Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA VENDÉGLÁTÁS Itt egy italbolt, amott eszpresszó, emez meg kisvendéglő. Gazdát cserélnek a kék-, zöldhasú bankók — fogynak a féldecik, ürülnek a söröskriglik, fröccsös poharak. Kis ország nagy fiai így öntenek le a torkukon egy év alatt átlagban 2200 forint értékű, mintegy 10 liternyi mennyiségű alkoholt. Világelsők vagyunk töményszeszfogyasztásban, harmadikok a borivásbán. Sörből van még „behoznivalónk”, de azért ott vagyunk az első öt között. Hogy állunk mindezzel pélCául Angyalföldön? A 160 ezer lakosú kerületnek 151 vendéglátóipari helyisége van. Az üzletek tavalyi összforgalma 616 millió forint volt. A kocsmák száma ... bocsánat, italboltoké, borozóké, falatozóké 35. (Ami ahhoz képest, hogy harminc évvel ezelőtt négyszer annyi volt, nem is olyan sok...) „Mit akar ebből kihozni? Jön megint a Tripolisszal, To- mori-teleppel, cigánynegyeddel, tizenhárom-házzal? Hát nem fejlődik, épül, szépül a kerület?” — gondolhatják sokan. S igazuk van. Nem tanmesét készülök közreadni az „alkohol, öl, butít és nyomorba dönt” címmel. Csak egy kis sétára hívok a gyárakkal, raktárakkal, üzemekkel teletűzdelt „angyalok főijére”. CSAK SZOLIDAN... Hallottak már Irsai Olivérről? Nem? Adok egy címet, ahol a „Kocsis Irma” és „Pusztamérgesi” társaságában 38,70 Ft-ért mérik literjét. Gogol utca 22., az Izsáki Állami Gazdaság borozója. Csendes hely. Amolyan oázis az Elektromodul, Autó- szöv alkatrész-áruház raktára, karbantartó műhelyei között. Harmadosztályú árakkal, egy- tál melegétellel — pacal, máj, csupa finomság — várja a vendégeket. — Itt ne keressen hamisítatlan kocsmai hangulatot ez még nem „Angyalföld” — mondja a vezetőnő, miután megnyugodott, hogy sem kulisszatitokra, sem konkrét adatokra nincs szükségem. Csak beszélgetni jöttem. Kicsit körülnézni. Kicsi a helyiség, sok a vendég, a törzstag. Ha étel-ital egyszerre kerül a pultokra nem sok hely marad — panaszkodik a vezetőnő. Bővíteni szeretnénk az üzletet. De az új „nagyfőnöknek” gyenge pontja az italbolt. (A Belvárosi és a XIII. kerületi vendéglátót ez év elején összevonták.) „Szűrni” akarja a kerületet. „Hidegkonyha, bisztró? Az V—VI. kerületben igen. De itt? !” Persze mi jól állunk. Nálunk nincs razzia, botrány. c!'’eh'd emberek járnak ide. Bálványos Huba rajza Aki a másfajta társaságot meg a csapolt sört szereti álljon pár házzal odébb! Igaza van. Aki keres, az talál. Száz métert sem kell mennie és benyithat a Gogol utca 38. sz. alatti büfébe. Ki ne ismerné a Dagály utca és Váci út sarkán lévő vendéglátóipari „nagyüzemet”? Egyesek szerint mögötte kél és nyugszik a nap... Egy volt törzsvendég fájó szívvel meséli: • — Azok voltak a szép idők, mikor még Lordok Házának hívtuk és két forintért egy liter bort adtak. Igaz, az a lőre, szőlőt tán sosem látott ... Most már nem az igazi. Kikupálták1 De a Dagály a néhány évvel ezelőtti átalakítás ellenére sem vesztett népszerűségéből. Nevet is kapott. Az önki- szolgáló éttermet, utcai büfét „lóetetőnek”, a talponállót „mélyvíznek” becézi a közönség. Egy vendég véleménye, aki kéri nevét ne írjam ki, de még azt se, hogy törzsvendég. Hiszen csak be-beugrik naponta egyszer-kétszer... — Mit mondjak? Mindig tele van. Na, persze közel a Láng, az öntödei Vállalat, a Fémmunkás. Mindig ugyanazokat az arcokat látom. Hogy van ennyi Idejük? S mi a jó nekik? A kosz, a mocsok, a piszok? Meg a részeg öreglányok? Reggel 6-kor úgy állnak itt sorba, mint az üvegvisszaváltónál. Nem érteni, miért kell ilyen korán nyitni. Jó, a vendéglátónak lassul a forgalma, ha később kezdenék. De olyan hátrány lenne, ha a szakik még józanul mennenek a melóba? Fura vendég. Szidja a kocsmáját, de ragaszkodik hozzá. A vezető, Sőregi Dezső ró- zsásabban látja a helyzetet. — Elég jó a forgalmazási arányunk. A bevétel 45%-át az étel, 55%-át a ital adja. Sörből és frissensültekből, pörköltből. zónaételekből fogy a legtöbb. A konyhánk jó. Bővítjük a választékot. Gyors a kiszolgálás. Ezért is jönnek olyan sokan. Megszerveztük a közétkeztetést, vállaljuk a közeli gyárakban a rendezvények lebonyolítását. Jó a kapcsolatunk az ELZET- TEL, Csatornázási Művekkel, Műszerirodával, Kefegyárral. Soroljam még? — Közlekedési csomópontban, centrumban vagyunk. Ezért is gondoltuk bővítjük az üzletet.' Már megnyílt a kerthelyiségünk, a Váci úti oldalon. Ez olyan belvárosi jelleget ad.., NEHÉZ KÖRNYÉK „Oda nehogy bemenjen.” Jobb, ha átmegy a túloldalra, úgy is belátni...” javasolták a környékbeliek, amikor az Országbíró utca és Reiter Ferenc utca sarkán lévő talponálló felől érdeklődtem. A „Ló” még most is olyan hely, hogy az idegennek jobb előbb a kalapját bedobni ... Mesélik, két évvel ezelőtt még meg volt az üzlet előtt az utcai kút. A fuvarosok bent ittak, a lovak kint. Délután van és a kocsma színültig tele. Sok köztük a munkaruhás férfi — nem derül ki, műszak előtt, vagy után vannak-e? Megszólítom az ajtó előtt fadarabokat rugdosó, hat év körüli kislányt: — Mit játszol? Elszalad. Kisvártatva mégis visszamerészkedik. — Nem játszom. Várok. — Kire? — Hát az anyukámra. Odabent van. — bök a kocsma felé. Saroknyira megtaláltam a Kakas nevű kisvendéglőt. A Jász utca—Mautner Sándor utca—Tatai utca táján ritka az ilyen üzlet. Családias a hangulat. Olcsó, finom házikoszt. Márka üdítő ital és Kőbányai világos. A törzsvendégek most a te- hertaxisok, a TÜZÉP-telep szenesei. Nehéz munkát végeznek. Az előbbiek 10—11 órát vezetnek, nem egyszier idegtépő városi forgalomban. Az utóbbiak mázsákat emelnek a csúszdáról. Mind általában az erős, nagy fizikumú emberek csendesek, türelmesek, kerülik a nézeteltéréseket. Ezért is járnak ide. Az Országbíró utca neve vörösposztó előttük. A Kakas vezetőjének Róth Péternek is gondot okoz a néhány házzal arréb lévő kocsma. — Sokszor előfordul, hogy odaát jól beszívnak és aztán idejönnek hőbörögni. Még az állandó vendégeimet se szolgálom ki, ha látom, hogy csillogni kezd a szemük. Kilenckor van zárás, de ha másként nem akarnak továbbállni, inkább félórával előbb lehúzom a rol- lót. A tehertaxisok egyike így summázza a véleményeket: — Nem hiszem, hogy megoldás lenne, ha a „Lót” vagy a Mautner Sándor utcai késdo- bálót bezárnák. A környező üzemekbe (Mechanikai Szövő Ktsz, Vörös Október Ruhagyár, Játékgyár, Bútorasztalos Ktsz stb, jórészt a Róbert Károly körút felől jönnek. Ott a Lehel út sarkán lévő gombánál már, akár hajnali fél ötkor bekaphatják az adagjukat. Hazafelé menet szintúgy... ★ A kerületben a Vöröskereszt sajtótájékoztatóján hangzott el: „Az Alkoholellenes Bizottság eredményes munkája nyomán kedvezően szabályozták az italboltok nyitva tartási rendjét.” ★ Idézet a Népszabadság 1976. február 11-i számából: „...Kulturáltabbá kell tenni a XIII. kerület vendéglátását. Hamarosan bezárják a kerület legnagyobb kocsmáját a Váci úti Expressz büfét. Átalakítják a rossz hírű Sabáriát a Marx téren, de addig is korlátozzák az italárusítást... ★ „Az Angyalföldi Társadalmi Ellenőrzési Bizottság elnöke: „Rendelet tiltja, hogy az üzemek környékei 500 m-en belül szeszesitalt árusítsanak.” Gyimesi Zsuzsa 10 ANGYALFÖLD
