Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. november / 11. szám
TÜRELEMMEL ÉS EMPÁTIÁVAL Puszit dobott a kis Marietta az óvó nénijének, aki addig énekelt neki, míg az örökké izgő-mozgó kislány végre álomba szenderült. Apró siker, de a Kén utcában, a Csillagszem Óvodában az ilyen kicsinységeknek is örülnek az óvónők. Ötven gyerek jár ide, valamennyien a Dzsumbujból. Többségük családja nagyon nehéz körülmények között él. Pásztor Péterné óvodavezető jól tudja, mennyit számít a gyerekeknek az a szeretet és biztonság, amit intézményük nyújt.- Alig várják a kicsik, hogy megoszthassák velünk mindazt, ami foglalkoztatja őket - meséli.- A Lépésről lépésre pedagógiai programot adaptáltuk körülményeinkhez, mert itt a fejlesztéssel csak lassan, egyénre szabottan haladhatunk. Elsődleges feladatuk a szocializáció, hogy a kicsiket megtanítsák a helyes viselkedésre, amelybe a mindennapi higiénia is beletartozik. Ez nem megy másként, csak türelemmel és empátiával. Fontos, hogy a gyerekek megbízzanak az óvó nénikben. A kicsik nagyon tudnak szeretni, és ragaszkodóak. Öt óvónő és három dajka gondoskodik róluk, mind régiek, törzsgárdatagnak számítanak. Pedig itt jóval nehezebb a nevelők munkája, mint egy átlagos óvodában! A szülők sokszor nem értik, hogy mi az óvoda célja, s mi minden szolgálja itt gyermekeik fejlődését. A roma anyukák maguk mellett szeretik tudni a kicsinyeiket, ezért ha esik az eső vagy elaludtak, be sem hozzák őket. így pedig nagyon nehéz folyamatos fejlesztőmunkát végezni. Ági néni mégis optimista. Veszprémi lányként 39 évvel ezelőtt végezte el az óvónőképző főiskolát Sopronban, majd férjhez ment, és Budapestre költöztek. A Ferencvárosba 1970-ben A FERENCVÁROS DÍSZPOLGÁRA - JÓZSEF ATTILA Születésének századik évfordulóján - a kerület polgárainak javaslatára is - József Attilát a Ferencváros díszpolgárává választották. Az erről szóló oklevelet és emlékérmet a költő unokahúga, Makai Zsuzsanna vette át.- Mekkora jelentőséget tulajdonítana József Attila ennek a kitüntetésnek?- Nagyon méltányolná. Mint ahogy minket is nagy örömmel töltött el, amikor meghallottuk, hogy a Ferencváros mire készül. Köszönetét mondok az önkormányzatnak ezért a nemes gesztusért, hiszen annyira vágyott rá mindig, hogy elismerjék és szeressék. „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret” - írta egyik versében. Ez kifejezi az ő egész lelki és érzelmi világát. Jó szíve volt, szeretetre méltó volt.- Ön és testvére, Makai Adóm, József Attila örökösei, jogutódai. Édesanyjuk József Attila fiatalabbik nővére, Etus. Önök és azóta elhunyt testvérük, Makai Péter, kisgyermekek voltak, amikor a költő meghalt. Vannak személyes emlékei József Attiláról, vagy már csak édesanyja és nagynénje, Jolán elbeszéléseiből ismerhette meg?- Hétéves voltam, amikor Attila meghalt, jól emlékszem rá, a halála napjára meg különösen, hiszen azon a decemberi napon mi, gyerekek is ott voltunk Balatonszárszón. Később anyám mindig nagy szeretettel beszélt a régi dolgokról, gyerekkorukról és a későbbi időkről is. Szüleim Hódmezővásárhelyen éltek, apám, Makai Ödön, aki nagyon szerette a művészeket, a helyi színházat patronálta. Gyakran jöttek hozzánk vagy került egy azóta megszűnt kis óvodába, majd a Thaly Kálmán utcán át vezetett az útja 1976-ban a Kén utcába, intézményvezetőnek.- Hagyomány a családunkban, hogy másokkal is törődjünk - mondja. - Édesanyám időseket gondozott, a nővérem is pedagógus. Nekem nem is volt más elképzelésem, csak hogy óvónő lehessek. Amikor meglátom a gyerekeket, s ők rám mosolyognak, aznap már jól érzem magam. Igyekszem az élet pozitív oldalát nézni, s ez sok mindenen átsegít. Szerencsésnek tartom magam, mert kiváló kollégáim vannak, és jó a családi életem. Férjem, fiam s a két unokám mindennél többet jelent nekem. Elégedett vagyok azzal, amit az élet adott. A Ferencváros magához kötött engem. Harmincnyolc éve lakom a Mester utcában, s a környékünkön is látom, mennyit fejlődött a kerület az eltelt évtizedek alatt. Pásztor Péternét áldozatos munkája elismeréséül a Ferencvárosért Emlékéremmel tüntették ki október elején. Garamvölgyi A. Fotó: Steiner a híres vásárhelyi Fekete Sas vendéglőbe művészek, színészek, s ezekre az összejövetelekre szüleim Attilát is meghívták. Ő Pesten élt, de rendszeresen lejárt hozzánk, nálunk szállt meg. Itt társaságban lehetett, sok emberrel megismerkedett. Apám nagyon szerette őt, miként az egész családot, és sokat segített Attilának. Amikor 1937 novemberében meghalt, mi Szárszóra költöztünk anyámmal, ide jött le Attila is, és decemberben itt ért véget az ő élete is.- Mesélt önnek az édesanyja a gyerekkorukról, a Ferencvárosban töltött évekről is?- Sokat voltak egyedül. A Mama eljárt reggel dolgozni, ők otthon maradtak. Volt, hogy Etus- nak kellett főzni, és Attila azt mondta, hogy nem tudja megenni, mert azt sem tudja, mi az, amit főzött. Szegény anyám, gyerek volt még ő is, nem tudott főzni. Imádták a Mamát, ő volt a minden. Próbáltak neki segíteni, ahogy tudtak. Volt ott egy mozi, ahol árultak, Attila forgókat csinált, Jolán cukorkát árult, Etus meg vizet.- A mozi később újra főszerepet kapott édesanyja életében.- Igen, sok év múlva, már jóval a háború után a Bem mozi vezetője lett. Anyám nagyon erős, energikus asszony volt. Amikor apám halála után egyedül maradt a három gyerekkel, eljárt takarítani... -Mint a Mama...- Igen, de Etus jobb helyekre járt, művészekhez, ismeretség alapján. Sok mindent kibírt, szegénységet, ostromot, szerettei elvesztését, hiszen félje és Attila után Jolán is korán meghalt. Attilát nagyon szerette, ápolta az emlékét, mindenhová elment, ahova hívták. Bizonyára ő is boldog és büszke lenne rá, hogy szülőhelyén, a Ferencvárosban Attilát díszpolgárrá választották. Ferenci Zsuzsa
