Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-05-16 / 19. szám

Fotó: SPI 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. május 16. MOZISAROK Superhero Movie „Szeretem megnevettetni az embereket, ezért készí­tek filmparódiákat, melyek esetében a nézők beülnek a moziba, és másfél órá­ig csak nevetnek.” (Craig Mazln rendező-forgató- könyvíró) Mazint valóban ez a legegy­szerűbb szándék vezérel­te, amikor ismét összeállt az Airplane, a Top Secret és a Csupasz pisztoly-soro­zat egyik legendás alkotójá­val, David Zuckerrel. Céljuk csakúgy, mint korábbi közös munkáik, a Horrorra akad­va harmadik és negyedik ré­szének esetében is, az elmúlt évek legnagyobb mozis kasz- szasikereinek eszement pa- rodizálása volt. (Különös tekintettel a különböző kép­regényekből ismert szuper­hősök kalandjait bemutató filmadaptációkra.) „Kedve­lem a szuperhősfilmeket, min­dig is kedveltem őket - mondja Mazin. - Ez a zsá- ner pedig kínálja magát a gpj-ódiához, mivel a külön- “■h^ő^filmek ugyanazokat a motívumokat sorakoztat­ják fel. Szerintem a legjobb szuperhősfilmek arról szól­nak, hogy a főhős megta­nulja, hogyan legyen sikeres szuperhős. Először a képes­ségeidet kell felismerned és megfelelően használnod, az­tán szembesülnöd kell új ön­magáddal. Ez a trükk: soha nem lehetsz igazán sikeres szuperhős, ha nem találko­zol életed legnagyobb ellen­ségével, amely gyakorta nem valami gonosztevő, hanem önmagad. Ricknek is ezen az úton kell végigmennie.” És hogy ki ez a bizonyos Rick? Nos, Rick Ricker (Drake Bell fiatal komikus őstehet­ség) egy átlagos amerikai diák, akit egy napon megcsíp egy szitakötő (igen, szitakötő, és nem pók), ezt követően pe­dig az addig félénk és ügyet­len srác ugyanolyan ügyetlen, és ha lehet, még kétbalkeze- sebb lesz, mint volt. Ezen­kívül számtalan különleges képességre tesz szert, úgy­mint: villámgyors falmászás, háztetőkön ugrabugrálás és természetesen a repülés. Ezekkel viszont kezdet­ben Rick nem igazán tud mit kezdeni - a nézők legna­gyobb örömére. A fergeteges tempójú, kilencvenpercnyi blődli ezt követően kap­csol utazósebességbe. Rick megpróbál szuperhősként viselkedni, azonban csak egy zöld gumigúnyában fe­szengő, bénázó idiótaként kezdi megismerni a város. Ráadásul hőstettei és men­tőakciói folyamatosan rosz- szul sülnek el, a kiszemelt megmentésre váró egyedek pedig hullanak, mint a le­gyek - a nézőtéren hahotá- zók könnyeiről már nem is beszélve. Természetesen van ro­mantikus szál is. Rick titkos szerelme Jill (Sarah Paxton remekül hozza a csini, de kissé butuska liba karakte­rét), aki viszont a meglehető­sen tapló Lance barátnője. A Szitakötőemberrel való találkozását követően azon­ban a lány őrlődni kezd a két udvarló között, és ebből jó néhány félreértés, illetve vic­ces szituáció kerekedik. Rick bácsikája, Albert bá’ (Leslie Nielsen még mindig zseniá­lis) Segít Ricknek, és végül ő az, aki igazi szuperhőst farag belőle. Christopher McDonald alakítja Homok­órát, a gonosztevőt, akivel szemben Szitakötő-Ricknek minden extra-képességére szüksége van a győzelem­hez az amúgy nem kérdéses happy endig. A filmben fel­tűnik még Pamela Anderson is a Láthatatlan lány szere­pében. A rajongók megnyug­tatására fontos megjegyezni, hogy természetesen a hölgy jól látható - a domborulata­ival együtt. A készítők nem kímélték sem a Pókember-, sem a Batman-, sem pedig az X-Men-széria szereplőit, a Fantasztikus négyes csa­patáról már nem is beszélve. Bár a Superhero Movie-ban rendhagyó módon „feldolgo­zott” alkotások ismerete nem árt az amúgy is remek szóra­kozáshoz, azonban érdekes kísérletként a film megnéz­hető egyfajta parabolisztikus előtanulmányként is - a „tár­gyalt” művek utólagos meg­tekintése előtt. A folyamatosan záporo­zó gegeknek köszönhetően mindkét esetben garantált a kiadós rekeszizomtorna. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el május 26-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá­mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: Hogy hívják David Zucker le­gendás alkotótársait, a ZAZ- trió másik két tagját? A május 2-i szám filmes játékának megfejtése: Zathura-Az űrfogócska volt. Nyerteseink: Csömör Ditta és Buzási Beáta A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Mérlegen a szerelem A Libikóka a Pinceszínházban Keep smiling Chaplin bravúros beugrása Ötven éve játsszák a világ szín­padain az amerikai William Gibson Libikóka (eredetileg: Ketten a hintán) című, két­személyes darabját. Nálunk is többször előadták, s máig em­lékezetes az első, 1962-es be­mutató a Madách Színházban Gábor Miklóssal és Váradi Hé­divel. A legújabb változatot május 9-én a Pinceszínházban láthattuk először Szervét Tibor és Dobó Kata előadásában - Verebes István rendezésében. A színpadon egy férfi és egy nő, mi más lehetne hát a téma, mint a szerelem... Két csalódott ember, Jerry és Git­tel találkozása és próbálkozá­sa: tudnak-e kezdeni valamit egymással, a kölcsönös érdek­lődésből, rokonszenvből, von­zódásból kialakulhat-e tartós kapcsolat. Jerry negyvennégy éves ügyvéd, megroggyant há­zasságából menekült a távoli Nebraskából New Yorkba; Git­tel huszonkilenc éves, lengyel- zsidó-bronxi táncosnő, akinek sikertelensége feltehetően nem a mostoha körülmények folyo­mánya, hanem közepes tehet­ségének következménye. A szerző nem ás túl mélyre a szereplők lelkében és múlt­jában, a néző képzeletére és élettapasztalatára bízza ezt. Sejthető, hogy Gittel már szár­mazása okán is cipelhet magá­val ezt-azt; az pedig tudható, hogy túl van jó néhány csaló­dással végződő kapcsolaton és két gyomorvérzésen, Jerryt pe­dig feltehetően erősebb szálak kötik hűtlenkedő feleségéhez, mint csupán az együtt töltött tizennégy év és-a megszokás. A két szereplőnek a meg nem írt történetből is sikerül valamit becsempészni a játékba A Libikóka nem viszi hőse­it és a nézőt a pokolra, mint például a Nem félünk a far­kastól, de komolyabb és tartal­masabb, mint egy bulvárdarab. Bár legalább olyan szórakozta­tó. Különösen az első rész, a találkozás, a „becserkészés” pillanatai, amikor csak úgy röpködnek a szellemes és hu­moros ki- és beszólások. ( Szer­vét Tibor különösen elemében van itt.) Később azonban, ami­kor már kezd látszani, hogy az egymásra találásból mégsem születik meg a mindent elsöp­rő szerelem, jócskán lassul a tempó, a darab kifárad, mert itt már azt a drámát kellene el­játszani, ami nincsen megírva. A két szereplőnek azért még a meg nem írt történetből is si­kerül valamit becsempésznie a játékba. Szervét Tibor na­gyon férfias jelenség, és ala­kítása is az. Nem úgy férfias, hogy macsó lenne, ellenkező­leg: éppen azért, mert nem az. Érzékeny férfi, aki mer tétova és bizonytalan lenni, de gyen­géd és gondoskodó is. Ezért hihetjük el neki, hogy többet hagyott Nebraskában is, mint amennyit erről megírt szövege szerint elmond. Dobó Kata játéka nagy megle­petés volt. Korántsem elégszik meg már csak azzal, hogy szép (mellesleg az), s ha vannak is intonációs gondjai, kicsit hamis hangjai, a drámai kitörései hite­lesek, erősek. Érettebb színész és tapasztaltabb nő lett az évek során. El tudja játszani például azt, mekkora fájdalmat okozhat az embernek az is, ha telefonon keresztül csalják meg, s őszinté­nek hat, amikor rádöbben: egy férfi nem lehet megoldás a nő életére (ami fordítva is igaz), mindenkinek magának kell felépítenie, megalkotnia saját magát. Ha meg már elmúlt har­minc, épp itt az ideje. Ha pedig a nézőnek nincsen kedve így elrugaszkodni attól a hétköznapinak mondható sze­relmi történettől, amit a szín­padon lát, akkor is remekül fog szórakozni. Ferencz Zsuzsa Határpozíciók a Pincegalériában A Magyar Elektrográfusok Társaságának kiállítása A válogatás a műfaj teljes keresztmetszetét adja A Magyar Elektrográfusok Tár­saságának tagjai a Ferencvárosi Pincegalériában kiállított válo­gatással a műfaj teljes kereszt- metszetét bemutatják. Időbeli áttekintést is kapunk, hiszen a kiállítás felöleli az 1985 és 2005 között készült művek leg­jellegzetesebb darabjait. Ezek a fénymásolóval vagy számító­géppel létrehozott művek több olyan kérdéssel is foglalkoznak, amelyek a hagyományos művé­szetekben nem vagy teljesen másképpen merülnek fel. Elsősorban itt maga a műtárgy eredetisége és egyedisége kérdőjeleződik meg. Ahányat nyomtatok belőle, mind ugyan- •§ olyan, hiszen gép készíti. Nincs eredeti, és nincsen nyomódúc >o sem, amihez köthető lenne a a számolás kezdete. Egyre kevés- ■* bé írhatók körül ezek a műalko­tások a művészettörténet eddig oly jól bevált műfaji kategóriá­ival. Itt a képzelet szabad szár­nyalását gépek, a fénymásoló, vagy másoknál a sokkal több lehetőséget (és panelt) biztosí­tó számítógép segíti. A fénymásolóval újfajta kép hozható létre, olyan, amely emberi vizuális okoskodással nem jöhetne létre. A mestersé­ges fény, amely a fénymásoló­ban egyirányú mozgást végez, külső fizikai beavatkozással megváltoztatható, ennek az eredménye a hagyományosan már nem ábrázoló fekete-fehér vagy színes kép. Ma már a művészek egy része nem használ képet sem az új kép előállításához, sőt a számí­tógép lehetőségeivel beköszön­tő, fényképezőgép utáni világ eddig elképzelhetetlen lehető­ségeket tár ki a művész előtt szoftvereivel. Készülhetnek így a látás élményéből kiinduló fotó-elektrográfiák, szimbolikus közvetlenségű elektro-poétikák vagy az elektromos erőtérben képződő elektrográfiák, idézem a műfaj teoretikusának, Bohár András filozófus-esztéta csopor­tosítását. A konstrukciók a tiszta for­mák absztrakt vonatkozásrend­szerét alakítják a fénymásoló esetenkénti rendeltetéstől elté­rő leleményes használatával. A transzcendens világ villan elénk más művekben, a világ realitá­sa és a látványeffektek konst­ruált álobjektivitása szembesít személyiségünk sérülékenysé­gével. Máskor a látás és moz­gás folyamatjellege adja a mű témáját. Vannak művek, ame­lyek a poézis, a hagyományos literatúra eszközeit vonják be, de megjelenik itt az ember mint jelhordozó, a verbális és orális gesztusmotívumok együttese is. A világ képpé válása és az ember szubjektummá degradá- lása, a talált tárgyak beépülése a számítógépes betű- és jel­konstrukciók közé - mindenre találunk példát. Ez a kiállítás a művészet ama határsávjáról tudósít, amelyet a fénymásolóval, számítógép­pel készíthető, úgynevezett elektrográfiák jelentenek. Szin­te mindegy, hogy a szépség megjelenési formájaként vagy az egyéni önazonosság ke­resésének megjelenítéseként definiáljuk, számtalan asszoci­ációnk támad a kiállítás műve­inek, az alkotók sokféle egyéni világának nézése közben. A ki­állítás május 24-éig tekinthető meg. Knox A nagy hírű győri társulat ke­mény fába vágta a fejszéjét a Ben Van Cauwenbergh és Dmitrij Simkin koreográfus ál­tal jegyzett Keep smiling szín- revitelével. A darabot április 25-én Budapestre is elhozták. Chaplin így vallott magáról: „Megmaradtam valakinek, bohócnak. Ez sokkal maga­sabb pozíciót biztosít, mint bármely politikusé.” A darab a némafilmkorszak legnagyobb zsenijének, a filmrendező, for­gatókönyvíró, színész, zene­szerző, vágó, filmproducer és nem utolsósorban humanista Charlie Chaplin életét idézné meg a tánc eszközeivel. A lát­ványos külsőségek, az érdekes díszletek, drága kosztümök és filmbejátszások nem kis vára­kozást keltenek a nézőben, a performansz eszközeivel dúsír tott előadás azonban valaho­gyan félresiklik: éppen azok az elemek hiányoznak belő­le, amelyek annak idején a Chaplin-filmeket emelték ki a simán kacagtató burleszk- filmek tömegéből. Azoknak briliáns volt a történetveze­tése, s Chaplin valamennyi filmjében szeretettel emelte a tenyerére a kisembert - a ko­média és a melodráma meste­ri ötvözésével. Mindez azonban „nem jön át” a táncjátékban, megmarad Chaplin csetlő-botló csavargó fi­gurájára ráhúzott gegparádénak - néha a Kamara Varieté hajda­ni műsorára emlékeztető jelene­tekkel. Nem a tánctudással van gond, hanem a mű alapkoncep­ciójával. Néha - röpke percek­re - azért felfénylett az előadás, Chaplin és a flörtölő lány, Chap­lin és a kölyök kettősében, vagy a diktátort és a neki vakon enge­delmeskedő katonákat megidé­ző mozgalmas táncjelenetben. Veszélyes vállalkozás eredeti filmrészleteket (Kölyök, Nagy­városi fények, a Diktátor) vetí­teni a táncelőadás hátterében: Chaplin sármja és zsenije nem csak a figyelmünket vonja el a táncosok produkciójától, ha­nem a jelenetek minduntalan arra emlékeztetnek, hogy az eredeti jobb, mint az epigonok. Végül a filmvászonbéli Chap­lin a táncjáték abszolút fősze­replőjévé lépett elő, amikor előadta híres, hatásos - és saj­nos a világ számos pontján ma is időszerű - monológját a dik­tátorok és diktatúrák természe­téről, az ellenük való fellépés szükségességéről. így Chaplin bravúros beugrásának köszön­hetően ezen az estén mégsem maradtunk mondanivaló és ka­tarzis nélkül. K. Á. A Diktátor című film ihlette jelenet „Belkántó” a Szajnán... Hegedűs Mária képkölteményei A vers szavai csak betűk, amit a költő leír, halottak, olyanok, mint a múmia testét beborí­tó vászontekercs, mindaddig, míg valaki olvasni, mondani nem kezdi őket - akkor kelnek életre megint. Hegedűs Mária Képköltemények című kiállítá­sának megnyitóján a Francesco kávézó galériájában erről szólt a bevezető performansz. A költőnő verseit mondta, köz­ben a fiú fejét gondosan be­tekerte egy gépírással sűrűn teleírt vászoncsíkkal - versei voltak rajta. A fiú fejét mint egy múmiát takarták be már a vászoncsíktekercsek, amikor elkezdte bontani vissza. Bon­tás és folyamatos versmondás közben, ollóval vágott le két- tenyérnyi darabokat belőle, és ezeket a megnyitó közönsé­gének azonnal szétosztotta. A performansz és a falakon lát­ható képek jellegzetes darab­jai annak a művészeti ágnak, amit experimentális költészet­nek, ezen belül lettrizmusnak nevezünk. Miről is van szó? A művész (költő) betűkkel és kalligráfiákkal dolgozik ebben a kísérleti műfajban. A költészet határainak kiterjesz­tése közben a művészi gon­dolatot hordozó tárgy lehet vászoncsík vagy a róla készült kép, de akár szövegek és ke­vert képtöredékekből álló kol­lázs is - papíron, vásznon. Ez a „vizuális” költészet azt feltételezi, hogy a beszélt nyelv vagy az írott szöveg is anyag. Ezzel az anyaggal az­tán úgy dolgozik, mint égy festő vagy szobrász, kqm- pozíciókat készíthet belő­le, amelyek akár függetlenek is lehetnek a betűk és a sza­vak nyelvi értelmétől. Az írásjeleket már nem csupán a gondolatot leképező kép­ződménynek tartja, de önálló materiális létet, látható for­mai minőséget, térbeli elhe­lyezkedést is tulajdonít neki. Időnként természetesen visz- szautal az eredetre, egy-egy sor lehet igazi hagyományos értelmű vers, de az egész lát­vány az írott beszéd és a kép szintézisévé válik. A költői mű belepi és ezzel át is alakítja a tárgyakat, a harmadik dimen­zió, a tér irányába is kiterjesz­ti a költészetet. Ugyanakkor a nagy kérdést- Mi készteti az embert arra, hogy újra meg újra visszatér­jünk a képi, ábrázoló gondol­kodáshoz, miközben mégis betűkkel írva fogalmazzuk meg absztrakt fogalmainkat?- nem oldja meg. Az ideák és a fogalmak egyaránt szerepel­nek a képkölteményekben. Hegedűs Mária kiállított mű­vei, szép színes képei ennek a nagyon látványos költészeti­vizuális kísérletnek jelentős darabjai, melyek a csak „szé­pet” kereső néző számára is él­ményt nyújtanak a Francesco kávézó galériájában. Knox

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom