Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-07 / 1. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2011. január 7. MOZISAROK Az utazó 2005-ben egy meglepően jól sikerült, bár alapjában véve egyetlen fondorlatos csavarra felépített francia thriller aratott világsikert. Az Anthony Zimmer idehaza is látható volt. Hollywood most lecsapott a sztorira, ás elkészítették a film amerikai verzióját. Bár ne tették volna. Az utazó a kihagyott lehetőségek filmje, mert sajnos a remek alapanyagból egy gyenge, átlagos akciókalandfilm született. A fő probléma, hogy mindazok számára, akik látták a francia eredetit, semmi újat nem nyújt a százmillió dollárból forgatott produkció. Az Anthony Zimmer főszerepeiben Sophie Marceau és Yvan Attal zseniális volt, az ő karaktereiket most Angelina Jolié és Johnny Depp alakítja. A helyszín a Riviéra és környéke helyett (elsősorban) Velence lett, a történet pedig maradt szinte teljesen ugyanaz, és a nagy fordulat szintén nem változott, dramaturgiai okokból nem is változhatott. A fiaskó azért zavaró, mert két - Oscar-díjas - forgatókönyvíró is dolgozott az anyagon, ez azonban nem érezhető a végeredményen. A másik fő probléma, hogy a forgatás közben több rendező is kiszállt a projektből, míg végül Florian Henckel von Donnersmarck vállalta és vitte végig a filmet. Donnersmarck amúgy kiváló direktor, viszont ő a drámához ért igazán. (2007- ben még szülőhazájában, Németországban forgatott kiváló filmjéért, A mások élete című alkotásért megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Os- car-díjat, teljesen megérdemelten.) Éppen ezért különös, hogy őrá bízták ezt a műfajilag teljesen különböző filmet, ő pedig valószínűleg szárnypróbálgatásként és/vagy kiugrási lehetőségként elvállalta. Nem kellett volna. A legnagyobb probléma azonban arra vezethető vissza, hogy bármennyire jó volt is a francia film, tulajdonképpen az a bizonyos egyetlen, kiszámíthatatlan (bár a rutinosabb filmbarátok számára azért gyanítható) dramaturgiai, történet- és cselekményvezetési stikli adta meg a sava-borsát. Márpedig az ilyen jellegű fordulattal operáló mozgóképek esetében eleve elhibázott döntés újrafeldolgozásba kezdeni. Valószínűleg abban bíztak az alkotók, hogy a film Jolié és Depp párosa miatt azok számára is érdekes lehet, akik látták az Anthony Zimmert, akik pedig nem, nos, ők le lesznek nyűgözve a meglepő végkifejlettől. Nem lesznek. Koncepcióját tekintve az amerikai feldolgozásban nem hiteles a nagy csattanó, éppen az addig látottak felépítése és megvalósítása miatt. Az Anthony Zimmert újranézve passzoltak a mozaikok, pontosabban gesztusok, amelyek jelzik, hogy bizony a megoldás mindvégig ott volt előttünk, és ki lehetett volna következtetni, itt viszont az embernek már nincs kedve ezt a fajta bizonyosságot keresni, és ez főleg Jolié és Depp hibája. Noha mindketten Golden Globe-díjra lettek jelölve a filmben nyújtott teljesítményükért, ez érezhetően sokkal inkább reklámstratégiai döntés volt, semmint szakmai alapokon nyugvó elismerés. A film ugyanis gyengén teljesít az USA-ban. A már említett százmillió dolláros büdzsének alig a fele térült meg a bemutató óta eltelt három hét alatt, és a világ körüli bevételek sem biztatóak. Jolié rutinból hozza a rejtélyes szépséget, a jelmez- tervezője azonban valószínűleg nagyobb munkát fektetett a ruhaköltemények megálmodásába, mint Angelina a szerepével történő azonosulásra, Depp pedig azt a bohóctréfa-repertoárt erőlteti rá a karakterére, amely Jack Sparrow kapitány esetében humoros, itt viszont nagyon nem. A sztori röviden összefoglalható. Egy titokzatos hölgye- mény (Jolié), hogy a mindenki által üldözött, de még rajta kívül senki által nem látott szeretőjének (aki amúgy profi bűnöző) személyazonosságát továbbra is titokban tartsa, és másra terelje a gyanút, elcsavarja egy bamba turista (Depp) fejét. Az persze fülig beleszeret, és együtt menekül a csábító nőszeméllyel, amikor az Interpol el akarja kapni, mert lenne néhány kérdésük hozzá. A filmet nézve Donnersmarckhoz is lenne kérdés: miért kellett ezt, és ráadásul így? Cs. D. FERENCVÁROSI CIVIL KUCKÓ Minden Ferencvárosban működő civil egyesület, társulás, kör számára helyet biztosít a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Ferencvárosi Civil Kuckó. Célja, hogy közösségi színteret, találkozási pontot nyújtson a ferencvárosi civileknek. Szolgáltatásai: • technikai háttér - számítógéppel, internetkapcsolattal felszerelt gépek használata a Civil Kuckó egyesületeinek; • fénymásolási, e-mail- és faxküldési lehetőség a „Kuckó lakóinak”; • segítség a civilszervezetek kommunikációjában; • támogatás az egyesületek közötti partnerkeresési törekvésekben; • pályázatírási lehetőségek felkutatásához, pályázatok összeállításához szakmai háttér nyújtása. Ha a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Civil Kuckóban otthonra szeretnének találni, rendszeres összejöveteleiknek helyet, időt, lehetőséget keresnek, jelentkezzenek a 476-342l-es számon, illetve a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu e-mail címen. Tamási Zoltán színész-rendező Pokoli kamaradarabok című trilógiájának harmadik, befejező része, A vadőr D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője című híres-hírhedt regényének színpadi feldolgozása. A regény 1928-ban született, s az író hazájában azonnal be is tiltották. Angliában csak 1960- ban jelent meg először nyomtatásban. Lawrence ebben a művében kendőzetlen nyíltsággal beszél a testi szerelemről, nevén nevezve e tárgykörben mindazt, amiről korábban hallgatni illetc Szókimondását trágárságnak minősítették, a szerelmi aktus részletekbe menő ábrázolását pedig pornográfiának. Holott ez a regény és most a belőle készült darab se nem trágár, se nem pornográf: ez a szerelmi szenvedély születésének megrázó és felkavaró története. A két részre osztott színpad egyik oldalán angol arisztokrata-nagypolgári miliő, a bánya- és kohótulajdonos férj dolgozószobája íróasztallal, kanapéval, festménnyel, titkárnővel, unatkozó, kielégítetlen feleséggel. A másik oldalon primitív kunyhó, amelyet egy csupasz, rozzant vaságy ural, ezenkívül még egy kerek vaskályha áll benne. E két helyszín között ingáznak a szereplők. Egyrészt a Kakasy A vadőr Bemutató a Stúdió „K”-ban Dóra alakította Lady Chatterley, akit gyermeknemzésre képtelen férje lényegében felszólít, hogy szüljön neki utódot, ehhez pedig szerezzen magának szeretőt. Az asszony ezt a kunyhó újdonsült lakójában, a vadőrben találja meg. Másrészt Tamási Zoltán, aki a férjet és a szeretőt is alakítja, s szinte ötpercenként kell alakot cserélnie. Egyszer a testi- leg-lelkileg kiszáradt, maradék érzelmeit a kohászatnak szentelő férjet alakítja, majd átlép a szín másik oldalára, a nyers, ősi szenvedélyt megtestesítő és kiváltó vadőr szerepébe. Rövid jelenetek követik egymást hol ezen, hol azon a helyszínen. Kevés, nagyon erősen megkomponált, informatív szöveggel (dramaturg Török Tamara) és szinte jelzésszerű cselekvésekkel halad előre a történet. Néha hosszabb, nagyon szép idézetek hangzanak el a regényből, ezeket hol maga Lady Chatterley olvassa fel, hol a hangszórókon át halljuk Fodor Tamás előadásában. Ezek a felolvasások árnyalják, elmélyítik az egyes jelenetek érzelmi töltetét, és lírával oldják az előadás nyers tragikumát, vészjósló komorságát. Az előadás csúcsjelenete, amikor a szerelmesek a szabad ég alatt, a záporozó esőben szeretkeznek, és a felcsapó szenvedély Kakasy Dóra és Tamási Zoltán a darab egyik jelenetében erejétől megmozdul a föld: az otthoni kanapéról magától lecsúszik a lepel, elmozdul a kép a falon, kivágódnak az íróasztal fiókjai, és a kunyhóban ütemes ingásba kezd a vaskályha. Kakasy Dóra nagyon érzékeny, nagyon érzéki Lady Chatterley, villogóan fehér húsában, távolba néző, réveteg tekintetében ott van a tudatára ébredt asszonyiság. Végigjátsz- sza a szenvedély megrendítő, felemelő, kiteljesítő és pokolba taszító stációit, és megajándékozza a nézőt azzal, hogy újra ráébredjen a testi szerelem misztériumára. Amelynek a lerombolásán oly kitartóan dolgoznak a valóságshow-k celebjei. Tamási Zoltán rendezőként feszes előadást komponált, sikerült megragadnia a regény legfontosabb csomópontjait. A férj szerepében öniróniával ábrázolja a tipikusan száraz, unalmas és érzelmekre képtelen, polgárosodó angol arisztokratát. Ahogy az előadás végén a tulajdonos öntelt mosolyával a felesége hasára teszi a kezét, ahol a vadőr gyermeke már neki és a vállalatának növekszik - mindent elárul erről a jellemről. Az előadás harmadik szereplője Homonnai Katalin, akit egyre jobban csodálok, ahogy szűkre szabott szerepeiben is emlékezetes pillanatokkal ajándékozza meg a nézőket. Ferencz Zsuzsa A törvény szövedéke Beszélő-est a Stúdió „K”-ban 1989 óta legálisan jelenik meg, 1994-ig Kőszeg Ferenc volt a főszerkesztője. Rajta kívül a szamizdat Beszélő munkatársai voltak többek között Kis János, Haraszti Miklós, Magyar Bálint és sokan mások. Az esten a sajtószabadság védelmében írók olvastak fel műveikből, illetve beszélgettek a sajtótörvényről. A szokatlan időpontban, az év első napjára meghirdetett rendezvényen már fél órával a kezdés előtt egy gombostűt se lehetett leejteni a Ráday utcai színház helyiségeiben, ahol kivetítőkön, kihangosítókon keresztül követhették nyomon az eseményeket azok, akik nem fértek be a színházterembe. Heller Ágnesnek például már csak üggyel- bajjal tudott néhány fiatal helyet szorítani a nézőtér közepén. Mécs Imre az ajtóban kényszerült megállni, Radnóti Sándor pedig a büfében álldogálva, sokadmagával hallgatta végig az estet. A régi szamizdat „beszélősök” közül Kőszeg Ferencnek jutott ülőhely, mivel őt a felolvasók közé hívták meg a szervezők. Több százan szorongtak tehát a Stúdió „K” helyiségeiben, amikor este 7 órakor elkezdődött a műsor. Felolvasásokkal indult az est, novellák, regény- és memoárrészletek, versek hangzottak el a szerzők előadásában, akik négyes csoportban váltották egymást a színpadon. Dragomán György, Kőszeg Ferenc, Mesterházi Mónika, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Szilágyi Ákos, Tóth Krisztina és Závada Pál olvasta fel művét. Az írások az emberi jogok és a szabadság korlátozásáról, a toleranciáról, a történelmi múlt ismeretének hiányáról, a politikai és ideológiai színváltókról, a szélsőséges nézetek fenyegető megnyilvánulásairól szóltak, a kiváló szerzőktől megszokott magas színvonalon, sok humorral is fűszerezve. Az est második részében Majtényi László jogtudós, volt ombudsman és ORTT-elnök, Kukorelly Endre író, parlamenti képviselő, Simon Éva, a TASZ médiajogásza és Szilágyi Ákos író, esztéta, Oroszország-szak- értő folytatott beszélgetést a sajtótörvényről, és érvekkel alátámasztva fejezték ki aggodalmukat a sajtó szabadságának fenyegetettsége miatt. Végül a közönség tagjai is lehetőséget kaptak véleményük kifejtésére. Ferencz Zsuzsa KÖNYVAJÁNLÓ Richard Yates: Húsvéti korzó Az 1992-ben elhunyt amerikai író nevét elsősorban A szabadság útjai című regényéből, illetve a belőle készült nagy sikerű filmből - Leonardo di Caprióval a férfifőszerepben - ismerheti a magyar közönség. A Partvonal Kiadó jóvoltából egymás után jelennek meg a világhírű szerző művei. Karácsony előtt látott napvilágot a Yates-sorozat harmadik darabja, a Húsvéti korzó. Az 1976-ban keletkezett regény két lánytestvér történetén keresztül két eltérő női életpályát mutat be. A szép és érzékeny lelkű Sarah, a papa és mindenki kedvence fiatalon férjhez megy egy kissé nyálas angol fiatalemberhez, aki ráadásul még Laurence Olivier-re hasonlít. Gyorsan szül három gyereket, s vidéki házukban éli az amerikai háziasszony és családanya tipikus életét. Emily, a húga, akinek egész kislánykora szépséges nővérének árnyékában és az apai figyelem iránti hiábavaló sóvárgásban telt el, más életutat választ. Ösztöndíjjal egyetemre megy, nagyvárosba költözik, és karriert épít. Számos férfi tűnik fel hosszabb- rövidebb időre az életében, szerelmi kalandjairól realisztikus - a könyv megjelenésekor merésznek számító - pontossággal számol be az író. A legnagyobb szenvedélyt egy biszexuális férfi oldalán éli meg, aztán hozzámegy egy vadállattá váló, potenciazavaros puhányhoz. Elválik, újabb férfiak jönnek, de úgymond „megállapodni”, családot alapítani, betagozódni a rendes amerikai családanyák közé nem tud, nem akar. A két testvér viszonyát szerencsére nem rontja meg a féltékenység, rendszeresen találkoznak, és az olvasó ilyenkor megítélheti, vajon melyik életforma a sikeresebb, melyikük döntött jól, ki lett boldog kettőjük közül. A család és a szakmai karrier közötti választás lehetősége és egyben kényszere a nők számára éppen a hetvenes években manifesztálódott, megjelent a „szingli”- nek nevezett, önálló, önmagáért felelni tudó, függeüen nő alakja. Yates azt mutatja be a regényében, hogy a siker és a boldogság nem azon múlik, helyesen választunk-e a kétféle modell közül. Hiszen mind Sarah, mind Emily élete, ha különbözőképpen is, de végül boldogtalan. Mert boldogtalanságuk és reménytelenségük gyökerei mélyebbről erednek, a riasztó családi mintákból, a szeretette képtelen anyából, az emberi tartást és belső biztonságot adó szilárd értékrend hiányából. A Húsvéti korzó azért felkavaró történet, mert arra készteti az olvasót, hogy maga is végiggondolja az életét, és szembesüljön saját belső értékeinek meglétével vagy hiányával. (Partvonal Kiadó, 2010. Fordította: Karáth Tamás.) Ferencz Zsuzsa Az esten írók olvastak fel műveikből Ezzel a címmel rendeztek Beszélőestet január 1-jén, a sajtótörvény beiktatásának és Magyarország EU-elnökségének első napján a Stúdió „K” Színházban. A Beszélő a rendszerváltás előtt, 1981-től a demokratikus liberális ellenzék szamizdat, azaz illegálisan előállított és terjesztett társadalomtudományi és kulturális folyóirata volt.
