Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. május / 5. szám
2007. május M űvészet vagy áru? Termékbemutató a Ferencvárosi Pincegalériában Amennyiben a művészet valamiféle tükrözése is lehet a mai kornak, akkor valóban pontos a kiállítás címe: Termékbemutató. Ebben az elüzletiesedett, kiüresedett, pénzért mindent kiáruló világban már nem kiállítást kell tartani, de ügyesen, financiálisán kell gyümölcsöztet- nünk gondolatainkat, már ha vannak. Akkor viszont nem értem a kiállító Dömötör László neve után a költő és képzőművész meghatározást. Talán nála inkább a marketingmenedzser kitételt kéne alkalmazni, mint a bemutatót megnyitó képzőművésznél, akinek a neve után odabiggyesztette ezt a címet. (Érdekes lenne tudni, hogy a sajátjához vajon miért nem.) Dömötör László igényes. Mindenkitől és mindenből a legjobbat akarja kapni. Híres-neves énekes, képzőművész működik közre a Ferencvárosi Pincegalériában, kiállításának megnyitóján. A kiállított darabok szakemberekkel nagy műgonddal készíttetett, lapos, üvegezett vitrinekben, dobozokban, márványkockán vagy gondosan csiszolt fán foglalnak helyet. Az üveglapokra felragasztott szövegek is esztétikusak. Igazi profizmus lengi körül az egészet. A megvásárolható könyvek is igényesek. Az alkotó 11 évvel ezelőtti versei itt kaphatóak, csak potom 1000 HUF. A négy évvel ezelőtti versftizér, a „Micsinált kivol- taz” még mindig csak 1500 HUF. A „Nehezék” című verseskötet kisméretű nyomdai változata már bizony 3600 HUF itt a helyszínen. Ez utóbbiról illik megjegyeznem, mintha könyvismertetőt írnék, hogy a termékbemutató költőjének, vagyis a kiállítás marketingmenedzserének verseit tartalmazza szintén. Ahogy kell, versenként - baráti szívességként - felkért, igazi grafikusok, festők, fotósok illusztrálták. Müveiket ingyen, ajándékként adták a szerzőnek. Ezért is nem értem, hogy ugyanennek a kötetnek merített papírra készített xerox- masolatai (minden közbülső oldal pauszon vers) már 180 ezer HUF. Nekem ez kissé snassz, ajándékot nem illik pénzzé tenni. De felre a fanyalgást! Lássuk magát a kiállítást. A termékbemutató teljes anyaga összesen 4 millió HUF, alkotó által becsült értékben, a falakon és a posztamenseken szemlélhető meg. „Minden művészet és mindenki művész” - csitítgatom magam, idézgetve újra meg újra Ben Vautier a múlt század hatvanas éveiben megfogalmazott híres gondolatát, és ezeknek, a gondolatoknak a jegyében kíváncsian várom a művészet csodáját. Nos hát jön is. „Otthonom ajtaját magamra zárom, nem érdekel ma már a nagyvilág, fölveszem, ha fázom, kopott kabátom, s szívemet száz galaxis járja át” - üzem nekünk a költő a rozsdás vaslemez közepére ragasztott csipke köré, az ijvegre írott szövegével. Általános hősi emlékműve, a valódi márványkockára ragasztott Kinder tojásból való, festett műanyag hupikék törpike, sokadszorra megismételt ötlet, hogy képzavarral éljek, lerágott csont. Az installált protéziskolleKció számomra más, sokkal tragikusabb emlékeket idéz. Bevallom, ilyen tömegű epigonizmussal, még nem találkoztam. A valahol már látott művek sokasága láttán valami nyakatekert iróniára gondolok, amit esetleg nem értek, de az alkotó véresen komolyan veszi magát. Szösszene- tei, gondolatforgácsai, töprengései istenről, életről, halálról egoról, szerelemről szólnak. Sajnos na verseit kritizálom, képzőművész, ha képzőművészetét, akkor költő. A legjobban talán a valódi, hajókikötő láncokból készített láncplasztikái tetszettek (13 ezer HUF, 56 ezer HUF és 600 ezer HUF). A lebegő láncoknál az összehegesztett láncokra aggatott lufik mintha tényleg a levegőben tartanák a láncvégeket. Kedves gondolat! A számtalan példányban készült árjegyzékből azért még sok mindent kiolvashatunk. Megtudhatjuk az összes kiállított tárgy árát. Ezenkívül még azt is, hogy ha a kiállítás idején megvásároltuk a „Nehezék” kötetet, azt a merített papírosat, a 180 ezer HUF változatot, akkor részt veszünk a sorsoláson, ahol értékes nyereményeket sorsolnak ki. (Jó magyar módra már megint csak sorsolnak.) Ezek a következők: a férfiak erotikmasszázs-bérletet nyernek, a hölgyeknek valószínűleg maga az alkotó társasága lehet a nyeremény, Hiszen a kiírás úgy szól: „Egy hosszú hétvége az Előre Állóhajón (ez a művész úr hajója) teljes ellátással, motorcsónakos városnézéssel, ágyba szervírozott reggelivel a partőrség egyesület vendegeként.” Kifelé menet még látom egy kisméretű táblán a köszönetnyilvánítást és az alkotótársak hosszú listáját, akik nélkül ez a bemutató tényleg nem jöhetett volna létre. Knox Az Élet Menete Fáklyás felvonulással és emléktábla avatásával emlékeztek a holokauszt áldozataira április 15-én Budapesten. A Páva utca Holokauszt Emlékközpontnál tízezrek gyülekeztek. Az eseményen közjogi méltóságok mellett, nagykövetek, vallási vezetők és a parlamenti pártok képviselői, is részt vettek. A menet az Üllői út és a Múzeum körút érintésével érkezett meg a Dohány utcai zsinagógához. Steiner 18 Ferencváros
