Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
PIAC, SZÍNHÁZ, JÁTÉK Piac. De hívhatnánk akár színháznak is; kora hajnaltól délutánig folyamatos az előadás. Vizsgáztató-szigorú szemek. Elég szép-e ott alul is a krumpli? Sok ez, adja ennyiért! Hogy gondolja? Ha rendesen megpucolom, felét kidobom a héjjal! Ebből? Nézze csak, külön nekem hozzák Karakószörcsögről! Ennyiért!? Jó, hogy aranyat nem kér érte! Drága asszonyom, ha magának nem kell, akkor nem kell. Mennyiért kellene? Ugyan, ugyan... Ezt nem mondja komolyan. Na jó, ne maradjon rajtam ... Ha minden vevőm ilyen lenne, mehetnék a szegényházba ... Legyen máskor is szerencsém ... Piac. A műharagok és a műszerelmek színpada. A „Ferikém, aranyos”-é, a „Margitka, drágám”-é; a „szekánt vén- asszony”-é, és a „maga kibírhatatlan, ordenáré fráter”-é.De nem kell egyiket sem komolyan venni. Kipereg a szatyrok lyukán, s odahaza már akkor sem esik jól a bosszúság, ha fonnyadt a káposzta levele. Piac. Az ígérgetések és csábító kilátások kaleidoszkópja. Ezt tessék megnézni, príma kisipari áru; olyan drága anyagból, hogy már többet nem is gyártja a maszek, mert nem éri meg neki... Ez a pár darab van még, aztán kész, ez se lesz... Ha ide tetszik kukkantani a jövő héten, talán addigra sikerül szerezni, pesze nem biztos, de megpróbálom egy ilyen régi kuncsaft kedvéért... lluskám, drága, te is jegyezd meg... Ja, hogy van egy ládával most is!? Kiment a fejemből, tessék csak várni, hát persze, hogy van, de ez gyengébb, nem is mertem ajánlani. Piac. Szerencsésnek érezzük magunkat, mert friss a zöldség, szerencsétlen- j nek, mert foltos az alma; bosszankodunk, mert biztos többet számolt megint az a gazember, örülünk, mert rajtacsíptük az egyforintos „tévedésen”. Zsörtölődünk, hogy milyen nehéz ez a szatyor, az is bolond, aki cipekedéssel kezdi a napot, és zsörtölődünk azért, mert csak egy százast hoztunk, nem telik arra a szép karajra is ... Es messze van, és zsúfolt, és nem lehet kapni semmit, és nem lehet látni, mit lehet kapni, mert tele a pult, és biztosan ott van mögötte, alatta, letakarva a java, de megvan rá a vevő, és miért nem én vagyok az a vevő, és hogy gondolja, hogy minden vacakot kifizetek, csak azért, mert félretette nekem!? Piac. Igaz, ami igaz, szűköcske, elhanyagolt, zsúfolt. Elkelne már egy szebb, egy nagyobb, egy fedett. Ha az is meglesz, biztosan gyorsabban, kényelmesebben megy a vásárlás. De ki tudja, hátha hiányozni fog a tolongás, a zsörtölődés, a játék? Szalay Zoltán fotóriportja
