Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
+ HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK + HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK + helyül Angyalföldet: ott akartam élni, ahol dolgozom, azok között, akik elé naponta színpadra lépek. Ezen kívül régi szurkolója és tiszteletbeli tagja vagyok a kerület focicsapatának, a Vasasnak, így hozzá is közelebb kerültem. Jól számítottam: itthon érzem magam. Egyszerű, becsületes világ ez, ahol az emberek magától értetődő őszinteséggel reagálnak mindenre, nem szégyellnek sírni, nevetni, ha a szívük úgy diktálja. Ezt a József Attila Színházban töltött éveim során is tapasztaltam. Gyakran fellépek az angyalföldi üzemek vállalati ünnepségein. A hajógyárban például visszajáró vendégként várnak, számítanak rám. Jó érzés ez, mert hiszen sok munkáshőst alakítottam, s ha volt hitelük, hát azért, mert ismertem, szerettem azokat, akikről ezeket a hősöket mintázták. Jó néhány barátom él itt, meg aztán tíz év alatt lakóhelyem környékén is kialakult új ismeretségi köröm. Boltban, trafikban, újságosbódénál, ahol csak naponta megfordulok, a szomszédban lakó jó ismerősként bánnak velem. Hát ez az én Angyalföldem ... képzötnüvéiz — Bár nem a XIII. kerület-' ben lakom, csak a műtermem van itt, tizenkét éve, amelyben korábban Vedres Márk, kedves, szeretett Maxi bácsim dolgozott, Angyalföldet mégis a magaménak érzem. Fiatal főiskolás koromban ide jártam egy szabad-iskolába, s gyakran meglátogattam itt Kassák Lajost, akivel jó szellemi kapcsolatom volt. Sokat csavarogtunk a külvárosi utcákon, később pedig bejártunk a hajógyárba és a Láng-gyárba. Szeretettel voltam mindig e hősi kerület iránt, ahol annak idején a kommunista párt bontakozott-szerveződött. Másképpen vonz, hogy itt élt Nemes Lampert, Derkovics és ma is sokan alkotnak a Lehel út egyik műhelyházában. Ügy érzem, Angyalföldnek több kulturális létesítményre volna szüksége. Él, nevelkedik itt egy erős művészgeneráció, amely országos viszonylatban reprezentálhatja a munkáskultúrát. Jó volna egy centrum, állandó klub, ahol művészek, tudósok, pedagógusok találkozhatnának. A mi dolgunk felszívni az alkotói lehetőségeket, amit a kerület világa nyújt. Évekkel ezelőtt terveztünk egy állandó kiállítási helyiséget, sajnos, máig sincs ilyen Angyalföldön. Mint a Hazafias Népfront mellett működő művészkör elnöke, kicsit felelős is vagyok, beszélnem kell tehát mindezekről. ^ienieiliirlhu Alván iro Jafomlörtén eiz — Klasszikus munkáskörnyezetből, a Ferencvárosból — s hozzáteszem: elkötelezett IX. kerületiként. — jöttem lakni 1968-ban a Pozsonyi útra. Más hangulatú környezetbe kerültem tehát, s itt valami egészen új fogadott: a városrendezés tekintetében szinte példátlan, ami itt történt. Megépült a Vígszínház, s köréje települt egy városrész. Ez volt ugyanis a felszabadulás előtti utolsó tervezett település. Kulturált, jó közérzetet biztosító vidék, ahol — például a Szent István park közbeiktatásával — valamiképpen megmaradt a kapcsolat a természettel. Külön örömöt jelent nekem, hogy itt van Budapest egyik utolsó kávéháza, a társas együttlétre invitáló, rokonszenves Duna-park. Szeretek sétálni ezeken az utcákon, szeretem nézegetni a házak homlokzatát, jó végigmenni a Duna-parti szakaszon. Igaz: a jelenlegi értékmegőrzéssel nem vagyok kibékülve. A házat például, amelyben lakom, nyilvántartja az építészeti szak- irodalom. Bizonyára okkal. De vajon tud-e erről a házkeze- lőség? Aztán mintha ezen a részen kevesebb emlékmű, emléktábla volna, mint ahány emlékezetünkre méltó művész, kultúrember lakott itt. Kevesen tudják például azt is, hogy Magyarország első filmműterme a mai Rajk László utcában állt. És még valami: nincs jó vízi kapcsolatunk a Margitszigettel. Az egyetlen vízibusz nem elégíti ki az igényeket. Két ponton kellene gyors, sűrű átkelőjárat, mint Arany János korában. Ő is úgy járt át. Ez különösen a kisgyermekes mamáknak segítene sokat, akik most a hídon, nagy kerülővel jutnak csak a szigetre, vagy talán meg is gondolják magukat. Morgolódás ez? Nem, inkább felelős és szeretetteljes mérgelődés. Ki ne csinosítaná szívesen mégoly lakályos otthonát? Sindler Ervin Szomory György ANGYALFÖLD 15 Würtz Ádám räjza
