Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. szeptember / 9. szám
Takarékoskodjunk a pénzünkkel! Áramtakarékosság Az elektromos áram díja is jelentős érvágás a családi kasszának. Ma egy kilowattóra (kWh) általános forgalmi adóval együtt évi 1320 kWh fogyasztásig 37,92, a felett 39,36 forintba kerül. Ennél kedvezőbb a lakossági, külön vezérelt - közkeletű, de nem pontos szóhasználattal élve „éjszakai” - áram tarifája, amely jelenleg 22,92 Ft/kWh. Hogy mire használjuk az áramot, az a lakás felszereltségétől függ: fűtésre, vízmelegítésre, hűtésre, klimatizálásra, mosásra, mosogatásra, világításra, szórakozásra. Általánosságban elmondható, hogy az árammal való hőtermelés a legdrágább, tehát a fűtés, vízmelegítés, főzés a legköltségesebb, s a mosógép, mosogatógép munkafázisai közül is messze a víz melegítése kerül a legtöbbe. A klíma működtetése viszonylag rövid időszakra korlátozódik, de nagy áramfogyasztó, így - ahol van klíma, és használják is intenzíven - ott jelentős költségtétel. Jelentős fogyasztás oka lehet ezen kívül az állandó vagy hosszú időn keresztül történő használat; tehát hiába fogyaszt viszonylag keveset a hűtőgép, viszont állandóan kell biztosítania belsejében a megfelelő hőmérsékletet. A kis fogyasztók - például a világítótestek - nagy számuk miatt okozhatnak számottevő költséget. Mindebből az is következik, hogy ahány elektromos berendezés, illetve használati cél van, annyiféleképp lehet és kell takarékoskodni. A fűtéssel való takarékoskodással - mivel az jelentős mértékben összefügg a hőszigeteléssel - külön fejezetben célszerű majd foglalkozni. A vízmelegítésre szolgáló villanybojler méretét a családunk melegvízfogyasztásához célszerű igazítanunk. Legjobb az elektromos szolgáltató engedélyét megszerezve a lényegesen olcsóbb „éjszakai”, pontosabban csúcsidő-kizárásos árammal üzemeltetni a bojlerünket, amihez külön villanyóra és -vezeték kiépítése szükséges. Nem érdemes nagyon magasra állítani a víz hőfokát, mert annál nagyobb a korrózió veszélye és a vízkőképződés. Előbbi kilyukasztja a tartály belső falát, utóbbi pedig lényegesen rontja a hatásfokot. A bojler papírjaiban előírt időszakonként, ennek hiányában 2-3 évente szakemberrel cseréltetni kell az aktív anódot, ezt a munkát célszerű összekötni a lerakodott vízkő eltávolíttatásával. Ne feledjük, csak akkor tudunk igazán pénzt megtakarítani, ha melegvízfelhasználási szokásainkra is ügyelünk, s ha kell, változtatunk is rajtuk. Ha árammal kell sütnünk-főznünk, az sem olcsó mulatság, különösen az ún. „gyorsfőzőlapokkal”, ahol nincs számottevő hőtároló réteg (samott) a fűtőszál körül. Edényünk legyen azonos méretű a főzőlappal, s minél nagyobb felületen érintkezzen azzal, ezért az alja legyen teljesen sík, a főzőlapunk pedig szennyeződésmentes. Felforralás után főzzük takarékon az ételt, s ajánlatos a kukták és egyéb energia- és egyben időtakarékos edények használata. A klímaberendezés teljesítményét a hűteni kívánt helyiségek méretéhez igazodóan, szakember segítségével érdemes kiválasztani. Kánikula idején egy darabig el tudjuk kerülni a klíma bekapcsolását éjszakai átszellőztetéssel, nappali árnyékolással (redőny, reluxa, sötétítő függöny). Ha bekapcsoljuk, ne állítsuk hidegre, hanem csak kellemes, elviselhető hőfokra, s hűvösebb éjszakákon ki is lehet kapcsolni a klímát. A kültéri egységet legalább évente egyszer szakemberrel ki kell tisztíttatni, s a hűtőközeg nyomását ellenőriztetni. A beltéri egységek porszűrő szitáit ennél gyakrabban kell kivenni a helyükről, és megtisztítani; puha kefével vagy zuhany finomra állított vízsugarával, utána szárítással ezt magunk is megtehetjük. Rontjuk a klíma hatásfokát, ha működése mellett tartósan nyitva hagyunk ajtót vagy ablakot, viszont a megfelelő légcsere érdekében többször néhány percre muszáj ajtót-ablakot nyitva átszellőztetnünk a lakást. Vannak olyan klímák, amelyekkel fűteni is lehet, de az nagyon költséges, erre ne használjuk. Legközelebb a mosógép, mosogatógép, hűtőgép, szórakoztató berendezések, világítótestek használatának áramtakarékos módjával ismerkedhetnek meg az olvasók. krivi Jövőre új felvételi pontozási rendszer Az idén 108 ezren jelentkeztek valamilyen felsőoktatási intézménybe, s 81 ezren kezdhetik meg a következő tanévet állami támogatással vagy költségtérítéses formában. A felvettek közül 16 ezren több mint 130 pontot értek el a maximális 144 pontból. Ez jeles érettségit (120 pont) és legalább egy középfokú C típusú nyelvvizsgát (7 pont) vagy legalább egy emelt szintű érettségit (7 pont) jelentett. Nem kellett azonban mindenhol ilyen magas pontszámot elérni, tudtuk meg dr. Bakos Károlytól, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Szakállamtitkárságának vezető főtanácsosától. A magas ponthatárok azokon a szakokon alakultak ki, amelyek nagyon népszerűek, és évről évre túljelentkezés volt jellemző rájuk. Az a diák, aki az idén 110-120 pontot elért, ami egy jó rendű érettséginek felel meg, nagy eséllyel pályázhatott valamelyik felsőfokú intézménybe. A felvehető államilag támogatott hallgatói létszám korlátozott, ennek mértékét mindig a kormány határozza meg. Akárcsak azt, mennyi hallgató kerülhet be a nappali, és mennyi a részidős képzésbe. Magyarország számára is fontos, hogy legyen elegendő műszaki, informatikai, természettudományos végzettségű fiatal szakember. Ezért a kormány az idén jobban támogatta az ilyen képzési területekre jelentkezők bejutását. A társadalom- és jogtudományokat tanulni szándékozóknak viszont, vagyis akik bölcsész, jogász, agrár vagy pedagógus szakra készültek, a sikeres felvételihez nagyobb pontszámot kellett elérniük. Alapvetően megváltozik a felvételi pontozási rendszer a felsőoktatásban 2008-ban. A korábbi 120+24 helyett 400+80 lesz a pontozási rendszer, amelynek lényege, hogy növekszik az általános műveltség súlya és így az érettségi bizonyítvány értéke is. Jövőre is figyelembe fogják venni a középiskolai teljesítményt, az érettségin elért eredményeket, illetve két érettségi tárgy eredményét. A pontok kiszámítása egyszerűbb lesz, mivel ha egy fiatal az egyes vizsgatárgyakból például 83 százalékos eredményt ér el, az 83 pontot jelent majd a számára. Természetesen ehhez is járulnak még pluszpontok a nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi alapján. Ezzel a pontozási módszerrel pedig jóval egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és differenciáltabbá is válik a rendszer. Garamvölgyi Annamária Helyesbítés Sajnálatos módon hibásan szerepelt augusztusi számunk 20. oldalán, a „Takarékoskodjunk a pénzünkkel” című cikkben a fővárosi víz- és csatornadíj. Az együttesen nem 414 Ft, hanem 442,30 Ft köbméterenként. Ebből a vízdíj 153,10 Ft + 20% áfa = 183,70 Ft, a csatornadíj 215,50 Ft+áfa = 258,60 Ft köbméterenként, együtt 442,30 Ft. A hibáért elnézést kérünk. Ferencváros 2007. szeptember
