Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
+ HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK + HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK + Közöttünk élnek, találkozunk velük nap nap után utcákon, tereken, autóbuszon, fodrásznál, presszóban. A közért pénztáránál együtt állunk a sorban; együtt cipekedünk szatyorral a kézben és bosszankodunk, ha elromlik a lift. Csöndes büszkeséggel nyugtázzuk a közeli-távoli jó ismeretséget, ha látjuk őket képernyőn, nevüket plakáton, könyvesboltban, s ha miutánunk hozzájuk csönget be „összekötőnk”, a postás. Szűkebb pátriánk, Angyalföld lakói ők, szomszédaink. Közülük heten szólnak arról: mit jelent számukra fővárosunk e részközössége, milyennek látják lakóhelyüket, házuk tájékát. WJürlz Sudani ép zöm Uvéiz W ü r t z Ádám grafikusművész a Máglya köz művésztelepének egyik lakója. 1958 óta lakik a csodálatosan dekorált műtermi lakásban. — Milyen változásokat észlelt az utóbbi évek során kerületünk életében? — Nagyon tetszik a kerület fejlődése, a lakóépületek, az üzlethálózat és a kulturáltabb parkok létesítése. A művésztelep megfelelő környezetben terül el, az itt lakók szeretik és segítik egymást. — Mi az, amit hiányol? — Sajnos, a kerület munkásmozgalmi múltjához, az itt lakó művészekhez megfelelő és méltó kiállítóhelyiség vagy galéria még nincs. Nagyon jó lenne, ha ezen a téren más kerületeket követve előbbre lépnének. — Milyen gondjai vannak? — Szívesen látnám, ha tehetséges, jó művészek nagyobb népszerűsítést élveznének. Több kiállítást lehetne részükre szervezni, műveik eladásával egybekötve. — Munkájával és elismerésével elégedett-e? — Munkámat nagyón szeretem, és célom, hogy mindig újat nyújtsak. Gyermekkönyveket illusztrálok, a groteszk, a mesélő világ figuráival, és ifjúsági, klasszikus könyvillusztrációkat is készítek. Szívemhez nőttek a Shakespeare- sorozathaz tartozó Rómeó és Júlia rézkarcok. Nemzetközi sikerük is volt — a moszkvai Puskin Múzeumban állandóan szereplő kiállítási tárgyak. JCováci IW a nyit lerámilus — Hát bizony, elég keveset kószálok odalenn, mert ha egyszer dolgozom, nehezen mászom ki az agyagból. így aztán lokálpatriotizmusom területe egy kartávolságnyi csupán. Mivel azonban 1934 óta lakom itt (még édesanyámmal költöztünk ide), érthető, hogy jól érzem magam. Ha kilépek a balkonra, először ménkű nagy hegyet látok, meg a Dunát, aztán a parkot, gyerekeket, sétáló embereket. Van itt nyüzsgő élet is, meg természet is. Ha utazásból gyüvünk vissza,- jó érzés újra konstatálni a balkonról: minden a helyén van, hazaérkeztünk. Ha sokat dolgozom is, néha azért rámjön valami nagy mehetnék, és azt gondolom — a fene vigye, jó volna egy kis zöldet látni...! Hát akkor elballagok a Margitszigetre, leülök a Kaszinónál. Nézegetem a fákat, mert különösen tavasszal meg ősszel nagyon szeretem őket. Volt is ott még nemrég egy gyönyörűséges öreg fa, egy girbe-gurba, izgalmas, mint egy plasztika. Egyszercsak látom, hogy már nem zöldell, nem hajt virágot. Szomorú lettem. Hát még, amikor egy nap eltűnt, kivágták. No, telefonáltam jobb- ra-balra, meg is találtam a margitszigeti kertészetnél, még egészben volt. Megkaptam tőlük ... Sok barátom van a kerületben, bár ritkán találkozom velük: ők is dolgoznak, én is. Jó itt szólni mindenkivel, virágárussal, szomszéddal... Néha előfordul, hogy valaki kedvesen rámmosolyog az utcán. Ettől zavarba jövök... No, de már értem: amióta láttak a tévében, az „Ötszemközt- ben”, azóta sokan ismernek. Hát nem öröm ez? Sándor Jr karnagy nggei Sándor Frigyes az Q®e- raház karmestere, a Zeneművészeti Főiskola tanára a felszabadulás előtt is kerületünk lakója volt. Jelenlegi lakásában, a XIII., Kresz Géza utca 17. szám alatt 1947 óta lakik. Sándor Frigyes szívesen beszél a kerülethez fűződő emlékeiről, itteni kapcsolatairól, Angyalföld fejlődéséről: — A lakótelepek építése a távfűtés, vagy a gázfűtés bevezetése, a parkosítás, mindmind nagy lépést jelentenek a kerület szebbé, korszerűbbé tételében. — Milyen kapcsolata van Angyalföld művészeti életével? — Munkám elsősorban a kerületen kívül zajlik. A Liszt Ferenc kamarazenekar karmestere vagyok, a zenekart pedig az Országos Filharmónia irányítja, és látja el munkával. Az elnökség tagjává választottak a Magyar Zene- művészeti Szövetségben, s elnöke vagyok a MÜDOSZ országos zenepedagógiai szakosztályának. Ha a kerületi művészeti életével eddig nem alakult ki túl szoros kapcsolatom, abban feltétlenül része van annak, hogy eddig nem is kerestek fel az itteni művészeti problémák megoldásával. — Jelent valamit az Ön számára, hogy itt lakik a kerületünkben ? ' i r*' — Hozzámnőtt, kedves lett ez a hely, ahol életem nagy részét töltöttem, a környék minden házát, sok lakóját ismerem. Feleségem, Dénes Vera gordonkaművésznő — hat éve halt meg — szintén nagyon szerette az itt élő embereket és a környéket is. A kerületben lakik lányom, Sándor Anna, aki a családi hagyományt folytatva, szintén zeneművészettel foglalkozik. — Ha az ember közel fél évszázadon át egy helyen lakik, akkor szűkebb pátriája világáról, emlékeiről, a megszokott sarkokról, boltokról, de még az ismerős utcakövekről is vagy napokig tudna mesélni, vagy alig képes mondani valamit. A befagyott élmények jégpáncélja alól egyébként is nehéz kikeresni azokat, amelyekről szerénytelenség nélkül gondolhatnók, hogy másokat is érdekel. Még nehezebb megbolygatni a hajdani szenvedés, fájdalom, máig kísérő gyász leülepedett humuszát. Ilyen nehéz szívvel emlékezem régi jó barátomra, Radnóti Miklósra, aki szintén a kerület lakosa volt. A munkatáborból, ahol 1942-ben együtt voltunk, ő már nem jött haza ... Személyes kötődésem: a környéken lakó barátaim, a már- már műemlék jellegű, patinás lakóházak és hogy el ne felejtsem: fölfedezéseim, mint például a Hajós Alfréd sétány, ahova mostanában gyakran kijárok. A Váci úttól a Duna-par- tig ..., nekem ez mind teljes egész: egy tartomány, amelynek saját színe, hangja van. Egy egész világ, amit nehéz volna itthagyni, ami nagyon hiányozna, ha egyszer elköltöznénk. izínmüuéiz — Diplomám megszerzése után költöztem a kerületbe. Tudatosan választottam lakó14 ANGYALFÖLD
