Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
— Egy példával válaszolok. A párt- kongresszus előtt és a tagkönyvek cseréjénél folytatott beszélgetések egyértelműen meggyőzhettek bennünket arról: ez a tizenhétezer kommunista a legteljesebb mértékben képes a kerület lakosságának, dolgozóinak képviseletére felkarolva a jó ügyeket; segítve az egészséges kezdeményezéseket; időiben és kellő határozottsággal jelezve agonf- dókat; bátorítva a jó szándékkal bírálókat, s lecsendesítve az o;k nélkül háborgókat... — Ezek szerint szűnőben a gond, hogy elsikkad sok jó kezdeményezés, megválaszolatlanul maradnak jogos észrevételek? — Szűnőben a gond, ha az ideális állapottól még messze is vagyunk. Nem puszta vágy részemről, tényekkel támasztható alá; az elmúlt 1—2 évben jelentősen nőtt a közéleti aktivitás, megvan a reális feltétele annak, hogy a szocialista demokrácia fejlődésének útján jelentősét lépjünk... — Az emberek egy, nem is jelentéktelen része meglehetősen türelmetlen: kevesli a fejlődést, nem találja elég gyorsnak a tempót. Sokakat hallottam panaszkodni: évek óta mondogatjuk ezt, azt, amazt, elismerik az igazunkat aztán minden marad a régiben ... — Én sem akarok egy idillikus állapotot érzékeltetni — folyamatról beszélek, melyben azonban még a 3—t évvel ezelőttihez képest is nagyot léptünk előre. — Mi a soronkövetkező, legfontosabb feladat? — Az egyik legfontosabb: a vezetési munka színvonalának javítása. Ez a munkahelyi és lakóterületi közéletiség- ben is éreztetni fogja kedvező hatását, s ha jól dolgozunk, már a közeli jövőben. El kell érnünk, hogy a kerületi lakosokkal, az itt dolgozókkal közvetlenül kapcsolatban levő vezetők minden segítőkész szándékot erősítsenek; hogy jó és rossz javaslatokra egyaránt reagáljanak; hogy ne hagyjanak megválaszolatlanul egyetlen megjegyzést sem. S az sem mindegy, milyen stílusban. A bántó, lekicsinylő, megalázó vezetői magatartás az én szememben az egyik legnagyobb bűn — többet árt mint a hozzá nem értés, kártékonyabb lehet mint az ellenséges propaganda.- Ide kívánkozik még egy megjegyzés. Ha azt várjuk, hogy hasznosítható, jó észrevételeket kapjunk, teljesebben, pontosabban kell informálnunk az állampolgárokat, a társadalmi élet minden területén fel kell készítenünk a magasabb szintű közéletiségre őket. így elérhetjük azt is, hogy a demokrácia szó alatt mindenki ugyanazt értse, hogy egyének, csoportok mások rovására saját érdekeiket ne helyezhessék előtérbe... — Nagyon soktagú kórus összhangjára lenne szükség ehhez... — Ügy van. És a kerületi pártbizottságnak jó karnagyként kell a szólamokat vezényelnie... — Milyen emberek az angyalföldiek? — Olyanok, akik a szó igazi értelmében, örökös megújulásra képesek, akik fel tudnak nőni a feladatokhoz. Jószel- leműek, fegyelmezettek, nyíltak, s ha értelmes szóval közelítenek hozzájuk, a legnehezebb kérdésekben is szót érthetünk velük. Itt 1945-ben, 1949-ben és 56-ban is a munkáshatalom mellett álltak. Kádár János elvtárs mondta: „Az ellenforradalom időleges győzelmekor az országban két helyen lengett a vörös zászló: Salgótarjánban és Angyalföldön ...” És az angyalföldiek „konzervatívak” a hagyománytiszteletben, de végtelenül fogékonyak az újra, igénylik a mind gyorsabb ütemű fejlődést. Tesznek is érte: a kerület üzemei 1976-ban 6 százalékkal többbet termeltek mint az előző évben; 6,9 százalékkal növelték a termelékenységet; 10,6 százalékkal többet gyártottak szocialista és 19 százalékkal többet nem szocialista exportra ... — A beszélgetés végére érve néhány „villámkérdés”. Mi maradt ki a kerület V. ötéves tervéből? ön személy szerint mit látott volna még szívesen benne? — Itt több dolog is van. Egy dédelgetett gondolat: az Angyalföldi Munkás- otthon megépítése. De szívesen láttam volna terveket a Lehel piac rekonstrukciójára a Róbert Károly körút átépítésére is.,. — A párttagsági könyvek cseréjénél 17 ezer vélemény hangzott el. Van-e közös jellemzőjük? — Igen. Az egészséges elégedettség és a nem kevésbé egészséges elégedetlenség... — A kerület fejlődésében milyen szerep jut a pártbizottság, a kerületi tanács és a Hazafias Népfront együttműködésének? — Ez az együttműködés a kerület egész népességét érinti, minden szárnba- vehető erőforrást figyelembe vesz, mozgósít. Segít a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök teljesebb kihasználásában, s amiről korábban már bővebben szóltam: a közéletiség erősítésében. — Ismerjük az ötéves tervcélokat. Megvalósításuk látványos változásokat hoz? — Én a-részfolyamatok látványos fel- gyorsulását kevésbé érzem lényegesnek. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy adottá válik a fejlett szocialista társadalom építéséhez szükséges minden feltétel, hogy a párt ezt célzó intézkedései kellő biztonságot adnak. 15—20 év múlva az 1975-ös ipari termelést 2,5—3-szorosára, az egy főre eső nemzeti jövedelmet 2—• 2,5-szeresére növeljük. Ha 1980-ra ebből 20—25 százalékot már teljesítünk, azt hiszem, ennél látványosabb változás nem is kell... — Angyalföld sokarcú kerület, de két arca különösen elüt egymástól. Űjlipót- városra és a régi Angyalföldre gondolok';.. — Tény, hogy a XIII. kerületnek van egy ilyen és egy olyan része. Ezzel a sajátossággal számolni kell. Nem köny- nyebbség, de előnyök forrása is lehet: Űjlipótváros szellemi erőit mozgósítva rendkívül nagy segítséget kaphatunk például a régi Angyalföld fejlesztési programjainak megvalósításához. — Az angyalföldiek régi panasza: a főváros vezetői az elmúlt évek, évtizedek során eléggé mostohagyerekként kezelték a kerületet. — Van benne igazság, de csak akkor, ha hozzátesszük: döntően objektív körülmények játszottak közre ebben. Hogy például a lakásépítés üteme elmaradt a kelenfölditől, óbudaitól, kőbányaitól, újpestitől annak az is oka: Angyalföld ma már a főváros egyik belső kerülete, kevés szabad területtel, nehezen megoldható kommunális fejlesztési, járulékos beruházási feladatokkal. Mindenesetre az V. ötéves terv jelentős változásokat hoz majd — a XIII. kerület minden korábbinál jelentősebben részesedik majd a főváros rekonstrukciójából. 7500 lakás épül a hozzájuk tartozó járulékos létesítményekkel együtt — több, mint az elmúlt 15 év során összesen ... — Köszönöm a beszélgetést. Puskás L. Tamás ANGYALFÖLD 3 Délelőtti műszak
