Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1976. május / 1. szám

A TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS TAPASZTALATAIBÓL „Vannak még gyenge pontok..." NAP MINT NAP érnek min­ket apróbb bosszúságok. Mint­ha valaki-valami direkt arról gondoskodna, hogy borsot tör­jön az orrunk alá. Nem elég, hogy zsúfolt a busz, csöpög a lakásban a víz­csap, bömbölteti a rádiót a szomszéd ... Itt vannak még az üzletek is: sületlen a ke­nyér, csurog a tejeszacskó, ke­vesebbet mér, többet számol az eladó. Az étteremben meg pláne ezer szeme-füle legyen az embernek: lecsípnek a hús­adagból, felhabozzák a sört. Ki védi meg az érdekeinket, ki ellenőrzi a számlákat, az áruk, szolgáltatások minősé­gét? Kinek köszönhetjük, ha javul az ellátás, bővül az üz­lethálózat — mert ez az, amit ritkán veszünk észre. Ami jó, az természetes... Nálunk, a XIII. kerületben, mindazt, amely a legközvetle­nebbül érint minket, fogyasz­tókat, a tanács mellett mű­ködő Ellátási és Szolgáltatási Bizottság ellenőrzi. A BIZOTTSÁG 16 tagja ön­kéntesen végzi a munkáját. Nem „hivatalnokok” — társa­dalmi testület aktívái. Ellenőr­zik az ipari és kereskedelmi osztályt. Rendszeresen beszá­moltatják a KÖZÉRT- és ZÖLDÉRT-vállalatot, a TÜ- KER-t, a Vendéglátót, a Piac­felügyelőséget. Céljuk nem a mindenáron való hibakeresés. Vizsgálataikkal, javaslataik­kal a szolgáltató egységeket éppúgy segíteni akarják, mint a lakosságot. Másfél száz vendéglátóipari üzlet, 169 KÖZÉRT-bolt — ne­hezebb, „problémásabb” kerü­let Angyalföld a többinél? — Nem! — állítja Sima Gyula, a társadalmi bizottság elnöke —, csak sajátságosabb a helyzete. A Szent István körút is XIII. kerület, akár a Jász ut­ca. De micsoda különbség! Amott az ABC-áruházban százféle árut kínálnak, emen­nek környékén talpalatnyi „szatócsboltokban” jó, Ha há­rom fajtát. A téliszalámi, gép­sonka ritkaságszámba megy — parízerbe, „turistába”, szalon­nába bele is „fulladhat” a kedves vendég. Nem elég, hogy van cukor, liszt, zsír, só? Háziasszony legyen a talpán, aki oly csöppnyi raktárban, mint amekkora a külterületek üzleteinek van, ennyi terített árut tudna tartani. Alighanem ez a két pont a legérzékenyebb: a kínálat és a tárolás. ANGYALFÖLD — A kerület északi részén jobbára kis boltok vannak mi­nimális raktározási lehetősé­gekkel, egy-két eladóval — mondja Sima Gyula. Elég egy kisebb influenzajárvány és „kihal” a személyzet. Le kell húzni a rolót, ellátatlan marad a környék... — A PULTNAK két oldala van. De a vevő csak az innen­sőt látja. Vásárolni, válogatni akar. Friss árut kapni. Csoma­golópapírt a kenyérhez, kifli­hez. Almát, narancsot, zöld­paprikát, paradicsomot a csa­ládjának. Nem szereti, ha ke­zében marad a cukroszacskó alja, táskájában kifolyik a tej, lisztes lesz a felvágott. Időn­ként át akar látni a légypisz­kos, zsírfoltos üvegpulton, csak egyszer pontosan észrevenni, hol állt meg a mérleg nyel­ve. Annak sem örül, ha ott­hon derül ki, hogy a dobozban savanyú a tejföl, az üvegben buggyant a sör, paradicsomlé. A vásárló tehát panaszko­dik és joggal háborodik fel, ha zárás előtt fél órával már zárt ajtókat talál vagy útköz­ben jön rá: 20 fillérrel, két fo­rinttal megint becsapták... A pult másik oldalán az el­adó van. ö tudja: hiába ren­delne tízszer annyit, tízdélével többet, nem tudná hol tárolni. A zöldség-gyümölcs is szép, friss, amikor hozzák. De — különösen nyáron — hamar romlik, szennyeződik. Tehetet­lenül tárja szét a karját, ha reklamálják, miért ad el lejárt árut, ő se tudja kisilabizálni, mikortól számítandó a feltün­tetett 6 nap vagy 3 hónap. PISZKOS az eladórész? Hon­nan vegyenek takarítónőt? Ha a vendég tisztaságot akar, el kell tűrnie, hogy a kőfelmosás, üvegpolctisztítás miatt fél órá­val előbb zár az üzlet. (Az se lenne rossz, ha nem dobálná le a földre a számlákat, szakadt papírokat,..) Udvariatlan a kiszolgálás, előfordul túlszámlázás? Az egy-két személyes üzletek „ki­szolgáló-mindenesei” is embe­rek. Fáradtak, kimerültek. Eladó és vevőkör. Kígyó, amelyik a saját farkába ha­rap. A megoldás? — Az üzlethálózat elmara­dottságának, egészségügyi, szo­ciális helyzetének javítása, a munka jobb megszervezése... — feleli Sima Gyula. — A KÖZÉRT-vállalattól 1975-ben intézkedési tervet kért a bi­zottság. Végrehajtásáról most júniusban adnak számot. A súlycsonkításra, túlszám­lázásra nem lehet ok a fáradt­ság. A rendeleteket be kell tartani. A „visszaeső bűnösö­ket” kisebb forgalmú üzletbe helyezik. Tavaly a vásárlók megkárosítása miatt 14 eset­ben fegyelmi eljárás folyt le. 12 ízben szabálysértés miatt bírságot rótt ki a KÖZÉRT saját, belső ellenőrzésének vizsgáltai nyomán. Persze na­gyon meg van kötve a kezük. Munkaerőhiány van... A kerület északi részén a közeljövőben 3 új ABC-áruhá- zat adnak át. Az Újpalotai úton (450 négyzetméter), a Mautner Sándor utcában szin­tén 450 négyzetméter, és a Bé­ke utca elején 600 négyzetmé­ter alapterülettel. Az V. ötéves terv programjában további há­rom áruház építése szerepel:a Csángó utcában, a Pozsonyi úton, Dráva és Kárpát utca sarkán. MÁS. Az angyalföldiek nem csodálkoznak, ha szikkadt, sa­vanyú, lapos kenyeret látnak az üzletek polcain. Nem cso­dálkoznak, de nem is fogadják el. Nem szokták meg soha. Ha idejük -engedi, inkább bevil- lamosoznak kenyérért a belvá­rosba. — A bűnös a Petneházy ut­cai kenyérgyár — vallja be Si­ma Gyula. Évek óta a pana­szok özönét zúdítják vezetőire. Értekezlet-értekezletet ér, min­denki kéri: változtassanak a gyártási technológián. Min­den hiába. Saját erőből nem tudják megoldani... A Fővárosi Sütőipari Válla­lat tervében áll: az V. ötéves tervben új kenyérgyárat kapa kerület. NAPONTA minden adagból egy-két-három gramm. A po­harakból néhány cent. A „Nincs visszaadni valóm ...” 10 filléres nyereségei. Hóna­pok, évek alatt telekre, autóra elegendő pénzzé nőnek, vál­toznak át. Többek között azért, mert nem merünk, vagy nagyvona­lúan elfelejtünk szólni; majd az ellenőr... (gyimesi) 11 Az egész Budapesté — de a térképen mégis a XIII. kerület rózsaszínje fedi a Margitszigetet. Kedvelt pihenő és találkozó- helyénél, a víztoronynál készült rajzunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom