Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. január / 1. szám

A hagyomány kölelez Beszélgetés Kovács Károllyal, a kerületi pártbizottság első titkárával Magas, erős, gyermekien kék szemű, könnyen mosolyódó, nehezen nevető középkorú férfi Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára. Zavarbaejtö nyíltsággal mondja: ;,Nem örülök ennek a váratlanul jött interjú­nak. Felkészületlenül ért — jeleznie kellett volna, hogy miről is akar beszél­getni velem...” A szekrényhez lép, dossziékat, stencilezett jelentéseket rak az íróasztalra. „Legfeljebb puskázni fogok...” néz fel csendes mosollyal. Két és fél órát beszélgettünk. Pártmunkáról, kerületi tervekről, országos gondokról, közéletiségről, ifjúságpolitikáról, kongresszusi határozatokról, An­gyalföld jövőjéről — beszédekből, irányelvekből idézett, számokat sorolt, ese­ményeket, dátumokat idézett. Egyszer sem pillantott az előtte heverő papí­rokba ... — Kérem, beszéljen először önmagá­ról, arról, milyen szálak kötik a kerü­lethez? — Tizenkét éves voltam, amikor ide­költöztünk. Itt végeztem a polgárit, itt kezdtem inaskodni, itt kaptam szak­munkás-bizonyítványt. És 26 éve, 1951- ben itt léptem be a pártba, lettem két évvel később függetlenített pártmunkás. — Milyen végzettsége van? — Mérnök vagyok. Villamosmérnök. Estin végeztem el a Műszaki, aztán a Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1956 szeptemberében hároméves pártfőisko­lára kerültem, az ellenforradalom alatt és után azonban itt voltam a kerület­ben: angyalföldi kommunistákkal, or­szágos vezetőkkel együtt harcoltunk, szerveztünk, agitáltunk, hogy újra meg­indulhasson az élet. 1960-tól a Szovjet­unióban voltam, az SZKP pártfőiskolá­ját végeztem. A XI. kerületben lettem titkár, míg aztán 1965-ben visszahívtak. Haza, Angyalföldre. 1970 óta vagyok a kerületi pártbizottság első titkára, 1971 óta országgyűlési képviselő. Tagja va­gyok a budapesti pártbizottságnak és a vasasszakszervezet központi vezetőségé­nek is. — Több mint egy évtizede dolgozik ebben a házban, s lassan negyedszázada függetlenített pártmunkás. Gondolom, sokadszor hallja a kérdést: mi a kerüle­ti pártbizottságon dolgozók legfonto­sabb kötelessége? — A legfontosabb kötelesség ... így, egyes számban aligha határozható meg. Olyan széles területen, annyiféle feladat megoldásán kell dolgoznunk ... bármi­fajta tömör definíció a dolgok leegy­szerűsítéséhez vezetne. Kérdésére a vá­lasz mindenesetre így kezdődhet: a leg­fontosabb kötelesség a párt politikájá­nak megvalósítása a kerületben. Még­pedig minél nagyobb hatékonysággal. — Hatékonyság. Ez a fogalom a XI. pártkongresszus óta politikai szótárunk egyik leggyakrabban használt kifejezé­se lett... ■— Igen. Ez most a mottó. Ennek szel­lemében kell a kerületben lakókkal, az itt dolgozókkal megértetnünk: politi­kánk megvalósulásának, munkánk ha­tékonyságának, eredményességének megfelelően válhat szebbé életünk. — A nagy célokat a mindennapok feladataira aprózva hogyan, milyen kapcsolatokon át jut el a „nagypolitika” az egyes emberhez? A közvetítésben milyen utak, milyen módok állnak a pártmunkások rendelkezésére? — Az irányelvek, a határozatok, poli­tikai döntések, gazdasági feladatok megvalósításában elsősorban az angyal­földi üzemek, állami és társadalmi szer­vezetek kommunistáira és rajtuk ke­resztül csaknem százezer dolgozóra tá­maszkodunk. Hallatlanul széles, erős bázis ez... — Budapest legnagyobb munkáske­rületében, a gazdag forradalmi hagyo­mányokkal rendelkező Angyalföldön kevesebb, vagy több a pártbizottság tit­kárának gondja, mint másutt? — Nem hiszem, hogy bármiféle ösz- szehasonlításra mód lenne. Fogadjuk el mindenesetre, hogy Angyalföldön a fel­adatok különösen összetettek. Milliár- dokat, tízmilliárdokat hozó ipar — tex­tilüzemek és gépgyárak, szövetkezetek és nehézipari mammutvállalatok, öt vi­lágrészen ismert orvosi műszeripar és most felnövő új ágazatok: ezen a pár négyzetkilométeren együtt van min­den ... a rendkívül széles gyártmány­skála és ennek megfelelően a sokfelé ágazó gondok is ... — Kérem, beszéljen a munkatársai­ról. Milyen követelményeknek kell megfelelnie, milyen tulajdonságokkal kell feltétlenül rendelkeznie a függetle­nített pártmunkásnak? — Bővítsük a kört így: a kommunis­tának .. . Mindig követelmény volt, s az is lesz: pontosan ismerje az ügyet, az azt megjelenítő politikát. Társadalmi fejlődésünkkel arányosan mind több és több ismeretet feltételez ez, állandó ta­nulást, önképzést követelve. A nálunk dolgozók döntő többsége főiskolát, egye­temet végzett, magas szinten sajátította el a marxizmus—leninizmust s mégis, holnap, holnapután újabb és újabb „tár­gyakból” kell majd eredményesen vizs­gáznia ... Megfelelő felkészültség, isme­retanyag. Erre máshol is szükség van, csakhogy nálunk mindennek széles kö­rű mozgalmi tapasztalattal is párosulnia kell. S ez az, amit az iskolapadban alig­ha sajátíthatunk el, ■ megszerzéséhez a műhelyekben, a gyárakban töltött évek, a KISZ-ben, a tömegszervezeteknél szerzett tapasztalatok, száz és száz moz­galmi feladat sikeres megoldása kell. — Az emberi tulajdonságok közül melyek a legfontosabbak? — A mélységes humanizmus, a köz­vetlenség, a szuggesztivitás, áldozat- készség. A becsületességet nem emlí­tem: ez, a szocialista embert általáno­san jellemző norma kell, hogy legyen... — Meglehetősen magas követelmé­nyek. Ilyen elvárások mellett, nincse- nek-e kádergondjaik? — Ha vannak, akkor elsősorban azért, mert egyre nőnek a feladatok s ezzel együtt a pártmunkással szemben támasztott követelmények ... Ide nem meggazdagodni jönnek az emberek, amikor áldozatkészségről beszéltem, ak­kor a magas szinten képzett szakembe­reink viszonylag szerény fizetésére is gondoltam. Vállalniuk kell, hogy keve­sebbet — ne értsük félre, nem keveset, hanem kevesebbet — keresnek, mintha gazdasági területen helyezkedtek volna el; hogy itt a kötetlen munkaidő koráb­bi kezdést és későbbi „műszakzárást” jelent; hogy a munkafegyelem nálunk az energiák maximális kihasználásával egyenlő; hogy nem szakosodhat senki egyetlen szűk kis területre, többé-ke- vésbé a mozgalmi munka minden sajá­tosságával tisztában kell lennie... Még­sem állunk rosszul. Különösen a het- venhármas novemberi központi bizott­sági határozat óta tudatosan, hosszú távra dolgozunk, szervezzük, képezzük az utánpótlást. — Hány párttag van a kerületben? — Tizenhétezer. — Az angyalföldieknek több mint tíz százaléka. Kérdés: elegen vannak-e ahhoz, hogy töretlenül tovább vigyék a kerület nagy mozgalmi hagyományait? 2 ANGYALFÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom