Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. május / 5. szám
Sorsok, szerelmek, Ferencváros Körösi Zoltán író, aki nemcsak könyveket írt a Ferencvárosról, hanem a kerületben is lakik, március 15-én megkapta a legrangosabb hazai irodalmi kitüntetést, a József Attila-díjat. Az elismerés után néhány héttel pedig megjelent legújabb regénye Milyen egy női mell? Hazánk szíve címmel.- Fontosak a díjak egy írónak?- Amíg meg nem kapja őket. A József Attila-díjat mégis fontosnak tartom, mert a szakma javaslata alapján ítélik oda, a szakma elismerését fejezi ki. Természetesen örülök neki, de azt hiszem, ezek a díjak a külvilág számára fontosabbak, mint az írónak. Neki az a dolga, hogy újon.-1992-ben adták ki első könyvét, most a tizedik kötetnél tart. Mit jelent önnek az írás?- Lényegében mindent. A legjobb dolog, ami történik velem. Azt az örömet és elragadtatást, amit írás közben érzek, leginkább a szerelemhez tudom hasonlítani. Ahogyan a szerelemben is mindig valami újat, többet tud meg az ember önmagáról és a világról, ugyanígy van ez az írással is. És talán mindennel, amit szenvedéllyel csinál az ember.- És mire ragadja önt ez a szenvedély? Hol helyezné el magát, a műveit a mai magyar prózában ?- Vigyázni kell ezekkel a besorolásokkal. Néhány éve legnagyobb meglepetésemre egy kritikus posztmodemnek nevezett. Akkor az volt a divat, minden új írót ebbe a skatulyába dugtak. Számomra a történetírás a legfontosabb. Szerintem minden igazán jó történetnek van egy árnyéka, amelyet az olvasónak magának kell felfedeznie, titkait megfejtenie. Engem a történetnek az a része érdekel igazán, amit az olvasó „írhat” tovább magában. A nyelv csodákra képes. Egyetlen mondatban hatalmas időtávlatokat foghat össze, az egészen apró, személyes dolgoknak különös jelentőséget adhat a mindig változó idő. Engem leginkább az időnek és a nyelvnek ez a titokzatos működése érdekel. A történetek, amelyeket lejegyzek, futnak az időben, aztán hirtelen megállnak, egy-egy pillanat kimerevedik, elénk tárni, mint egy festmény, aztán újra meglódul a mese.-Nagy kedvvel „festi meg’’ ezeket a pillanatokat. Szemlélődő típus?- Igen, jóllehet az európai ember nehezen fogadja el a szemlélődő életmódot.- Ha az ön történeteiről beszélünk, előbb-utóbb a Ferencvárosban kötünk ki. Új regénye is itt játszódik Hogyan jutottunk megint ide?- Életem nagy ajándékának tekintem azt a találkozást és azt a történetet, amelynek köszönhetően ez a regény megszületett. A Budapest, nőváros című könyvem után sok levelet kaptam ferencvárosi emberektől, akik meséltek életükről, a kerület múltjáról. Így ismerkedtem meg Őrlik Szidóniával, akinek ezúton is köszönetét mondok, hogy megajándékozott azzal a családi históriával, amely regényem egyik vonulatát adja. A ferencvárosi hétköznapokról kezdett mesélni, a háború előtti életről egy igazi ferencvárosi gangos házban, a Ferenc térről, a Mester utcai iskoláról, a Páva utcai zsinagóga közösségének kulturális életéről, 1956-ról, amikor egy orosz harckocsi alatt beszakadt az Angyal utca. Az elbeszélés mélyén pedig ott lappangott egy elhallgatott történet, egy lenyűgöző, titkos szerelem regénye. Végül ez a szerelmi história lett a könyvem egyik alapja. A regény három család történetét kíséri végig csaknem kétszáz éven keresztül. Galíciából érkezett az egyik, Morvaországból a másik, az Alföldről a harmadik. A családok sorsa itt, „hazánk szívében”, Budapesten, a Ferencvárosban olvad össze. Jelképes összefonódás is ez, hiszen ezek a különböző vidékekről ide érkezett emberek, családok alkották meg azt, amit ma Magyarországnak és Budapestnek hívunk. A kétszáz év, amit a történet átfog, asszonyok, nők szerelmeiben jelenik meg. A történelmi események a kiegyezéstől napjainkig ezeknek a szerelmeknek a hátterében zajlanak.- Vagyis szerelmes regényt írt?- A szó szoros értelmében szerelmes regényt. Test, szerelem, szenvedély, vágy - erről szól a könyv, sorsokon, századokon keresztül.- Meghökkentő címet adott a könyvének: Milyen egy női mell? Hazánk szíve. Mit jelent ez?- Kétségtelen, hogy a cím felkelti a figyelmet, s ez egy könyv esetében sem feltétlenül hátrány. De a regénynek két címe van, és a kettő együtt él. A cím első felében feltett, talán frivolnak ható kérdésre a második mondat emelke- dettebb kifejezésmódja felel. Ez test és lélek kettősségére utal, amiről a regény is szól.- Min dolgozik most?- Nem fogok meglepetést okozni: a Ferencvárosban játszódó történeteket úok. A Ferenc téren, ahol lakom, benéznek a fák az ablakomon. A lombok sok mesét tudnak. Ferenci Zsuzsa, fotó: Steiner Gábor Mesterek és tanítványok Kétszeresen pontos a kiállítás címe. AIX. kerületi önkormányzat által szervezett váci művésztelep mesterkurzusán prof. mag. art Beungkun Sol koreai mester tanította keleti papírkollázs- és akvarelltechnikára az érdeklődő művész-tanárokat. Fisher Dagmar, Fűriné Babits Ágnes, Horváth Zoltán, Józsa Angéla, Kiss Béla, Kiss Ételka, Kiss Iringó, Laluk György, Molnár Márta, Perényi Anna, Rómer Ilona, Svasicsné Bogáthi Zsuzsanna, Varga Edina, Vincze Angéla, Vinczéné Szebenyi Márta azóta már tanítványaiknál is gyü- mölcsöztették a tanultakat. A tanítványok kiválasztott legjobb 51 munkája is ott van a falakon a mesterek munkái mellett. A Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színház előcsarnokában megrendezett kiállítás fővédnöke, a kerület polgármestere, dr. Gegesy Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket. A legkülönbözőbb technikával készített rajzok, nyomatok, akvarellek, papírkollázsok, kisméretű égetett agyagszobrok, üvegmozaikok, ezüstözött ötvösékszerek, marionettbábuk, valamint festett selymek érdekes együttese a kiállítás. Az iskolákban folyó művészeti oktatómunkába kapunk így jó betekintést. Bár jól láthatók a különböző tudásszintek, de nagyon átéltek a kiállított munkák. Hiszen a rajztanár nemcsak ismereteket ad át. A foglalatosság a művészettel egy folyamatos párbeszéd, mély kapcsolat művész-tanár és tanítványai között. Az eredmény lemérhető, ezen a kiállításon együtt méretnek meg a mesterek és tanítványaik, és beigazolódik, hogy jó tanár csak jó művész lehet, foglalta össze benyomásait megnyitójában dr. Feledy Balázs művészettörténész. A megnyitó kis ünnepségén érdekes színfolt a József Attila Általános és Alapfokú Művészeti Iskola szereplése. Először a kórus, majd az eredeti cigány folklórt bemutató, saját zenekaruk által kísért dalok. Ezt a programot a dráma tagozat diákjainak rövid darabja zárta. A meghitt hangulatú megnyitó végén a részt vevő diákoknak névre szóló emléklapokat osztottak, így téve még emlékezetesebbé a kiállításon való részvételt. Knox Ferencváros 7 2006. május
