Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)

2010-09-19 / 15. szám

Ferencváros 2010. augusztus 19. MAGAZIN 7 ÖTÓRAI TEA A dzsessz professzora Benkó Sándor 70 éves A Benkó Dixieland Band talán a leg­ismertebb magyar zenekar a világon. Fennállásuk óta több mint tízezer koncertet adtak, 70 lemezük jelent meg, 25 órányi koncertprogramjuk lett, 27 fesztivált nyertek, világsztá­rokkal léptek fel, amerikai elnökök gratuláltak nekik, és köszönték meg a New Orleans-i feketék zenéjének avatott tolmácsolását és népszerűsí­tését a világon: A zenekart egy Ráday utcai lerobbant lakásban alapította 1957-ben egy tizenhét éves gimna­zista, Benkó Sándor.- Álmodott gyerekkorában arról, hogy világhírű zenész lesz?- Egyáltalán nem. Kemény gyerekkorom volt. Apámat megölték a háborúban, anyám egyedül maradt három kisgye­rekkel. Én voltam a legidősebb, és hatévesen már a férfi a ház­nál. Anyám dolgozott, én vi­gyáztam a testvéreimre. Egyszer ettünk naponta, én hoztam egy alumíniumcsajkában a segély­kaját. Anyám minden nehézség dacára ragaszkodott a polgári neveléshez, amelyhez a sporto­lás és a zenetanulás hozzátar­tozott, úsztam és hegedültem. Mondhatom, spártai élet volt. A hegedűórákra villamossal kellett mennem, s mivel pén­zem nem volt jegyre, hát tujáz- tam, vagyis a villamos ütközőjén utaztam. Télen elfagytak az uj- jaim, a hegedűtokkal se volt könnyű manőverezni. Nem is si­került megszeretnem a hegedűt. A klarinét ezután jött.- Polgári foglalkozást is kellett választania?- Anyám mindhármunknak diplomát adott a kezébe, én a i)tn fi óyjnra l műszaki egyetemre mentem, és villamosmérnök lettem. A diák­koromat végigdolgoztam, éj­szakánként szenet lapátoltam a pályaudvarokon, kazánt pucol­tam, nyáron voltam törekhúzo- gató, aratásokon kötélteregető. A diploma megszerzése után egyetemi oktató lettem, a vil­lamosmérnöki karon tanítot­tam 1995-ig. Legalább hatezer gyerek, az egész villamosipari szakma átment a kezem alatt. Egyébként a zenekar többi tag­jának is van civil foglalkozása, főleg műszakiak ők is.-A Benkó Dixieland Band még­sem amatőr zenekar.- Annyira nem, hogy mi már a hetvenes évektől, ahogy elkezd­tünk külföldön turnézni, profi módon működtünk. Soha nem kaptunk egy fillér állami támo­gatást sem. De sikerünk volt, és egyre több pénzt hoztunk, meg­tűrtek. Keményen dolgoztunk mindig. Szeretem a rendet és fegyelmet, a mi zenekarunkban sosem voltak botrányok, ma­gánéleti zűrök, ezt nem tűrném. Mindenkinek rendezett a családi háttere, ahogyan nekem is. Van két felnőtt gyermekem, három unokám. A feleségem egyidős velem, már nyugdíjas, unokázik és a „hadtápról” gondoskodik. Az otthoni béke és nyugalom elen­gedhetetlen feltétele a sikernek.- Melyik sikerükre a legbüsz­kébb?- Minden siker más. Emléke­zetes például az 1982-es jubileu­mi koncertünk a Sportarénában. Vagy ugyanebben az évben, ami­kor állunk Sacramentóban a színpadon, a világ legnagyobb dzsesszfesztiváljának győztese­ként, és mögöttünk húzzák föl az olasz zászlót. A derék ame­rikaiak összecserélték. De említ­hetném Dzsakartát, Thaiföldet vagy Mexikó Cityt. Lisszabon­ban 350 ezer ember előtt ját­szottunk. Mégis, a hazai sikerek a legfontosabbak. Amikor bebi­zonyítjuk ennek a népnek, hogy mi, magyarok semmivel sem vagyunk alábbvalók másoknál. Sőt, sok mindenben jobbak va­gyunk. Túdunk például küzde­ni, sokszor saját magunk vagy vezetőink rossz döntéseinek kö­vetkezményei ellen is.- Van még színpad a világon, ahova vágyik?- A Carnegie Hall. A dzsessz- zenészek pályafutásában ez fontos állomás, egyszer talán nekünk is sikerül itt fellépni. Azt szeretnénk, ha itt vagy a Fehér Házban előadhatnánk Obama elnöknek a Karácsonyi misénket, egy 200 tagú gospelkórussal ki­egészülve. Gesztusnak szánjuk, hogy Amerika színes bőrű el­nökének a New Orleans-i feke­ték zenéjéből merítő művet egy európai zenekar adná elő. Ez a produkció híd lehetne, amelyen Európa és Amerika közelíthetne egymáshoz. Ehhez szeretnénk megnyerni a magyar kormány támogatását is.- A Carnegie Haliból ugorjunk át a Török Pál utcába, a klubba, ahol 1967 óta próbálnak, talál­koznak hétről hétre a hívekkel, rajongókkal. Nem akartak soha fényesebb, kényelmesebb hajlék­ba költözni?- Soha. Itt alakult meg a zene­kar 1957-ben, s ide tértünk visz­Hibabejelentés sza tíz év múlva. Nekünk ez az otthonunk.- Ahogy annak tekinti Ferenc­várost is. A kerületi koncerteken mindig a házigazda szívélyességé­vel köszönti a közönséget.- Ferencvárosnak két csapa­ta van: a Fradi és mi. Igaz, mi most egy kicsit talán jobban mu­zsikálunk.- Tervek?- Mindig a követező kon­cert. Most Erdélybe készülünk, ahol az én világcsúcstartó Petite F/eur-feldolgozásomat (320 ezren nézték-hallgatták meg már a YouTübe-on) tárogató­kísérettel fogjuk játszani egy jótékonysági koncerten. To­vábbra is nagy tervem egy kö­zép-európai könnyűzenei és dzsesszmúzeum létrehozása. A könnyűzene ötvenéves törté­nete a mi nemzedékünk törté­nete. Ez a zene és emblematikus alakjai Koncz Zsuzsától Deák Bili Gyuláig határozták meg ezt a kort. Dokumentumai lassan széthullanak, a kukába dob­juk saját történelmünket. Ma a húszévesek már nem tudják, ki volt Louis Armstrong. Ze­nészként majdnem minden ál­mom megvalósult. Lemezek, professzionális felvételek sora, dzsessztörténeti sorozat, kö­zös zenélés a műfaj legnagyobb sztárjaival, díjak, kitüntetések itthon és külföldön. Még Ki mit tud?-zsűri is voltam éveken ke­resztül. Az évtizedek során si­került olyan dzsesszbirodalmat teremtenünk Magyarországon, amelyet sokan irigyelnek. Ná­lunk él és virágzik a dzsessz. Rengeteg a fiatal tehetség, akik Már csak a Carnegie Hall hiányzik a fellépések helyszínei közül bár más utakon járnak, mégis büszkeséggel tölt el, hogy azért ők is a Benkó Dixieland Band emlőin nevelkedtek, a mi ere­deti New Orleans-i köpönye­günkből bújtak elő.- Hamarosan hetvenéves lesz, háromszoros nagypapa, de va­lószínűleg sosem szólították még bácsinak.- Az ember belenéz a tükörbe, már nem a húszéves arc néz visz­sza rá, meg a fellépőöltönyöket is ki kell itt-ott engedni. Ez rend­ben van így. De nem érezzük a kort, mert a zenekar még min­dig megy előre, fejlődik, tanul, és mert - szerencsére - az egész­ségünk is bírja. És mert a közön­ség hűséges.- Mit csinál majd, ha már nem fog zenélni?- Semmit, mert akkor már nem élek. Ferencz Zsuzsa Hírességek missziója Ha nem működik az internet, interneten kérhető a segítség Látogatók a Szent László Kórházban Nézze meg online hibakezelési út­mutatónkat - javasolja a UPC te­lefonos ügyfélszolgálatán a gépi hang. Kezét csókolom, megnéz­ném, de éppen azért hívtam önöket, mert a héten már sokadszor nem érhető el az internetszolgáltatás - bosszankodom. Persze nemcsak ettől mászik kis híján falra a sze­rencsétlen előfizető. Hibajelentés vagy bármely más ügy intézése előtt per­cekig hallgathatjuk a csodás ajánlatokat - akár a többi cég­nél -, de miért is nekünk kell fizetnünk a reklámért? Aztán nyomjuk meg az adott gombo­kat, s egyszer, percek múltán csak eljutunk végre a „munka­társhoz”, akivel lehet érdem­ben is beszélni. Ám ezelőtt még megtudjuk, bár nem mű­ködik az internetünk, a cég | honlapját böngészve találha- <£ tunk megoldást a hibára. Sőt, •§ ha ki tudja, miért, már na- 10 pok óta szerencsétlenkedünk, értsd: csigalassúságúak va­gyunk - mint az adott pilla­natban is és az egyáltalán nem elérhető világhálón meg­keressük és letöltjük a szol­gáltató honlapjáról a netstart hibakereső programot, akkor is közel a megoldás. Az csak mellékkérdés, hogy ez komoly nehézségekbe ütközik - konk­rétan lehetetlen megtenni, hi­szen nincs internet. Röpke 3-4 perc után aztán csak kisírhatjuk gondjaikat a kezelőknek, akik vélhetően a fontos emberek miatt csak el­vétve kaphatnak jó szót, dur­vábbat viszont annál inkább. Érthetetlen, hogy miért is kell percekig gombokat nyomogat­ni az érdemi ügyintézés előtt. Egy magyarázat akad, az adott (szinte bármely) szolgáltató Hiába a csúcstechnológia, ha nincs hozzá csúcsminőségű szolgáltatás így akar valamilyen statiszti­kát készíteni. De miért nekünk kell ezt megfizetnünk? Utálják Piszkosul Cégün­ket - fejtette meg ismerősöm a UPC jelentését. Talán még ez volt a legfinomabb megoldás! S valóban népes a „rajongótá­bor”. Bő egy év után sem si­került egyezségre jutni a Digi Sporttal, így a sportkedve­lők újra lemaradnak a Bajno­kok Ligájának egy részéről, de idén az angol és az olasz baj­nokikat sem láthatják. Nem érdekel, miért nincs megállapodás, hidegen hagy­nak az önfényező, ám a ta­pasztalatok alapján sem a tévés, sem a netes szolgáltatá­sok kapcsán nem valós önfé­nyező reklámok. Előfizetőként az eredmény érdekel. Az pedig nincs, így - tévéügyben - már csak volt előfizető. Nyilván a Digihez pártoltam át, s ezt bárki bárhol megteheti, mert ha az adott területen nincs kábelük, azonnal viszik a „tá­nyért” - és nem kell nélkülözni a fenti labdarúgó-eseményeket. Lemondáskor hirtelen fontos lettem, a UPC ügyfélszolgálato­sa megkérdezte, hogy költözés vagy egyéb ok miatt váltok. El­mondtam. Megtudtam, mostan­ság többek között emiatt - Digi Sport hiánya - sokan váltot­tak, de hiába mondták az ille­tékeseknek. Az is süket fülekre talált, hogy a Diginél 2900 fo­rint az előfizetési díj (két tv-nél 3200), míg a UPC a duplájáért, 6000-ért adja szinte ugyan­azt. Csaknem ilyen az arány az internetnél is, előbbinél 3500 forint a szolgáltatás, utóbbinál a hasonló (kicsit még lassabb is) több mint 7500. Ráadásul az osztrák UPC-előfizetők eseten­ként kevesebbet fizetnek, mint a magyarok. Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy a digitális cso­maghoz szükséges „doboz” standby állapotban szinte ugyanannyit fogyaszt, mint használat közben. Éljen a kör­nyezettudatosság! Továbbá a kifogásokkal el­lentétben több országban meg- a oldható, hogy csak a minket í érdeklő csatornákra vagy te- .o matikus csomagokra fizessünk 8 elő, és ne másik 30 adóra, fe- < leslegesen. Schiller Zsolt ATegyünk Együtt a Gyermekekért (TÉGY) program kilenc éve segíti a daganatos betegségben szenvedő gyermekek re­habilitációját és az egészséges klini­kai táplálkozását. E misszió részeként látogatott Szentpéteri Csilla zongora- művésznő és Várkonyl Andrea, a TV 2 mű­sorvezetője a Szent László Kórházba. A TÉGY program részeként a közel­múltban két magyar világbajnok, Erdei Zsolt és Talmácsi Gábor Csisztu Zsuzsa kíséretében a Tűzoltó utcai Gyermekklinikát kereste fel, most pedig Szentpéteri Csilla és Várkonyi Andrea tett látogatást az Egyesített Szent István és Szent László Kór­ház Gyermekhematológiai és Ős­sejt-transzplantációs Osztályán. A vendégeket fogadó Dr. Kriván Gergely főorvos elmondta, a kór­ház ezen osztályán a legsúlyosabb daganatos betegségekben szenve­dő gyermekeket kezelik, akiknek életét már csak az őssejt-transz­plantáció mentheti meg, amely nem kockázatmentes beavatkozás, viszont a transzplantáció után akár egész életüket is egészségesen él­hetik le a műtött gyermekek. Szentpéteri Csilla szinte a kezde­tektől, a TÉGY tiszteletbeli nagykö­veteként támogatja a programot, szoros kapcsolatot tart a kezelés alatt álló gyerekekkel, közéleti sze­replőként pedig minden lehetséges fórumon a daganatos betegségek elleni küzdelemre és annak támo­gatására hívja fel a figyelmet.- Az önként vállalt misszióban megmérettetik a lelkem, emberi mivoltom s hasznosságom. Ha sike­rül akár csak egy gyermek szívébe reményt varázsolnom szeretetem- mel és elhivatottságommal, már az én földi létem is kiteljesedett - mondta a művésznő. Várkonyi Andrea a TV 2 által a TÉGY program jótékonysági gála­műsorának egyik műsorvezetője lesz. Ő most először találkozott a kezdeményezéssel és az aprósá­gokkal.- Nagyon örülök annak, hogy a Tegyünk Együtt a Gyermekekért program révén egy olyan nemes ügyhöz és kezdeményezéshez csat­lakozhatok, amely valóban az arra rászorulókat támogatja és karolja fel - mondta. A TÉGY programot Csisztu Zsuzsán és Szentpéteri Csillán kívül tiszteletbeli nagykövetként támogatja Pásztory Dóra, DJ Dominique, azaz Várkonyi Atti­la, KIKI, azaz Patkó Béla, Rókus- falvy Pál, valamint Egerszegi Krisztina is. Steiner Gábor A gyermekekhez mindenki csak védőfelszerelésben mehet be I

Next

/
Oldalképek
Tartalom