Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-09-03 / 16. szám
Ferencváros 2010. szeptember 3. KÖZÉLET 3 ÖTÓRAI TEA A kabaré utolsó mohikánjai Beszélgetés Bittera Judithtal és Zsudi Józseffel Bittera Judith és Zsudi József egy egész életen át tartó nevettetésre szerződtek A kabaré ma nem tartozik a divatos műfajok közé, pedig napjainkban is lenne mit kifigurázni, véli az egykori Vidám Színpad főrendezője és felesége, akiknek az életét teljes egészében a nevettetés iránti elhivatottság töltötte ki. Zsudi József pedig túl a nyolcvanötön is tele van ötletekkel, amelyeknek megvalósítása biztosan ma is rengeteg nézőt vonzana az ötvenéves működés után bezárt színház falai közé. Mindig öröm, amikor olyan ferencvárosi „lakótársakat” fedez fel az újságíró, akiknek életútja példaértékű lehet mindenki számára. Zsudi József, a napjainkban már nem létező Vidám Színpad egykori főrendezője és felesége, Bittera Judith egész életét a szórakoztatásra tette fel, hiszen - ahogy mondják - a nevetés orvosság, és aki a Vidám Színpad előadására váltott jegyet, az est végén gyógyultan távozott, akárha egy szanatóriumban töltött volna kellemes napokat. A mindig mosolygó Bittera Judith és a már a nyolcvanas éveinek derekán járó Zsudi József színész-rendező kedvesen, mondhatni barátian fogad középső-ferencvárosi otthonában, ahol a falakat régi előadások fotói díszítik, felelevenítve azt az ötven évet, amely a Vidám Színpadhoz kötötte őket, és a többi kedves színházi emléket, amelyek boldog és tartalmas életet hoztak számukra, egymás társaságában.- Hogyan él egy olyan ember ma, akinek a 20. század nagy részében a színház töltötte ki az életét? Zs. J.: Élek, és ez fantasztikus dolog, hiszen az emberek fiágy része egyetlen században él, nekem viszont megadatott, hogy a 20. század mellett egy kicsit betekinthessek a 21. századba is. Amikor erre gondolok, Omar Khayyam kétsorosa jut eszembe: „Óh éld a mát! A gyönyör oly kevés: holnapra élted tán a porba vész; s por és penész közt nem vár majd reád se bor, se lány, se lant, - se ébredés!” Minden századnak vannak szerencsései. Én közéjük tartoztam, mert dolgozhattam, és azt csinálhattam, amit szeretek. Játszottam és rendeztem. Nekem valóban a színház volt az életem. És ami még ennél is fontosabb, nevettetünk, amivel, hiszem, gyógyítottunk is. Ma pedig itt élek Ferencvárosban - szinte mindig itt éltem -, és ha tavasszal, amikor már nyílnak a teraszok, kilépek az erkélyre, nevetést hallok, ami talán azt jelenti, kicsit jobb lett az élet.- Gondolom, a színház révén ismerkedtek meg. B. J.: Természetesen. A Néphadsereg Színházában játszottam, és fiatal színésznőt kerestek a Vidám Színpadon. A színház művészeti tikára és a főrendező úr [Zsudi József] hallgattak meg. Ez volt az első találkozásunk, amikor „összenéztünk”, és ez az összenézés 48 éve tart! Akkor egy évet töltöttem a Vidám Színpadon. Ezután a József Attila Színház és a Gyermekszínház következett, de néhány év után visszatértem a Révay utcába. Mindketten elmondhatjuk, sikeres és gazdag életet éltünk egymással. A színházban sokáig, nyolc-tíz évig nem is tudták, hogy összeházasodtunk. Csak két barátunkat, Gobbi Hildát és Faragó Aférát avattuk be a titokba. A férjem nem kivételezett velem, a József Attila Színházból sem ő, hanem Horváth Tivadar vitt visz- sza a Vidám Színpadra.- Ön a megismerkedésükkor közel húsz éve a szakmában volt, játszott és rendezett is. Zs. J.: Színészként kezdtem, és segédrendezője voltam Simon Zsuzsának, a főiskola későbbi rektorának. Ő volt az én igazi iskolám. Dolgoztam a Faluszínházban [a későbbi Déryné Színház] és a Magyar Játékszín szövetkezeti színház társulatával. Ezután a Vidám Színpadhoz szerződtem, közben rengeteg karakterszerepet játszottam más színpadokon és filmen is. Negyven kabarét rendeztem Kaposy Miklós felkérésére a Magyar Rádió Karinthy Színpadán, köztük különlegességeket, így Móricz Zsigmon- dól és Zilahy Lajostól is, akikről kevesen tudják, hogy kiváló kabarészerzők voltak. Olyan hírességekkel dolgozhattam együtt, mint Tolnay Klári, Máriássy Félix, Bán Frigyes, Herskó János, Révész György, Keleti Márton és Palásthy György, de említhetném Horváth Ádámot is, aki a televízióban rendezte az Oszkár tudja című, rendkívül népszerű operakvízt, amelyben én voltam Oszkár.- Milyen volt akkoriban színésznek lenni? B. J.: Szerettek és megbecsültek minket. Az olvasópróbára már készen volt a díszlet, a jelmez, a zene. Nekünk „csak” játszani kellett, ami nem volt nehéz olyan partnerekkel, mint Kibédy Ervin, Kabos László, Salamon Béla vagy éppen Kellér Dezső. Oly korban éltünk, amely napsugárként ért bennünket. Film- szerepekkel is elkényeztettek engem, a szereplők listája ott is tekintélyes volt: Bodrogi Gyula, Darvas Iván, Törőcsik Mari és még sok színész, akik ma is élénken élnek az idősebb mozirajongók emlékezetében. Akkoriban az jelentett könnyebbséget, hogy a színházaknak összeszokott állandó társulata volt, egy- egy darabhoz nem különböző helyekről verbuváltunk szereplőket. Az állandó státus pedig létbiztonságot jelentett a színész számára, így nem „vérre ment”, hogy ki játszik éppen, és ki nem. Persze apró művészféltékenységek voltak, de nem megélhetési kérdés volt minél több munkát elvállalni, így a színész a művészetére koncentrálhatott.- Mennyire szólt bele a politika az életükbe, hiszen sok politikai kabarét játszottak. B. J.: 1957-ben kerültem a színházhoz, akkor még a terveket fel kellett terjesztenünk a Fővárosi Tanácshoz és a minisztériumhoz, de ez a hatvanas évekre véget ért. Utána a mi felelősségünk volt, hogy mit játszunk, de soha nem adódott probléma a darabjainkból.- Szinte a kezdetektől a Vidám Színpadon dolgozott. B. J.: A Vidám Színpad elődje a Kamara Varieté volt, amelyet Játékszínként ismer a közönség. Amikor a Révay utcában megszűnt a Vidám Színház, a játszóhely Vidám Színpad néven nyitott újra, 1951. szeptember 12-én. Alapítói Kellér Dezső, Kabos Laci, Horváth Tivadar, Balogh Erzsi, Madaras Vilma és Forgách László voltak. Amikor 2001. december 31-én bezárta kapuit, megszűnt Magyarországon létezni a kabaré, amelyneÉ"féhykofa RÖi'fti'Tibor igazgatóságára tehető, 1966 és 1971 között.- Mit lehetne tenni a kabaré felélesztéséért? B. J.: Politikai kabarét ma nem lehet létrehozni. A hely és idő nem alkalmas erre, hiszen valaki biztosan sértve érezné magát, és beverné a színház ablakát. Társadalmi kabaréhoz viszont bőven akad anyag. Ahogy régen például a Patyolat, ma a női egyenjogúság, a családon belüli erőszak, a pénz hiányában lerobbant lakóházak adhatnának témát, de valamennyi visszásság kifigurázható. Biztos vagyok benne, hogy a ma divatos stand up comedy mellett a hagyományos kabaré is megállná a helyét, hiszen akkoriban is sikeres volt, nemcsak a színpadon, de a rádióban és a televízióban egyaránt. Steiner Gábor Nyílt levél Tisztelt Szerkesztőség! A Högyes Endre utca 11. lakóinak nevében nyílt levélben kérjük a Hivatal, a képviselő-testület, a Polgármester Úr és a közvélemény segítségét a következő ügyben. Egy külföldi befektető 2007-ben társasházunk padlásterének beépítésére és a házfelújítással kapcsolatos egyéb munkák elvégzésére vállalkozott. Hosszú tárgyalás után megegyezett a tulajdonosok képviselőjével. Az egyezséget egy szerződésben rögzítették. Ezen szerződés bizonyos pontjait a beruházó nem tartotta be, a tulajdonosi körnek károkat okozott, amelyeket nem megfelelően akar kompenzálni. A szerződésben rögzített határidő lejárta után több mint két éve, azaz a mai napig az építkezés nem fejeződött be. Továbbá az építtető használatbavételi engedély megszerzése nélkül, illegálisan már lakókat is helyezett el a tetőtér-beépítésben. Mi, civilek tehetetlennek érezzük magunkat, ezért fordulunk segítségért Önökhöz. Budapest, 2010. augusztus 29. A kárvallottak nevében, tisztelettel: (név és cím a szerkesztőségben) Varázskert a romok helyén Két év múlva nyithat az új bölcsőde (folytatás az 1. oldalról) Hogy mekkora szükség van új bölcsődére, az kiderül Áldott-ál- datlan állapot című cikkünkből (1. oldal). A Varázskert Bölcsőde azon túl, hogy csökkenti a várólistások számát, minden szempontból korszerű intézmény lesz, funkcióit tekintve is többet nyújt majd egy „átlagos” bölcsinéi. Minderről a működés alapjait kidolgozó Lengyel Zoltánnéval, a kerületi Egyesített Bölcsőde vezetőjével beszélgettünk.- Az épület négy nagyobb szobájában összesen két csoport működik majd - ez lesz a hagyományos bölcsődei ellátás színhelye, 0-tól 3 éves korig. Azonban lesz egy helyiségünk, ahol időszakos gyermekfelügyeletet működtetünk majd. Azok a szülők, akik egyébként nem járatják bölcsibe a csemetéjüket, viszont valami váratlan esemény miatt nem érnek rá egy-egy napra, idehozhatják gyermeküket - magyarázta Lengyelné. A Varázskert Bölcsődében sószobát is berendeznek: ehhez hasonló már működik a Ráday utcai intézményben is, lényege, hogy napi használatával jelentősen csökkenthető a bölcső- déskorú gyermekek felső légúti megbetegedésének kockázata.- Az alapellátáson túl a szülők igénybe vehetnek majd neveléssel, valamint étkezéssel kapcsolatos tanácsadást is. Lényeges eleme még a szakmai koncepciónak, hogy az étkeztetést helyben oldjuk meg: ezáltal egyrészt sokkal jobban ellenőrizhetjük, hogy mit kapnak a gyerekek, másrészt pedig nem a fél városon átutaztatott, hanem friss ételeket tudunk adni nekik - mondta az bölcsődevezető. A vaskos dokumentációt lapozgatva kiderült az is, hogy a szakemberek gondoltak azokra, akik sokáig dolgoznak. A rendes nyitva tartáson túl (reggel hattól este hatig) ugyanis a gondozók - külön igény szerint - maradnak még egy órát. Igaz ugyan, hogy ezért a pluszszolgáltatásért valószínűleg fizetni kell majd. Mindezek alapján, valamint látva az épület terveit és a precízen kidolgozott szakmai alapokat, biztosra vehető, hogy a kerület ötödik bölcsődéje bevált majd minden hozzáfűzött reményt - csupán két évet kell még várni rá. Benke Hunor Összetűzés az aktivisták között A József Attila-lakótelepi Spar Áruház előtt augusztus 27-én délután ösz- szetdzésbe keveredtek a Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület és a Jobbik aktivistái. Az októberi önkormányzati választásra készülő, ajánlószelvényeket gyűjtő szervezetek standjai egymástól nem messze helyezkedtek el, így került sor az indulatos szóváltásra a két aktivista között. A verbális feszültséget tettlegesség követte: az egyik aktivista megütötte a másikat. Az egyesület telefonon kihívta a redőr- séget. A kiérkező járőrök kihallgatták a tanúkat. Mivel az esemény garázdaságnak minősül, amely hivatalból üldözendő cselekménynek számít, a rendőrség mérlegelés nélkül elindította az eljárást. Jelenleg tehát folyik a nyomozás. Szeptemberben várható az akták lezárása, ezt követően dől el, hogy sor kerül-e vádemelésre. Az eset érdekessége, hogy a történteket egy harmadik szervezet polgármesterjelöltje kampánycélra használta fel - kiadott közleménye azonban az érintettek szerint súlyos csúsztatásokat tartalmaz. Elhunyt Ország Mihály Egy pillanatra még az állatok is elnémultak. Élete nyolcvanadik évében, hosszan tartó, súlyos betegség után, augusztus 14-én elhunyt Dr. Ország Mihály állatorvos, aki életművéből, a majd hatvan éven át gyűjtött állathangokból megalkotta a Magyar Nemzeti Állathang Archívumot. Már nem gyűjti és rendezi a kutató természetbúvár az állatok jelrendszerét, nem ír könyvet, cikket, amelyből gyermek és felnőtt egyaránt szórakoztató módon ismerheti meg a természet törvényeit, az állatok viselkedését. A kitűnő tudós, kiváló természetfényképész, a magyarországi bioakusztika megalapítója örökre beírta nevét a magyar zoológia történetébe. Számos olvasmányos, szórakoztató, ismeretterjesztő cikkével, az egykori TIT Ter- rarista és Herpetológus Klub megalapításával, a Mindent lehet, de krokodilt - azt nem! című könyv megírásával itt hagyta testamentumát, az ál- latszeretetet. Az Állatorvostudományi Egyetemen 1956-ban végzett. Első állathangfelvételét (egy fülemülét) 1964-ben Budaörsön készítette. Hat évvel később benevezett az Angol BBC által rendezett első nemzetközi állathanggyűjtő versenyre, ahol egy gyurgyalagfelvétellel 12 ország 250 versenyzője közt a 3. díjat nyerte. A Növényvédelmi Kutató Intézetben 1972-ben dr. Szőke Péter ornitomuzikológus mellett dolgozott, az általa kezdeményezett állathanggyűjteményben. 1979-ben írta meg a Mindent lehet, de krokodilt - azt nem! című könyvét. A Fővárosi Állat- és Növénykertben tudományos főmunkatársként dolgozott, közben a Magyar Rádióban rendszeresen hallgathattuk - 1984-ig - Muzsikáló természet című műsorában egyre teljesebbé váló madárhanggyűjteményét. 1995-ben nyugdíjba vonult, de csak azért, hogy az általa létrehozott Magyar Nemzeti Állathangtárat önkéntes segítőivel bővíthesse. Bioakusztikusként az állathangfelvételek elemzésével is foglalkozott. Ennek a tudományágnak az egyik legnépszerűbb részterülete a madárének keletkezésének és jelentésének megfejtése. A Hungaroton Records 3 CD-jét is megjelentette, a Madárénekek a Kárpát-medencéből I-II-t és a Magyarország békahangjait tartalmazó lemezt. Lónyay utcai lakásába szinte minden sérült vagy árva kisállatot és madarat befogadott, ápolt és gyógyított. Amelyiket tudta, visszaengedte a természetbe, azokkal, akik erre már nem voltak képesek, örök társbérletet kötött. A ferencvárosi önkormányzat a helyi közösség szolgálatában végzett kiemelkedő munkájáért, tisztelete jeléül Ferencvárosért emlékéremmel tüntette ki 1999-ben. Emlékét örökre megőrizzük.
