Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-09-19 / 15. szám
8 MAGAZIN Ferencváros 2010. augusztus 19. Önkéntesként Felsőzsolcán Kerületi fiatalok is segítettek az árvízkárosultaknak Az idő vasfoga őröl Malom nem vész el, csak átalakul A munka kényelmesebbik része volt a felszíni törmelék elhordása, az igazi erőpróba a pincékben rothadó ázalék kitakarítása volt Július elején érkeztünk Felsőzsolcára önkéntesként Molnár Gyula vezetésével, a Nagycsaládosok Ludotéka-Fe- rencváros csoportjának szervezésében, a Bokor Hazai Rászorulók Alapítvány támogatásával, amely az utazást és az étkezéseket is fizette. Két alkalommal is lementünk, először a káposztásmegyeri nagycsaládos csoport tagjai is jöttek egy mikrobusszal, másodszorra csak egy kisebb csapat tudott menni a Ferencvárosból. Célunk az volt, hogy megkeressük azokat, akik leginkább rászorultak a segítségre, és akik az esetleges önkéntes munkát el is fogadják. A helyiek nagyomörültek nekünk, hisz ilót-. ták, hogy mi is ugyanolyan<egyyi,, szerű emberek vagyunk, mint ők, jó szívvel segítünk, és ehhez nem is kell semmiféle hivatalban sorban állni; semmiféle űrlapot kitölteni, semmit sem kell fizetni, nekünk elég volt pár jó szó, örültünk, hogy segíthettünk. Nagy szükségük volt arra is, hogy valakinek elmondhassák a panaszukat, aki meg is hallgatja őket, nem egy asztal mögött, nyakkendőben, hanem mint ember az embert. Szállásunk a római katolikus plébánia telkén álló egykori iskolaépületben volt. A tisztálkodási lehetőséget a plébánia biztosította. A reggelit és a vacsorát a szállásunkon, míg a meleg ebédet a helyi vendéglőben fogyasztottuk el, kivéve, ha a helyiek hívtak meg egy tál ételre a segítség viszonzásául. Mindig próbálták meghálálni a munkánkat. Mivel pénzt nem fogadtunk el, tömték belénk a süteményt, az ásványvizet, és legtöbbször ebédre is meghívtak volna. Néha már mi éreztük úgy, hogy nem érdemeljük meg azt a kényeztetést, amivel viszonozni akarták a segítséget. A csoportunk az első turnusban 15-18, a másodikban 8-10 főből állt, attól függően, hogy ki meddig ért rá segíteni. A segítők közül a fiatalok alapvetően a Ludotéka csoportból érkeztek, rajtuk kívül általában középkorúak képviseltették magukat. A csoport lelke a vezetőnk, Molnár Gyuszi volt: közvetlenségével, humorával igen gyorsan tuHa két kéz összeér A június elején történt, Észak- Magyarországot ért árvíz után megmozdult az ország, és ki hogyan tudott, hozzájárult a károk enyhítéséhez. A Nagy- családosok Országos Egyesületétől (NOÉ) is több helyről érkezett gyorssegély, így a ferencvárosiak sem nézték tétlenül, hogy családok százai váltak nincstelenné az ár miatt. A NOÉ Ludotéka-Ferencváros csoportja az adománygyűjtésen túl a Süsü Barátai Ifjúsági Csoporttal jótékonysági vásárt rendezett a kerületben, amelynek hozadé- ka el is jutott a célállomásra. Egy gyermekét egyedül nevelő ócsanálosi özvegyasszony részére ajánlották fel a bevételt a kerületi nagycsaládosok. Bár a segélyszállítmányok folyamatosan mentek a katasztrófa sújtotta területekre, a szállítók jelentették, hogy a nagy munka még csak ezután következik. Alapos előkészítés után Felsőzsolcán, Ongán és Ócsanáloson vártak munkás kezeket a települések, és a ferencvárosi fiatalok két egymást követő héten is megjelentek itt, és segítettek a bontásban, a pincék, a lakások takarításában, helyreállításában. Pálinkás László \ jótékonysági vásár bevételét egy ócsanálosi özvegyasszony kapta dott kapcsolatot teremteni mind a csapat ismeretlen tagjaival, mind a helyiekkel. Ő koordinálta a munkálatokat, illetve hozta meg az operatív és stratégiai döntéseket egyaránt. Elképzelésünk szerint az emberekkel beszélgetve akartuk megismerni a helyi viszonyokat, kiismerni a helyzetet, és megtalálni a legrászorultabbakat. Éppen ezért az előzetes egyeztetések után szorosabb kapcsolat nem jött létre sem az önkormányzattal, sem a Máltai Szeretetszolgálattal. Ez egyrészt viszonylagos szabadságot jelentett, hiszen az előbbi szervezetektől függetlenül tudtunk segíteni, közvetlenül kapcsolatba, Jépve az emberekkel, másrészt szükség esetén bekapcsolódtunk a város által szervezett munkákba is. A függetlenség és spontaneitás gyors segítségnyújtást tett lehetővé, mi oszthattuk be az időnket, felosztva egymás között a különböző munkákat. Alapvetően ezért volt jó döntés, hogy „függedenként” tevékenykedhettünk, de azért is, mert a város nem nagyon volt felkészülve arra, mi is a teendő egy hónappal az árvíz után. Ottlétünk alatt az egyik döntő benyomásunk az volt, hogy teljes a káosz: akadozik a segélyek szétosztása, nincsenek felkészítve a döntéshozók arra, hogy mit is kell tenni, és azt hogyan kell megvalósítani, végül a lakosság nincs kellőképpen informálva, éppen ezért a félreértés és a bizonytalanság bizalmatlan légkört teremtett. Ennek a bizalmatlanságnak és bizonytalanságnak leginkább rosszindulatú pletykák, verekedés (a segélyosztásnál), tüntetés (a polgármesteri hivatal előtt) voltak a tünetei. Az is kitűnt, hogy legtöbbször az odaküldött adománnyal sem tudnak mit kezdeni, ruhával volt megtöltve egy tornaterem, ásványvízzel a focipálya. Leginkább a bontási, eltakarítási munkákban van szükség segítségre, illetve az újjáépítéshez kell pénz. Ezt nem haszonlesésből mondják, hanem egyszerűen azért, mert akinek háza sincs, az nem tud mit kezdeni a mégoly jó szekrénnyel, ruhával sem, a kertbe kitéve meg csak kárba megy Ezt hallva a csoport itthon maradt fele a nagycsaládok által összeadott adományokból szervezett jótékonysági vásárt. Az önkormányzat által adott ingyenes területfoglalási engedéllyel a Mihálkovics utca sarkán, a Profi Aruház mögött és a Haller téri templom előtt folytattuk a vásárt. Az egész bevételt ottani rászorulóknak adtuk át, ezzel is támogatva az újjáépítési munkálatokat. Az önkénteskedés a következő munkákra terjedt ki: a pincékben álló vizet eltávolítani, majd a pincéket kitakarítani, a lomokat és a szemetet bezsákolva kihordani, az összedőlt házakból a menthetőt kihozni, illetve a bontásban segédkezni, persze homokzsákhordás is jutott bőven. Ezenkívül városi és plébániai segélyosztásban, a ruha- és bútoradomány pakolásában, illetve az adomány- osztásban vettünk részt. így összefoglalva egészen szimplának hangzik: pincetakarítás. Ellenben ott lenni, ahol már egy hónapja csak bomlik a vízben a krumpli és hagyma, nem túl kellemes. Egyébként is nagyon rossz szaga volt a pincékben álló (szennyjvíznek, de ezt mindenképpen fokozni tudta a rothadó szerves anyag. Néha általunk soha nem látott organizmusok telepedtek mondjuk egy-egy üveg nyakára, máskor megfigyelhettük a ficánkoló szúnyoglárvák tömegeit. Nem lehetett nem tudomásul venni, hogy a természet ilyen helyzetekben sem áll meg: minden él, alakul, fejlődik. Ahogy mi is lassan beletanultunk, hogyan lehet a leghatékonyabban bezsákolni a szemetet, vagy kézzel- lábbal felaprítani egy hatalmas és átázott szekrényt, hogyan kell szétbontani egy romokban álló vályogházat. Megtanultuk azt is, miként fogadjuk el a helyiek vendégszeretetét (vacsorameghívások), vagy éppen kedvesen, de határozottan utasítsuk azt el, ha már túlzásba vinnék. Megismerhettünk néhány felsőzsolcai lakost és különböző sorsokat is. Volt, aki mosolyogva magyarázta, hogyan is kell lebontani a házát, s lelkesen mesélte, hogy milyen új házat fog a helyére építeni; mások esetleg tartózkodóbban, de kedvesen viselkedtek; s voltak olyanok is, akik nem tudtak mit kezdeni a katasztrófával, érezhetően átadva magukat a kétségbeesésnek és a reménytelenségnek. A fiatalabb helyiek még egész jól viselték a megrázkódtatást, ahol volt elég erős férfi, ott nekünk is kevesebb munka maradt, de az idősebbek nagyon el voltak keseredve, 70-80 évet is éltek abban a házban, amely most összedőlt, újat építeni már nem biztos, hogy lesz erejük. A fizikai munkánál még sokkal nehezebb volt jó szóval biztatni ezeket a szerencsétlen sorsú embereket úgy hogy érezzék: mellettük állunk... Hiszen mi tudtuk, hogy hétvégén hazamegyünk, nekik meg ott kellett maradni életük munkájának romjai mellett. Amikor a város utcáin sétálva megpillantottuk a rommá dőlt házakat, akkor érthetővé vált, ha az idősebbek közül néhányan szinte beleőrültek a fájdalomba: szívszorító volt az összedőlt házakat látni. Ezek egy hónapja még családok otthonai voltak, mára pedig csak elhagyott és pusztulásra ítéltetett rom és törmelék. Sok minden kimaradt ebből az írásból, de valamennyire teljesnek érzem. Nagyon örültem, hogy lehetőségem nyílt segíteni a barátaimmal, miközben sok embert és élethelyzetet is megismerhettem. Azt hiszem, a gyakorlati segítségnyújtáson túl azonban sokkal nagyobb volt annak a jelentősége, hogy a bajbajutottak mellé állunk mindannyian, hiszen a hivatalos úton érkező adományok, segítségek ugyan nagyon fontosak, de személytelenek. Ezért volt erőt adó, megható az ott élőknek, hogy az ország másik végéről is jönnek egyszerű emberek segíteni, érezni egy ország gondoskodását. A felsőzsolcai emberek sorsában, pillanatnyi helyzetében osztozni - erre adott kiváló lehetőséget ez a tábor, és így egyszerre adtunk és kaptunk erőt az újrakezdéshez, reményt a bizonytalanság leküzdéséhez, és bizalmat az emberi jóságba vetett hit növekedéséhez. Ullrich Balázs Ferencváros a 19-20. század fordulóján öt malmával Chicago után a világ második legnagyobb malomipari központja volt. Az ötből háromnak 2010-ben van kerek évfordulója, ezt azonban csak két malom érhette meg, igaz, már egyikben sem őrölnek gabonát. A malmok azért települtek a Soroksári út mellé, mert közel van a Duna, amelyen az őrölnivaló nagy része érkezett. A közelben épült fel a hatalmas gabonatároló, az Elevátor (amely elpusztult a második világháborúban). Később idevezették a vasutat is, a Duna partján volt a pályaudvar, s az országrészeket összekötő Déli vasúti híd sem esett messze. Az itt épük malmok története 1865-ben kezdődött, 145 éve a Concordiával, amely fénykorában 350 munkásával a második legnagyobb teljesítményű ferencvárosi malom volt. Évi 600 ezer mázsa búzát nyeltek el a garatok. Négyszer pusztított tűz a malomban, két alkalommal, 1902-ben és 1923-ban működés közben. Még a második világháború idején, 1939-ben befejezték itt az őrlést, az épületet ezután közraktárként használták. Ma is itt van a székhelye a Concordia Közraktárak Rt.-nek, osztoznak a területen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal részlegeivel. Az 1978-ban megnyílt Malomipari Múzeumban lehet megtekinteni ennek a Ferencváros fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos iparágnak a tárgyi és írásos emlékeit. biztosította, hogy a 20. század elején átállt a villamos üzemre. A tűz ezt a malmot sem kímélte, a sors füra fintora, hogy 1921. április 1-jén égett le, nem áprilisi tréfaként, de hamarosan újjáépítették. A hatvanas évek közepén álltak le a termeléssel, utána raktárnak használták. A malomból mára csak az impozáns tömegű és magasságú, Budapest számos pontjáról jól látható tornyos főépület maradt meg, ám az megújulva, megszépülve elegáns, nagy alapterületű és belmagasságú loftlakásoknak ad helyet. Egy kisebb malom, a 200 munkást foglalkoztató Király malom is 130 éve, 1880-ban kezdte meg a működését, később Ferencvárosi malom néven folytatta az őrlést. A hatvanas évek városrendezése a többi malmot leállásra kényszerítette. Mindegyik őrlőüzemnek volt a Duna-parti pályaudvarról kiinduló, a Soroksári utat keresztező iparvágánya vagonfordítóval. El lehet képzelni, milyen közlekedési káoszt okozott ez a motorizáció erősödésével. A Ferencvárosi malom úgy úszta meg a bezárást, hogy a Duna-parti pályaudvarról kiépítettek a közút alatt egy fluidizációs, azaz légáramos gabonaszállító útvonalat, így nem akadályozták a városfejlesztést. 1993-ban és 1995- ben még korszerűsítést hajtottak végre az üzemben, sőt, 1998-ban megszerezték az uniós előírásoknak megfelelő élelmiszer-biztonsági HACCP-minősítést is. Az otthoni sütést vállalók körében városszerte 22 ti . *o o Irt < A ferencvárosi malmokról már csak a múzeum mesél A jó minőségű magyar búza és liszt egykor az egész Osztrák- Magyar Monarchiában ismert és kedvelt volt, ez inspirálta a vállalkozókat további malmok felépítésére. A Krausz-Moskovits család építtette 1880-ban, 130 éve a Krausz báró feleségéről elnevezett Gizella-gőzmalmot, amely 400 munkásával, évi 1,4 millió mázsás őrlési teljesítményével a legnagyobb lett a kerületben. Az egyre inkább lakóépületekkel benépesült környéken a malom túlélését az ismert és kedvelt volt az itt működő malomipari szakbolt. A végzet 2008-ban érte utol, lebontották. Itt találták azt az elhíresült második világháborús óriásbombát, amely miatt fél Ferencvárost kiürítették az év júniusának végén. Itt a Malom Irodaház és Lakóépület projekt épült volna meg, de a fényes elképzelések megvalósítását a gazdasági válság a bizonytalan jövőbe tolta; egyelőre csak mély gödör ásít a Ferencvárosi (Király) malom hűlt helyén. Krivánszky Árpád Rekordrövid ülések Tíz perc alatt kétszer ülésezett a testület A két testületi ülés - a köztük lévő félórás szünettel - nem tartott tovább 40 percnél augusztus 11-én, mivel az elsőt, immár sokadszor, a polgármester a képviselők érdektelensége miatt a megnyitás után szinte azonnal berekesztette. Mozgalmas nyaruk volt idén azoknak a képviselőknek, akik részt vettek a heti rendszerességgel megtartott rendkívüli testületi üléseken, amelyek végül állandó határozatképtelenség miatt nem vezettek eredményre. Az előterjesztésben a Bakáts térre tervezett mélygarázs régóta húzódó ügye szerepelt, amelyben az egyes pártoknak-frakcióknak most sem sikerült konszenzusra jutniuk, mivel mindössze a polgármester, az alpolgármesterek és a polgári frakció néhány tagja volt jelen. így a szervezeti és működési szabályzat értelmében a testület ülését 7 napon belül, ugyanazon napirend tárgyalására ismét össze kell hívni. Az augusztus 11-i, rekordrövid- ségű - alig 1 perces - ülés után ezért 18-án ismét találkoznak a testület tagjai, hogy megkíséreljék a döntést a föld alatti parkolóval kapcsolatban. Több sikerrel végezték munkájukat a fél órával később megtartott második ülésen. Ennek előterjesztésében a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a kisebbségi önkormányzatok tagjainak választásán működő Ferencvárosi Helyi Választási Bizottság és a szavazatszámláló bizottság tagjainak és póttagjainak a megválasztása szerepelt. A testület tagjai néhány perc alatt többségi döntéssel jóváhagyták a névsort. Steiner Gábor i i
