Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-06-20 / 24. szám

Fotó: InterComl 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. június 20. MOZISAROK Az esemény „Legalapvetőbb módon egyet­len dolog biztosítja az em­beri faj fennmaradását: a túlélési ösztön, mely a káros dolgoktól távol tartja az em­bereket, valamint önmaguk és társaik védelmére Indítja őket. Ám mi történik, ha ezt az ösztönt elveszik tőlünk?” (M. Night Shyamalan) Az indiai származású for- gatókönyvíró-rendező, M. Night Shyamalan nevét 1999- ben ismerte meg a vi­lág, amikor a Bruce Willis főszereplésével készült „A hatodik érzék” című, hát- borzongató filmje kassza­sikerré lett. (Ezt követően Shyamalan egymás után ké­szítette igényes, kifejezet­ten intelligens történeteket kibontó, minden öncélú- ságtól mentes thrillerjeit.) 2000- ben ismét Bruce Willis főszereplésével újabb világ­siker következett, „A sebez- hetetlen”, melyben Sámuel L. Jackson is fontos szere­pet kapott. Ezzel a filmmel egyértelművé vált, hogy Shyamalan nem pusztán „egyfilmes” géniusz, hanem igazi őstehetség. Az addig­ra már hatalmas rajongó- táborral rendelkező filmes 2002-ben megint kasszát robbantott a Mel Gibsonnal forgatott „Jelek” című, ka­maradrámába ágyazott sci-fi-bravúrral. Két évvel később következett „A falu”, mely különös, zavarba ejtő hangulatával és letaglózó végkifejletével szintén nézők tömegeit vonzotta. 2006- ban Shyamalan úgy döntött, ha műfajt teljes egészében nem is, de legalább stílust vált. A szentimentális hang­vételű, fantasyelemekkel tűzdelt horrormeseként aposztrofált „Lány a vízben” azonban hatalmas fiaskó­nak bizonyult. Nem csak a rajongókat osztotta meg, de anyagi és szakmai szem­pontból egyaránt bukásnak számított. A régi bölcsesség, mely szerint: „a suszter ma­radjon a kaptafánál” - ismét beigazolódott. Az indiai fil­mes, akit az ezredfordulón már az új Hitchcockként is emlegettek, úgy tűnik, számvetést tartott, mert új munkája, „Az esemény” ízig-vérig Shyamalan-mozi, igaz, ezúttal a szinte már megszokott védjeggyé vált „csavaros befejezés” hiány­zik. Ettől azonban ha le­het, még hatásosabb a film. (Shyamalan remek stílusér­zékkel ismerte fel az ebben a lezárási formában rejlő le­hetőségeket is.) A (szokás szerint) minima- lista eszközökkel felépített történetben gyilkossági és öngyilkossági hullám söpör végig Amerikán. Az embe­rek minden átmenet nélkül, egy-két perces bénult ál­lapotot követően, megma­gyarázhatatlan módon, motivációk nélkül fordul­nak mások vagy önmaguk ellen. A járványszerűen ter­jedő, borzalmas események (látszólag) a nagyvárosok­ban gyakoribbak, ezért aki csak teheti, vidékre mene­kül. A kétségbeesett, egy­előre még „túlélők” között van egy, a pusztító magatar­tástorzulások mozgatóru­góit kutatni kezdő biológus (Mark Wahlberg) és felesé­ge, valamint kislányuk is. A családnak sikerül kijutnia Philadelphiából, de úgy tű­nik, a pusztító jelenségsoro­zat elől nincs menekvés... A film első harmada vér- fagyasztó és naturalista je­lenetekkel sokkol, mintegy felvezetve és érzékeltetve az eluralkodó pánikot és a döbbenetes eseményeket, majd befelé forduló, drá­mai hangvételű, de tovább­ra is roppant nyugtalanító mozgóképcsemegévé válik. Utalásokban nincs hiány a megmagyarázhatatlan megmagyarázását illetően, azonban a történet egyér­telműen a saját vesztébe rohanó emberiség egyfajta sajátos látlelete. (Az embe­riségé, mely környezetével mit sem törődve, az egyre súlyosabb szennyezésekre, károsító hatásokra fittyet hányva pusztítja bolygó­ját.) Shyamalan nyomasz­tó víziójában a természet ebben a különös, draszti­kus formában nyújtja be a számlát kizökkentett, felborult egyensúlyáért. Elhasznált közhelynek tűnhet ugyan, hogy a ke­vesebb néha több, azonban „Az esemény” című film­mel kapcsolatban töké Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el június 30-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Melyik filmben nyújtott alakí­tásáért jelölték 2007-ben a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára Mark Wahlberget? A június 6-i szám filmes játékának megfejtése: Miami Rapszódia volt. Nyerteseink: László Pálné és Vidumánszki Csilla A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Ferencvárosi Fesztivál a hagyományok jegyében Megkezdődött a kerület legrangosabb kulturális eseménye Június 13-án minden igényt ki­elégítő, változatos programkí­nálattal újra kezdetét vette a kerület legrangosabb kulturális eseménye, a Ferencvárosi Fesz­tivál. A hagyományoknak meg­felelően templomi koncertek nyitották a sort, lesz azonban - mint május 30-i beharango- zónkban részleteztük - kelet­európai musical-ősbemutató, fellépnek neves könnyűzenei zenekarok - a Benkó Dixie­land Band, a Budapest Klezmer Band és a Boban Markovié Orchestra -, Illetve színre kerül az Othello és a Szegedi Kortárs Balett előadásában Orff Carmi­na Buranája is. A Bakáts téri Assisi Szent Fe- renc-templom nem csak gyö­nyörű háttérként szolgál a téren felépített színpadnak, hanem egyben itt hangzanak el a koncertek is. Az idei nyitó hangverseny Rossini Kis ün­nepi miséje volt, amelyet a Bu­dapesti Kórus adott elő Kaposi Gergő vezényletével. A koncert előtt Zubornyák Zoltán, a rendező FMK igaz­gatója, dr. Gegesy Ferenc pol­gármester és - a házigazda - Szabón Gábor plébános úr mondott köszöntő szavakat. A polgármester arról beszélt, hogy a ferencvárosiak már vár­ják azt a pénteki napot, ame­lyen megkezdődik a FeFe magas színvonalú programsorozata, s mindig találnak valami újdon­ságot. Jövőre várhatóan más­képp fest majd a rendezvény, maga a Bakáts tér is, és végre megkezdődik a templom felújí­tása. Szabón atya szerint pedig mindig ünnepet jelent olyan _ koncerteket hallgatni, mint g amelyek elhangzanak a temp- g lomban a Ferencvárosi Feszti- s CO vál keretében. s Rossini Kis ünnepi misé- “• je „takarékos” darab, a kísére­tet - szokatlan módon - csak egy zongora és egy harmonium adja. Annál erőteljesebben zeng­het viszont a legszebb hangszer, az emberi torok. Kaposi Gergő karmester bevezetőjében utalt rá, hogy a Kis ünnepi misét nem sokkal halála előtt írta az idős mester, ám mégsem a ha­lálról szól. Éppen ellenkezőleg: Szabón Gábor, dr. Gegesy Ferenc és Zubornyák Zoltán a fesztivál megnyitóján Cole Porter darabját lapzártánkkor próbálta Szulák Andrea és Hüse Csaba a Bakáts téri színpadon örömzene, egy életmű össze­foglalása, amelyben azonban megszólal az áhítat is. A mű tele van apró ötletekkel, amely­ről a templomot megtöltő hall­gatóság meggyőző bizonyságot kapott a Budapest Kórus átütő erejű előadásában. Másnap, június 14-én, szom­baton már Ella István adott orgonakoncertet, melynek ven­dége Kertesi Ingrid, az operaház magánénekesnője volt. Az orgo­nát a hangszerek királynőjének mondják, s az orgonamuzsika általában súlyos, nagyszabású és nagyon ünnepélyes. Sokan ezért nem kedvelik, meg azért sem, mert ha az orgona király­nő, a hallgató nem lehet más, mint alattvaló, kicsi és jelenték­telen. A hangszer eredetileg is templomi használatra készült, hatalmas teret kell hangjával betöltenie, és sok emberre kell nagy hatást tennie. Aki benső­séges, intim zenére, hangulatra vágyik, aki nem megrendülni akar a zenétől, megsemmisül­ni tőle, hanem csak élvezni és feloldódni benne, valószínűleg nem orgonakoncertre megy el. Még talán akkor sem, ha olyan nagy művész szólaltatja meg a hangszert, mint a Liszt-díjas Ella István. De ha most mégis ezt tet­te, és elment a Bakáts téri templomban tartott koncert­re, olyasmiben lehetett ré­sze, amire valószínűleg nem számított. Talán az előadott művek, talán az előadó játé­ka vagy e szépséges templom belátható, emberi arányai tet­ték, vagy leginkább mindezek együtt, hogy ezen az estén ez a súlyos hangszer néha úgy tudott szólni hozzánk, akár egy kamarazenekar. Különö­sen Bach C-dúr triószonátája, de még inkább Mendelssohn B-dúr szonátája szolgált ezzel a különleges, váratlan élmény­nyel, amelyet csak elmélyített Kertesi Ingrid szereplése. Ma kétségtelenül ő a leg­szebb hangú szopránénekes­nőnk, aki az előadott áriákkal méltóképpen járult hozzá, hogy a szépszámú közönség mara­dandó élménnyel gazdagodva távozzon. „Erős kezdés” volt, ahogy sportnyelven mondják, nem lesz könnyű felülmúlni. Legközelebb szombaton Cole Porter Mi jöhet még - Anything goes című darabját játsszák a szabadtéri színpadon. Aki ott szeretne lenni, annak érde­mes igyekeznie, mert - mint Zubornyák Zoltán elmondta - a FeFe előadásaira már csak nagyon korlátozott számban lehet jegyet kapni. (Részletes program a 8. oldalon) F. Zs.-K. K. Könyvbemutató Gross Arnold a Makett Laborban Emberkék és piktogramok Várnagy Ildikó kiállítása az Eriin Galériában Jegyzet két dimenzióban, térbeli kifjezés helyett A pipa utcai kiállítóterem má­jus idusán Gross Arnold kiál­lítás-megnyitója kapcsán a művész új albumának bemu­tatójára is várta munkásságá­nak kedvelőit. Az alkotó már számos képzőművészeti ágban és jó pár sikeres kiállítással bi­zonyította, hogy művészete ki­emelt figyelemre érdemes. A Medence Csoport május­ban mutatta be Gross Ar­nold új albumát és Dr. Szinyei Merse Anna művészettörté­nész ugyanekkor nyitotta meg a művész kiállítását a Makett Labor Galériában. Gross Arnold grafikusművész exkluzív albumában, gazdagon válogatott művei között olyan művek is megjelennek, amelye­ket eddig még az őt jól ismerő közönség sem láthatott. „Gross kiváló forma- és egyensúly érzéke, rafinált színkultúrája érvényesül a biztos, ám leheletkönnyű kéz­zel rézlemezre karcolt vona­lakban és a puhán egymásba omló színekben is. A teremtett világba szervesen illeszke­dő, annak törvényeit tisztelő emberi tevékenység produk­tumait is átlényegítő harmó­nia árad műveiből. Ha kellő figyelemmel szemléljük e la­pokat lassanként oldódnak a napi gondok, bosszankodások során ránk rakódott feszült­ség és talán mi is megtanuljuk derűsebben látni a világot” - írta róla a könyv előszavában Dr. Szinyei Merse Anna művé­szettörténész, aki a kiállítást is megnyitotta. S valóban, Gross Arnold művein az ember része a természetnek, műalkotásai szépet, örömet nyújtanak, egy olyan világot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús. A gondosan válogatott kép­anyagú album, a képeket ki­egészítő szöveggel alkot egységes egészet. A könyv­ben szereplő színes, nyomta­tott grafika eredeti méretű, ez olyan érzést kelthet az ol­vasóban, mintha az erede­ti alkotást tartaná a kezében és ennek köszönhető az is, hogy így meglátható a réz­karcok aprólékosan részletező ábrázolásmódja is. Tapasz­talatot nyerhetünk, milyen hosszú folyamat lehet a réz­lemez megmunkálása, mivel a fokozatosan, több lépcső­ben alakítható fém rengeteg, fegyelmezett munkát követel, míg megmutatkozik ennek eredménye. Gross Arnold az erdélyi Tordán született, 1929-ben. Édesapja festőművész volt, innen az indíttatás is, hi­szen ő volt az első tanára. Budapestre 1946-ban érke­zett. A Képzőművészeti Fő­iskolát 1953-ban fejezte be. 1993-tól a Széchenyi Irodal­mi és Művészeti Akadémia tagja, 1962-től számos egyé­ni kiállítása volt külföldön, az ötvenes évek végétől pedig Budapesten és vidéken is. Mű­vészetét folyamatosan ismer­ték el különböző díjakkal, az 1950-es évek közepe óta több mint harminc kiállítása volt, művészete rendkívül sokolda­lú, több könyve is megjelent. SG A szobrászat gondolkodás! A szobor jel, üzenet a jövőnek, beszélgetés a jelennel, a múlt­tal. A szobrászatot mindenhol lehet művelni, legfeljebb nem tud róla senki. A szobrász min­dig, mindenhol szobrot csinál, akkor is, ha nem akarja, ha csak a fejében létezik a szo­bor, akkor is. A szobrászatnak a világról kell gondolkodnia - | írja könyvében Várnagy Ildikó I szobrászművész. 5 ü N Várnagy Ildikó Emberkék című < kiállítása az Eriin Galériában egész filozófiáját, művészeté­nek jelenlegi állását mutatja be. A szobrászságnak egyfajta szélső állapota ez. Főszereplői a már tavaly a Zikkuratban is kiállított, teljesen sematikus „minigólemek”. Ott még agyag­ból készültek, itt most bronzba öntve sorakoznak. Akis nudlikból összerakott, golyófejű figurák ott még önfeledten játszadoztak, itt most már szigorúan két dimen­zióban, síkban, piktogramként, időnként - kartusszerűen - ke­retben jelennek meg. Már csak az anyag, a bronz emlékeztet a valaha volt szobrászatra. In­kább jelek együttesei ezek a téglafalra felerősített, áttört reliefek, jobban rokoníthatók az egyiptomi hieroglifekhez, esetleg valami plasztikus kép­regényszerű neonreklámhoz vagy graffitihez, mint a térbe­li formákkal magát kifejező, a formából és az anyagból követ­kező, csak látvánnyal elmond­ható plasztikákhoz, a hagyományos értelemben vett szobrászathoz. Itt a jelek együttesei akár sziklába lenné­nek véshetők, akkor talán még jobban láthatóvá válna ez a fajta írásszerűség, amellyel Várnagy Ildikó nem kifeje­zi, hanem lejegyzi mondandóját. Bronzból készül­tek jelegyüttesei, de készülhettek volna bármi más anyagból is, vagy anyagba bevésve, ezek az emberkés, minimálisra egyszerűsített jelkombináci­ókkal megoldott reliefek. Ter­mészetesen itt is mellékelték a megoldásokat tartalmazó „rosettei követ”, igaz, ez csak egy gépelt lap - az egyes da­rabok jelentésének részletes magyarázataival, a „fordítás­sal”. A „verba volant”, va­gyis az elrepülő szó ebben a piktografikus írásszimbolika rendszerben is rögzül, szinte képregénykocka-szerűen. A megoldást talán a reli­efek (képek) egyszavas, tö­mör címei jelenthetik ebben a meditációs sorozatban. Fáj­dalom, bezárva, szív, fel, el, ideál, aurák, én és a föld, családfa, tánc, kereten kí­vül, tartóember, emberlánc. Ezen az úton talán elindulha­tunk. Várnagy Ildikó plaszti­kai sorozata, történetei az emberkéről, június 30-áig te­kinthető még meg az Eriin Galériában. Knox Minigólem bronzba öntve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom