így tudunk valamit elérni. Es valóban ezután megváltozott a helyzet, ami nemcsak az államnak volt érdeke, de azoknak az egyszerű családoknak, dolgozó embereknek is, akik lakóként laktak a tulajdonosok házaiban. Eközben persze — a felszabadulás pillanatától kezdve — rengeteg társadalmi munkát is végeztünk. Csak néhányat említek közülük. Részt vettem az első rendező gárda megszervezésében; tizenegyen voltunk, s amikor a párt a Sportcsarnokban az első nyilvános nagygyűlését tartotta, mi már részt vettünk a szervezésben, segítettünk mindenben. A párt erősödött, nagyobb figyelmet fordíthattunk a tömegszervezetekre. Az iskolák, az óvodák, a különféle hivatalok, intézmények igen nagy számú dolgozóját szerveztem be a Városi Alkalmazottak Szakszervezetébe. Jöttek a választások. Mentünk mindenfelé népszerűsíteni a párt politikáját, elmentünk még a Jászságba és a Kunságba is. Felejthetetlen élményem volt a dalárda megalakulása, munkássága. Egy padláson alakítottuk meg a dalárdát, Babírák Béla elvtárs volt az egyik fő szervezője. A választások idején mi nyitottuk meg a gyűléseket, bejártuk egész Budapestet. A legtöbb helyen olyan sikerünk volt, hogy amikor a szónok elmondta a beszédét, nekünk újra énekelni kellett, gyakran késő éjszakáig. Babirák Béla szó szerint a haláláig éltető lelke volt ennek a munkának. Később sok minden történt velem, a Fővárosi Bíróságtól mentem nyugdíjba, 1960- ban. Én, akit a Horthy-rendszerben azért üldöztek, mert kommunista voltam, a dolgozó nép megbízásából és nevében ítélkezhettem hosszú időn át. Az események változása azonban sohasem homályosította el előttem az első napok emlékeit. Nagyszerű érzés arra gondolni, hogy a többi elvtárssal együtt nekem is részem volt Angyalföld újjászületésében, a népi demokrácia megerősödésében, a munkáshatalom' győzelmében. Daragó Ágnes „AZ UTCA MEGVIZSGÁLVA. AKNA NINCS. KURAGIN HADNAGY, 1945. I. 25.” így üzent Kuragln az utódoknak. EGY ISKOLAI ÉVKÖNYVBŐL-,,A Váci út 61. sz. alatti Iskolában 1945. február 17-től kezdte meg munkáját az igazgató és a tantestület néhány tagja az altiszttel együtt. Fáradhatatlanul dolgoztak a romok eltakarításán. Körülbelül IS köbméter szemetet hordtak el az Iskola épületéből. •. Négy kocsi lőszert szállítottak el, különböző aknák, gránátok, kézifegyver töltények ... A szeméthordást a termekből, az Iskola kisöprését és felmosását a tantestület tagjai és az altiszt végezték ... Először a rendelkezésre állő, a romokból kiszedett deszkalemezzel és kartonnal két terem és egy szertár ablakait fedték be. Azután ken- cés papírral tíz termet és két folyosónak az ablakait pótolták (Mérey György tanár). A kályhákat a szomszédos épületekből« és a pincébe meglévő darabokból állították össze.” ★ „A BSZKRT központi üzemi bizottságának elnöke, Marótl Károly hivatalosan közli, hogy ai első villamosjárat az újpesti Víztoronytól a Váci úton át a Forgács utcáig megindult.” (Szabadság, 1945. február 8.) LEVÉL BUDAPEST POLGÁRMESTERÉHEZ (•Tisztelt Polgármester Űri A XIIL kerület Nemzeti Bizottsága, a Budapesti Nemzeti Bizottság Főtitkára által is megerősítette azon határozatunkat, amelyben Kálmán János, Budapest XIU. kerületi lakost i XIII. kerületi elöljáróság vezetésével bízta meg. Polgármester Ür ezen határozatunkat nem akceptálta, bár a Budapesti Nemzeti Bizottság erősítette meg önt is polgármestert tisztségében. A mi határozott szándékunk hogy a XIII. kerület munkáslakta kerület. A demokratikus pártok legerősebbje pedig a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt, mely pártoknak tíz- és tízezer munkás tagja van, és még több híve. Ezért Polgármester Ür, mi a demokratikus Magyarország felépítésében csak általunk megbízható személyek kezében akarjuk látni nemcsak az ország, hanem a kerületi elöljáróság vezetését is. És mi ezért nemcsak ragaszkodunk Kálmán János elöljáróság! megbízatásához, hanem ha kell, a munkás tömegekkel együtt demonstrálni fogunk, hogy ön if Polgármester Ür magáévá tégy# határozatunkat. Budapest, 1945. febr. 15. Budapest XIII. kerület Nemzeti Bizottsága* ★ v,Szállítómunkások összejövetel« 1945. II. 18-án... a Kerekes utca 6. szám alatti Munkás Otthonban, igen fontos ügy megbeszélése.* (Szabadság, 1945. február 17.) „Kovács Ibolya 14 éves lánykát november 22-én Győrben a Vöröskeresztnél hagytam, hogy Pestre hozzák. Nyomravezető Jelentkezzék. Kovács Bálintné« Jász u. 47.” (Szabadság, 1945. február 27.) ★ „Az MKP XIII. kerületi szervezete felhívja tagjait, valamint a volt munkásdalosokat és dalosnőket, hogy szerdán 3—5 óra között jelentkezzenek a Mackensen — ma Vasas — pályán.” (Szabadság, 1945. március 7.) ★ „Az Elektromos Művek igazoló bizottsága megkezdte működését.” (Szabadság, 1945. április 6.) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Jele. nics József, az Angyalföldi Honismereti és Helytörténeti Klub vezetője. ANGYALFÖLD 7
