Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-02-08 / 5. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. február 8. MOZISAROK Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson’s War Egy hihetetlen, de igaz történet arról, hogyan vitte véghez a történelem legnagyobb titkos manőverét egy nőcsábász kongresszusi képviselő, egy jó ügyeket felkaroló, előkelő houstoni hölgy és egy harcra termett CIA-ügynök A főszerepben három Os- car-díjas sztár - Tom Hanks, Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman - tündököl, a rendezői székbe pedig a szintén Oscar-díjas, veterán Mike Nichols ült. A forgatókönyvet az Emmy-díjas Aaron Sorkin írta George Crile bestsellere alapján. Charlie Wilson (Tom Hanks) egy agglegény kongresszusi képviselő Texasból, akinek - noha élvhajhásznak tűnik - ragyogó a politikai érzéke, mélyen szereti a hazáját, és részvétet érez az elnyomottak iránt. 1979-ben Charlie Wilson már hatodik éve képviselte Texas állam 2-es számú körzetét a kongresszusban. A népszerű politikus, akit csak úgy emlegettek, hogy a „lufkini liberális”, ellentmondásos személyiség volt. Harcolt a nők jogaiért és az idősek adókedvezményeiért, ugyanakkor ellenezte a fegyverviselés szigorúbb szabályozását. Wilson Washingtonban leginkább szeszélyei miatt vált ismertté. Egy csapat gyönyörű asz- szisztensnővel vetette körül magát, akiket „Angyaloknak” nevezett. A nők pedig bolondultak a feltűnően magas, bársonyos hangú és jó humorú férfiért. Charlie régi barátja, gyakori pártfogója és alkalmi szeretője volt Texas egyik legtehetősebb asszonya, a szenvedélyes Joanne Herring (Julia Roberts). Mivel Herring úgy gondolta, hogy Amerika igencsak vérszegény választ adott Afganisztán megszállására, arra ösztökélte Charlie-t, hogy nyújtson segítséget, szerezzen pénzt és fegyvereket a mudzsahideknek (az afgán szabadságharcosoknak) a betolakodók kiűzéséhez. Charlie partnere ebben a törekvésben a velejéig romlott CIA-ügynök, Gust Avrakotos (Philip Seymour Hoffman) volt. Charlie, Joanne és Gust közösen járta a világot, hogy különféle megállapodásokat hozzanak össze pakisztániak, izraeliek, egyiptomiak és egy hastáncosnő között. Sikerük elképesztő volt. Afganisztán kilencéves megszállása alatt az Egyesült Államok által a betolakodók elleni titkos hadműveletekhez nyújtott segély összege ötmillióról évi egymilliárd dollárra nőtt, és a megszállók végül kivonultak az országból. Wilson rendkívüli tetteiről először George Crile újságíró számolt be 1988- ban a „60 Minutes” című tévéműsorban. Crile figyelemmel kísérte az eseményeket, és bestsellert írt Wilson titkos háborújáról, amely olyan olvasmányos, mint egy fikciós regény, azonban minden szava igaz. Gary Goetzman producer először egy washingtoni kapcsolata révén hallott a regényről. Goetzman és producer társa, Tom Hanks elolvasta a bestsellert, és lenyűgözte őket a történet. A forgatókönyv megírása a szellemes és fordulatos politikai történeteiről ismert Emmy-díjas író, Aaron Sorkin feladata lett. Ő és a rendező is találkozott Wilsonnal, aki valósággal megbabonázta a filmeseket. „Rajta kívül nem találkoztam még olyan politikussal, aki ne előre betanult szöveget mondott volna, még ha csak részben is” - mondja róla Nichols, akit nemcsak Wilson szerénysége és bátor őszintesége győzte meg, hanem a történet is, amelyből végül egy roppant szórakoztató politikai filmvígjáték született. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el február 18-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszamukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Mike Nichols rendező 1968-ban Oscar-díjat nyert egy ma már legendás komédia rendezőjeként, amellyel Dustin Hoffman is világhírű lett. Mi a film címe? A január 25-i szám filmes játékának megfejtése: Wanessa Redgrave (Ő alakította a Vágy és vezeklés című filmben az idős Brionyt) Nyerteseink: dr. Király Éva Mária és Harmath Erzsébet A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Ferencváros krónikása Tavaszy Noémi festményei láthatók a Rátkay Klubban Legyen világosság Közös kiállítás az Eriin Galériában Tavaszy Noémi, a kerület díszpolgára, aki megfestette Ferencváros történelmét A Rátkay Klub ad otthont Tavaszy Noémi festő- és grafikusművész kiállításának, amelynek egyetlen témája van: Ferencváros. Az a hely, ahol a művésznő született, nevelkedett és alkotott, amelyet úgy festett meg, hogy hiteles képet adjon a megélt nyolcvan év érzéseiről, hangulatáról és tapasztalatairól. A bordó falakon, a gazdag pol- | gári környezetben, a Városli- 1 geti fasoron álló palotában .o a festmények különös hang- | súlyt kapnak. Kidomborodik < a „régi” Középső-Ferencváros utcarészleteinek és kapualjainak letűnt világa. Kettősség ez, mint az is, ahogy a képeken a fények, a színek élnek, mégis összességében sötét tónusúak. A kiállítás egyszerre ábrázol és közvetít, ugyanúgy, mint ahogy feldob és lehangol. Milyen volt az elmúlt század? A látogató úgy érzi, mintha történelmi sétára indulna. Miközben be-bekukucskál egy-egy udvarba, kapualjba, kerítés mögé, kilesve a ferencvárosi emberek és sorsuk talán szégyellt, takargatott titkait, de ebben is ott a kettősség: nem bánják, elénk tárják, közben úgy tesznek, mintha szemérmesek lennének. Érezni, hogy ha vidámak is, amit mutatnak, az csak a felszín, ha sokáig nézzük az arcokat, a testeket, megtaláljuk a szemekben, a tartásban, a mozdulatokban a ferencvárosi szegények kilátástalan sorsát. Olyanok, mintha József Attila verseinek illusztrációi lennének. Ezt a kapcsolatot emelte ki Padi Kálmán polgármesteri referens is megnyitó beszédében. Elmondta, hogy a művésznő a Gát utcában, abban a házban született, ahol a költő. Az a környék most kezd ébredezni a huszadik századi külvárosok, nyomornegyedek Csipkerózsika-álmából. A ferencvárosi rehabilitáció során a régi épületek eltűnnek, de újak épülnek helyettük, vagy legalábbis megújulnak, az építészek munkája nyomán egységes városkép kezd kialakulni. A nyomor, a szegénység megszűnik, de a festőművészkrónikás az alkotásaival képes történelemkönyvet ír. Tavaszy Noémi 1927-ben született, és hosszabb-rövidebb megszakításokkal 60 éves koráig itt is élt Ferencvárosban. A Ranolderben, (ma Leövey Klára Gimnázium) szerzett tanítói diplomát. Művészi tanulmányait Bortnyik Sándor festőművész irányította. Első önálló kiállítását 1967-ben, Budapesten rendezték, azóta több mint négyszáz alkalommal volt önálló megmutatkozása. A most megnyílt tárlat február 27-éig vátja a látogatókat, S.K. Szigliget a Nemzetiben Vérbeli bohózatot élvezhetünk, a legjobb fajtából Itt mindenki és minden megkapja a magáét Hát kérem, ez remek! Élethű színpadkép, hiteles korrajz, hibátlan színészi játék - összegezve: két és fél órányi felhőtlen szórakozás. Bátonyi György díszlete telitalálat! Aki járt már valaha az írók szigligeti Alkotóházában, ahol a darab játszódik, akár ott is érezheti magát, annyira élethű a berendezés, a miliő. Mert jóllehet, a darab 1953- ban játszódik, Szigliget azóta sem sokat változott, mintha megállt volna itt az idő: ugyanazok a vásott fotelek, ugyanaz a hullaszínű velúrkanapé a társalgóban, ugyanazok a trófeák a falon. De hát Szigligetet éppen ilyennek szereti az, akinek valaha is köze volt hozzá. Akinek azonban nem, az is garantáltan nagyszerűen fog szórakozni, mert a Szigliget valódi, vérbeli bohózat, mégpedig a legjobb fajtából való. A darabot állítólag Michael Frayn Balmoral című művéből írta Hamvai Kornél, ez azonban nem látszik rajta: amit a színpadon látunk-hallunk, az ízig-vérig magyar. Négy író „népesíti be” az Alkotóházat 1953 telén: az öreg Boncz Kálmán, akinek már senkitől és semmitől nem kell félnie, az ifjú Tarló János, aki elvesztett regényének újraírása mellett több irányú besúgással is foglalkozik, Lukács Mária, a csintalan, de ambiciózus drámaírónő és végül, de nem utolsósorban Rákosi Mátyás kedvenc költője, Sass Tibor, akit a bölcs vezér Sztálin-díj- ra kíván felterjeszteni. Itt van még természetesen Darányi, a gondnok, akinek gondja van a rendre meg arra, hogy a művek íródjanak, s a munkafelajánlások is megtörténjenek. Továbbá Malacsik, a mindenes, aki jön-megy a vödrével naphosszat, felmos, takarít, szerel, főz és morog. Ebbe az „idillbe” küldi el Rákosi elvtárs személyesen az olasz újságírót, hogy riportot készítsen Sass Tiborral, nemzetközi támogatást óhajtván szerezni a felterjesztés ügyének. És ekkor elszabadul a pokol. Sass Tibor váratlanul meghal (vagy mégsem?), és szerepét Malacsiknak, a mindenesnek kell eljátszania. Ezzel azonban felborul az egész rendszer, sorra mindenki szerepcserére kényszerül, amiből természetesen óriási kavarodás, igazi bohózat kerekedik. Minden és mindenki megkapja a magáét: író, kritikus, besúgó és az egész rendszer. Sziporkáznak a szójátékok, alig győzi a rekeszizom a poénokat szusszal. A színészek élvezik a játékot, Garas Dezső megható hitelességgel játssza-éli az öreg Boncz mindenen kívül és felül álló szerepét, de az előadás legjobbja kétségtelenül Gazsó György a mindenes Malacsik szerepében. Ragyogóan alakítja a „nép egyszerű gyermekét”, aki azért megcsinálja a maga kis stiklijeit, s amikor a híres költő bőrébe bújik, szinte percről percre nő benne az öntudat és az önérzet, s nem rejti véka alá, mennyire megvan a véleménye erről az egész vircsaftról. Udvaros Doroty- tya kiválóan és felszabadultan játssza a kikapós drámaírónőt, akire váratlanul rámosolyog a szerencse az olasz riporter képében. Hirtelen felbukkanó férjének sajnálatosan kurta szerepében Rátóti Zoltán remekel. A Darányi gondnokot alakító Blaskó Péternek sok jó pillanata van, ezek közül is a legemlékezetesebb, amikor ő kerül a mindenes szerepébe. Az előadást Babarczy László rendezte. Ferencz Zsuzsa Fiat lux, vagyis legyen fény - kívánjuk egyre inkább az évnek ebben a sötét és hideg szakában. Az Eriin Galéria köré csoportosult kiállítók is ezzel a címmel rendezték újabb, közös kiállításukat december-januárban. Mindegyikük a maga sajátos értelmezésében jelenítette meg a közös vágyat: legyen végre valóban világosság, mindenféle értelemben! Kéri László képei, az „Álmodok” és a „Keret” a két véglet megkísérlése volt, ilyen értelemben egymás kiegészítése a két kép. Az álmodok fölött lebegő jelenés és a feltehetően cselekményes festmény közepét kitakaró folt, egy lefestett sárgásfehér téglalap, amely valóságosan magyarázhatatlanná, értelmezhetetlenné fedi a képet. Pál Csaba „aurája” vegyes technikájú, visszakapart, fekete-fehérnek mondható mű lett volna, ha az alsó rétegekből nem villant volna elő egyszeregyszer kis kék vagy bordó. Paizs László plasztikus képeiből láttunk egyet, a nagyméretű, vegyes technikájú, igencsak meggyötört felületen az applikáció több helyen kitörve, megégetve, kilyukasztva, talán robbantva is. A lyukak szélén olvadtan kicsurgó anyag az aranyozott alapfelületet tébolyult ikonná változtatja, mikor a tompa aranyszín megcsillan a zölddel patinázott barna alatt. Lugossy Paizs László nagyméretű applikációja Mária történelemkönyve ragasztott üvegrétegekből készült, kitört gerincű kódexet mintázott. A homokfúvott kitörésbe illesztette be archaikus bronzfiguráit. Babos Bertalan álexpresz- szionista képén a kutyák voltak a káosz főszereplői. Az ő szemszögükből festette meg a távolban, magasban mulato- zókat, míg ők a koncon marakodtak, bár nekem az a konc is emberi alaknak tűnt. Verebics Katalin a nála már lassan megszokott szexualitással manipulált ezeken a képein is. A kollázsként megjelenő formás női hát és far vérmaszattal és húscafattal is kiegészült, de valamiféle köldökzsinórja mindenképpen volt. A másik kép, az egymásba mosódó arcok és testrészletek szintén vérrel és húscafatokkal egészültek ki. Szabó Eszter elegáns, kínai mintás paszpartuval ellátott képein a gnóm, a sötétbarna virágmintás ingű alak átváltozását éltük át. Hát igen, ideje lenne már - legyen végre megint fény és világosság! Knox Határtalan rémület «, -iíjftst-s ' "... , Horrorfilmeket vetítenek a Ludwigban Rendhagyó filmtörténeti kuriózumokat mutatnak be kéthetente, péntek esténként, hat órai kezdettel a Ludwig Múzeumban. Az összefoglaló cím ez lehetne: „Rémület határok nélkül, Hollywoodtól Dél-Afrikáig”. A „Láthatatlan Filmek Klubja” sorozatban Magyarországon 2 kevéssé ismert vagy elfeledett s remekműveket, mai és régebbi o underground klasszikusokat, -J avantgárd, absztrakt filmeket, 2 bizarr „B-movie”-kat, mágikus- misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodákat, a filmnyelvet megújítani akaró „metafilmeket”, illetve kultikus filmszörnyetegeket vetítenek. Sőrés Zsolt sorozatszervező vezetésével, olyan filmeket tárnak a közönség elé, amelyek többsége vagy kimaradt a hazai film- forgalmazásból, vagy amelyeket csupán a legutóbbi időkben rekonstruáltak. A „Rémület határok nélkül” című sorozathoz a nem mainstream, tehát az amerikai álomgyár kliséitől mentes, független és underground horrorfilmklasszikusokból válogattak a szervezők. A bemutatandó filmek egy része úttörő munka, amelyek az egymástól különböző kulturális régiókban nyitottak új utakat: a fizikai horror, a „szörnyfilm” médiumának zsánerré, majd allegóriává, illetve fétissé emelésével. A repertoár roppant impozáns, például ebben a hónapban, február 15-én Alejandro Jodorowsy 1957-es, Cocteau által is méltatott, ,A nyakkendő” című pantomimfilmje és a mexikói Juan Lopéz Moctezuma 1972-ben forgatott „Örültek háza” című, szürrealista gyöngyszeme tekinthető meg, 29-én pedig a Ramsay testvérek indiai horrorklasszikusa, „Az ősi templom” látható. Mivel a bemutatott filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja. A filmek információs vetítések keretében, eredeti nyelven, többségében angol felirattal, DVD-ről vetítve kerülnek bemutatásra, csak és kizárólag 18 éven felüliek részére. A műsorváltoztatás jogát a szervezők fenntartják. A vetítések pontos helyszíne: Ludwig Múzeum- Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. (előadóterem, 1. emelet). CS. D. A képen Paul Morrisey, a horrorfilmek zsenije - két filmjét is láthatták a nézők
