Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-06-11 / 10. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2010. június 11. MOZISAROK FESZTIVÁLOK Zöld zóna Az Iraki háborúról egyre több film készül Hollywoodban. Elsősorban félig-meddig fikciós háborús akciófilmekként aposztrofálható mozgóképekről van szó, amelyekben a fegyverek ropogása és a robbanások dominálnak. Azonban akad néhány, amely a fentieken túl politikai és morális vonatkozásban is vizsgálja az eseményeket. Paul Greengrass rendező új filmje (szerencsére) az utóbbiak közé tartozik. Az idei Oscar-gálán is egy iraki háborúval kapcsolatos film tarolt. A bombák földjén című, kétórás adrenalinlöket az amerikai tűzszerészek idegőrlő munkáját mutatta be remek színészekkel, hatásos és helyenként hatásvadász módon. Sajnos azonban a film utolsó öt percében egyértelművé vált, hogy tulajdonképpen egy háborús drámának álcázott, akciófilmbe csomagolt toborzófilmet láthattunk, amely mindezek ellenére viszonylag jól működött. A Zöld zóna esetében más a helyzet, latens toborzásról szó sincs, sokkal inkább elidegenítésről. Greengrass kétórás produkciója műfaját tekintve háborús akciófilm és politikai kérdéseket boncolgató thriller remek kohéziója. 2003-ban, Bagdadban vagyunk, az amerikai offenzíva delíriumos, lázálomszerű, kaotikus díszletei között. Az amerikai csapatok Irak lerohanásának egyik legtöbbet hangoztatott indokai, azaz tömegpusztító fegyverek után kutatnak. Az egyik egység tagja Roy Miller (Matt Damon hiteles, mint mindig), aki csapatával, felettesei szándékosan (?) elhibázott és téves parancsaira, újra és újra „árnyékra vetődik”. Tömegpusztító fegyverek sehol, csak egyre több hazugság és rejtély A folyamatosan kudarcokkal végződő bevetések hatására Miller magánakcióba kezd, hogy a véres káosz kellős közepén kibogozza az egyre átláthatatlanabb és kuszább szálakat... A Zöld zóna Paul Greengrass és Matt Damon harmadik közös filmje. A Boume-csapda, valamint a Boume-ultimátum kiválóan sikerült, és a páros ezúttal sem okoz csalódást. A történet elsősorban az amerikai offenzíva morális oldalát vizsgálja. A film középpontjában a fent már említett, anno a média által is hatalmasra duzzasztott, rafináltan kommunikált, valójában csak a végleges indokot generáló tömegpusztító fegyverek álbak, amelyeket mind a mai napig nem találtak Irakban, a megszállás óta eltelt hét év során. A Zöld zóna a népszerű, „háborús akció-kalandfilm, némi politikával megspékelve” kategórián túl elgondolkodtató kérdéseket is feszegető reflexió. Greengrass (látszólag) nem foglal állást, és nem gyárt összeesküvés-elméleteket sem, azonban (kissé manipulativ módon) igazságokat és azok különböző variánsait sugallja. Michael Bonner, aki társproducerként és szakértő-tanácsadóként vett részt a film elkészítésében, anno az iraki invázió idején a CBS-nek tudósított a helyszínről. 0 így emlékszik vissza az akkori eseményekre: „Minden katona, aki vegyi fegyverek után kutatott, és minden CIA-s, aki az első hullámmal érkezett Irakba, úgy gondolta, Szaddám valóban rejteget valamit. Mindenki megdöbbent, amikor nem találtak semmit. Rendkívül részletes felderítő jelentések voltak a kezünkben, és minden információ téves volt. Hát ez meg hogy lehet? Ekkora melléfogás meglehetősen gyanús. Egy ilyen izgalmas rejtély tényleg arra sarkallhat valakit, hogy utánajárjon a dolgoknak.” Miller magánnyomozása és a film szuggesztív atmoszférája beszippantja a nézőt. Az egyre mocskosabb titkokkal zsúfolt eseményekkel operáló történet helyszínéül a szűk és átlátha- tadan (az igazsághoz hasonlóan) labirmtusszerű bagdadi utcák szolgálnak. A film legizgalmasabb pillanatai, az üldözések, tűzharcok többsége is itt zajlik. A lassan kikristályosodó igazság, a váraúanul felvillanó és dobhártyaszaggatóan dübörgő torkolattüzekhez hasonlóan, sokkoló és dermesztő. Miller pokoljárását nézve nem fognak unatkozni a feszes tempójú, látványos akciófilmek kedvelői és az eltitkolt igazságot kereső, fordulatos politikai krimik rajongói sem. Cs. D. PÉCS 2010INFOPONT Új szolgáltatással bővült a Ferencvárosi Művelődési Központ tevékenysége. A Haller utcai épület földszinti aulájában várjuk mindazokat, akik tájékozódni és válogatni szeretnének a Pécs Európa Kulturális Fővárosa programajánlataiból. PÉCS 2010 INFOPONT néven működő szolgáltatásunk hétköznapokon mindennap 14.00 és 19.00 óra között tart nyitva, kedd kivételével, amikor is későbbi nyitva tartással, 15.00 és 21.00 óra között várjuk érdeklődő vendégeinket. A programokról nemcsak érdeklődni lehet, de megrendelhetik, és elővételben megkérjük és megigényeljük jegyeiket is. Várjuk szíves érdeklődésüket és megkeresésüket. Zubornyák Zoltán igazgató Kacagás, kocogás, érintés, lazítás Pszichológiai szabadegyetem a Bakáts utcában A Bagdy Emőkével folytatott beszélgetés bővelkedett mosolyt fakasztó pillanatokban Az ünnepi könyvhét rendezvényein idén kiemelt szerepet kapott a pszichológia. A Mindennapi Pszichológia című folyóirat szervezésében három napon keresztül zajlottak a jobbnál jobb előadások a Bakáts téri Pódiumon. A fénypont természetesen Bagdy Emőke volt, a Ferencvárosban működő Károli Gáspár Református Egyetem pszichológiaprofesszora. Sokan ismerhetik a televízióból, de élőben látni, hallani őt különleges élmény. Annyi energia, derű, életerő árad belőle, ami már önmagában felér egy „vitalitásgenerátorral”. Ez volt ugyanis előadása címe: A vitalitásgenerátorok. Vagyis az életerő-serkentők. Hogy mik ezek? Ahogy Bagdy Emőke tréfásan felsorolta: kacagás, kocogás, érintés, lazítás. És ezekben az a csodálatos, hogy tényleg működnek! Kimutathatóan izgalmi állapotba hozzák az agyban az örömközpontot, amely üzen az immunrendszernek, hogy őrizze meg ezt az állapotot, vagy hogy állítsa talpra a lepukkant immunrendszert. Elég egyetlen mosoly, egy kellemes futás, egy szeretett lény megérintése, vagy ha segíteni tudunk valakin. Nevessünk sokat, legyünk optimisták, és tanuljunk meg lazítani, ezzel jót teszünk magunkkal, biztatott a pszichológus. „Akkor szorongj, ha élvezed” - tette hozzá vidáman, mert így, tegezve beszélt hozzánk, népes és lelkes hallgatóságához, s gyorsan meg is tanított egy villámrelaxációs gyakorlatra. Igaz, akkor már senkinek sem volt rá szüksége. Mindennapi életünk legnehezebben megoldható helyzeteibe általában a párkapcsolatunk és a gyereknevelés sodor bele. A párkapcsolati játszmákról szólt Tari Annamária Hullámhegyek- hullámvölgyek című előadása. A pszichológus azokkal a játszmákkal szembesített, amelyeket az egymás mellett élő emberek sokszor évtizedekig folytatnak ahelyett, hogy megbeszélnék a problémáikat. Egyre kevesebb a nyíltság, az őszinteség a kapcsolatainkban, és több az önzés, a külsőségek előtérbe helyezése: a férfinak legyen pénzé, a nőnek viszont ne legyen narancsbőre. (Később se!) No, ezek után jó lett volna valami lélekpezsdítő „vitalitásgenerátor” I A gyereknevelést illetően megszívlelendő tanácsokkal látja el a felnőtteket Michael Winterhoff Miért lesznek zsarnokok a gyermekeink? című könyve, amelyet Majoros Andrea és Bálint Simon pszichológusok mutattak be. Ebben a szerző arra figyelmeztet, hogy a nevelésben szükség van korlátokra, egészséges keretekre, amelyek szabályozzák a gyerekek viselkedését. Az egészséges lelki fejlődés érdekében meg kell tapasztalnia az ütközéseket, a konfliktushelyzeteket. Ha ettől megfosztjuk, „megkíméljük” őt (és főleg magunkat), mert jobb a békesség, nem tudja megtanulni, begyakorolni, hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket. S ha nincsenek korlátok, mi ellen lehet lázadni? Például saját félelmei ellen? Nagy Tamás pszichológus és válogatott taekwondobajnok a lélek harcművészetéről tartott bemutatóval egybekötött előadást. Megtudtuk, amit sejtettünk, hogy a harcművészet a test mellett a lélek fejlesztésének is az eszköze. Maga teremt, mintegy gyakorlásképpen mesterséges krízishelyzeteket, aztán ezeket megoldja. Továbbá az is kiderült, hogy a puszta kézzel végzett látványos tégla- meg cseréptörések nem a közönség szórakoztatását szolgálják. (Kivéve azt, amelyet nekünk bemutattak.) Az ütés „az igazság pillanata”, amikor a harcos a saját félelmével néz szembe. És nem mellesleg azt is tudatosítja magában, milyen az: megütni és nem megütni valakit. Hely hiányában képtelenség felidézni minden egyes előadást. Üdvözöljük a kezdeményezést, ezt a népszerű, magas színvonalú, nagyon jól szervezett „szabadegyetemet” a könyvheti sátrak és programok között. Jó terápia volt! Ferencz Zsuzsa Sajat külön világ Balassa Mária képeiről Szőrös vasak Budahelyi Tibor plasztikái A kilencedik kerületben élő és alkotó Balassa Máriát az újabb képeit bemutató kiállításra hívták meg a napokban, ezúttal az óbudai Ökollégium Art Galériába. Egy különös alkotó különös rajzai, szövegei láthatóak ezen a tárlaton. Nemcsak a készítés módja, de a szemlélete is szokatlan. Tétovázva nézzük az időnként szinte gyermekrajz-naivságú képeket, majd hirtelen, a szövegeket hozzáolvasva döbbenünk csak rá, ez nagyon más, mint amit gondoltunk. Bizony egy ember hihetetlenül őszinte kitárulkozása az, aminek részesei lehetünk Ahogy meg is fogalmazza vüágosan nekünk egyik képén: „Kiadom magam, hogy befogadjanak, [mert] itt benn, bensőmben süt a nap.” Carl Gustav Jung ezt így írja (Emlékek, álmok, gondolatok című könyvében): .Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világot gyújtson a puszta létezés sötétjében.” Balassa Mária is ezt teszi, világosságot gyújt saját kis univerzumában. Rajzai úgy születnek, hogy előre megdolgozza a papírlapot, vagyis összegyűrt ronggyal tus- vagy ‘tintafoltokat ken rá teljesen esetlegesen, majd ahogy Leonardo da Vinci is ajánlotta a fal penészfoltjainak vagy a felhők játékának nézegetését, ő is „belelátja”-fantáziálja a képeket, leírja a gondolatokat, amelyek éppen ezzel kapcsolatban eszébe jutnak. A szabad asszociációk szárnyalása ez! Mentes mindenfajta stiláris kötöttségtől. A lélek mélységeiből önkéntelenül buknak elő a képek és szavak. Ez az a művészet, amelyet „art brutnak” vagy „pszichorealizmusnak” is szoktak nevezni. A felszínre törő gondolat látomásos képeket hoz létre, és egyúttal gyógyít is. A tussal, színes ceruzával, festékkel át- rajzolt-festett foltokból alakul ki a kép, Balassa Mária maga építette, saját külön univerzuma. Ebben a világban kalauzol minket körbe kiállításán. Az ismeretien, szokatlan és először nagyon idegen világba csöppenő néző az első meglepetés után - elidőzve a képek előtt - döbbenten fedezi fel azonosságait, ha olyan őszinte mer lenni saját magával, mint velünk Balassa Mária. Pedig rajzos naplójegyzetei vagy talán inkább gyöngybetűkkel írott képregénylapjai az élet hétköznapjairól tudósítanak csupán. Semmi különös nem történik itt, csak megy az élet, és „.. .legbelül mozdulatlan tűz. Megajándékozol ezzel a nappal Uram” - fogalmaz- gatja csendesen magában életének lényeges mozzanatait. Knox Úgy látszik, a hatodik ikszen túl, úgy félidőben hetvenfelé már kezdenek leülepedni a dolgok. Tanulságokat von le, és összegezni próbálja tapasztalatait mostani bemutatóján Budahelyi Tibor. Ezt az érzést talán a szűk hely is fokozta ezen a mini életmű-kiállításon, a bemutatott sokféle plasztika között. A konstruktivista szellemiségű szobrász fából és különféle fémekből készített, jellegzetesen ipari megmunkálású, csavarok- kal-hegesztéssel összerögzített szobrainál a szigorú geometria oldódni látszik, legalábbis itt- ott eltakarja részleteit az újabban használt elem: különböző szőrmerészletekkel egészül ki a kompozíció. A bárdudvarno- ki üvegművészeti szimpozionon való részvételre utalnak a több munkába is beépülő üvegelemek és az üvegből készített tárgyak is, amelyek mellett feltűnnek az eddig is használt szerszámidézetek, fúró- és fűrészdarabok, ezek is oldják, helyenként fel is bontják a háromszög formákat. Az érmék hosszú sorozatából is látunk friss darabokat. Itt az összefont vashuzal- és rézdrótköteg mellett az emberi hajfonat is megjelenik. Jellegzetes férfi-nő megfogalmazások, hol fallikus forma, máskor nőre utaló jel fedezhető fel sok munkájában, áttételesen, de igen érdekesen. Elhozta legfrissebb munkáit is: a felbomló háromszög formák képkeretre emlékeztető profilú anyagból vannak (valószínűleg festett fa), ezek is láthatóak fehéren, színesre festve többféleképpen sorozatként. Knox
