Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. július / 7. szám
Dr. Gegesy Ferenc polgármestert Beregszász önkormányzata - a városnak nyújtott kitartó emberi, anyagi és tárgyi segítségéért, a képviselőié egyhangú döntése nyomán - a város díszpolgárává választotta. Az erről szóló okmányt május végén, egy kétnapos rendezvénysorozat keretében vehette át a kerületi delegáció élén Beregszászban tartózkodó polgármesterünk. A Ferencváros tizedik éve ápol testvérvárosi kapcsolatot a kárpátaljai várossal. Kevés olyan vidék van a világon, amely az évszázadok során annyi viszontagságon, rendszer- változáson esett át, mint a Bereg- vidék. Beregszász, ez a régi szőlő- termesztő és borászati hagyományokkal rendelkező kisváros a Vérke folyó két partján, bort termő hegyek aljában húzódik. Pápai Páriz Ferenc (1649- 1716) református egyházi író azt állítja, hogy már jóval a magyarok bejövetele előtt itt római telep létezett, amelyet Peregi- umnak hívtak. Ez azonban nem bizonyítható, viszont tény, hogy 1063-ban, Béla halála után birtokait fiai - Géza, László és Lampert - örökölték. Ez a vidék Lampertnek jutott, ő alapította a Vérke partján a települést, amelyet Lampertházának neveztek el. Hosszú ideig királyok birtokolták, majd 1141-ben II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettől az időtől Szásznak, Lampertszász- nak is hívták. 1504-től írják az okmányokban a várost következetesen Beregszásznak. Hivatalosan - 1946-tól - ukránul Bere- hóvenak, oroszul Beregovónak nevezik. Harminckétezer lakóBEREGSZÁSZ sával Kárpátalja egyetlen magyar többségű városa. Történelmi nevét 1991-ben kapta vissza, 2001. május 17-én pedig a megye jogú város címet is elnyerte. IV. Béla király 1247-ben emelte a települést városi rangra, amely Nagy Lajos és Erzsébet királyné uralkodása alatt élte fénykorát. Később Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki kastélyt épített a városban. Beregszász kiemelkedő szerepet játszott a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, 1703. május 22-én a város főterén bontotta ki Esze Tamás a felkelés zászlaját. Itt adta ki II. Rákóczi Ferenc 1705. december 20-án felkelésre buzdító jelszavát. A város aktív szerepet játszott az 1848-1849-es szabadságharcban is. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához került, majd 1945 júniusában, akárcsak egész Kárpátalját, a Szovjetunióhoz, Ukrajnához csatolták. Beregszászban egy orosz, két ukrán, három magyar tannyelvű középiskola, egy ukrán és egy magyar gimnázium, szakközép- iskola és egészségügyi szakiskola működik. Megnyitotta kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt a tanárképző főiskola is. Az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a járási kultúrház mellett amatőr népszínház szolgálja még a magyar színházkedvelő közönség igényeit. A kulturális életben nagy szerepe jut a zeneiskolának is. A városnak fejlett fafeldolgozó, bútorgyártó, műszer-, ruhakészítő ipara volt, azonban a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben ezek nem működhetnek teljes kapacitással. A beregszászi római katolikus templom Kárpátalja legjelentősebb gótikus emléke. Mondják, az európai kultúra addig tart, ameddig a gótikus kated- rálisok húzódnak. A beregszászi háromhajós, gótikus csarnoktemplom is ilyen peremzónában feküdt. Építésének kezdete II. Géza idejére tehető, de az akkori épületből semmi nincs meg. A mostani Zsigmond uralkodásának idejéből származik. Ez többször leégett, sőt évszázadokig romosán állt. Felújítására a Schönborn grófok idején került sor 1837-46 között. Ezt a XIX. század második felében egy neogótikus átalakítás követte. A templom előtt nemrégiben felavatták Szent István szobrát. Az egykori Bethlen-kastély, helyi nevén Gróf-udvar valószínűleg a XVI. században készült udvarháznak. Amikor 1625-ben Bethlen Gábor, majd Rákóczi György a várost megszállva Erdélyhez csatolták Beregszászt, ez az épület volt az uradalom központja. Ezt a szerepet töltötte be a Schönborn grófok alatt is, akik az épületet a XIX. század elején mai képére formálták. A város jelentős épülete a szecessziós stílusban, 1917-ben épült kaszinó. A csehszlovák éra alatt a helyi magyar értelmiség gyülekezőhelye volt. Ma az elegánsan felújított Arany Páva Hotel és étterem működik az épületben. Vármegyeszékhelyi múltját két jeles középület idézi fel: a vármegyeháza, valamint a sétálóutcává átalakított főutcán lévő Törvény- széki Palota. A vármegyeháza 1880 körül nyerte el mai alakját, állítólag Ybl Miklós tervei alapján. A Törvényszéki Palota nagyon lerobbant állapotban várja a felújítást, s valószínű, hogy a nemrég megalakult Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola költözik majd az épületbe. A Munkácsy utcában található a Fedák-kastély, melyet Fedák Sári, a magyar operett csillaga építtetett szülei számára. A kastély jelenleg a Kárpátaljai Református Egyház püspöki hivatalának ad otthont. Beregszász volt az első város a megyében, amely elfogadta Kálvin tanát. Követői elfoglalták a római katolikus templomot. 1548- ban Radán Balázst nevezték ki református esperessé, aki hitéért vértanúságot szenvedett. A Rákóczi téren álló postára kapta leveleit Kölcsey Ferenc. Az épületen elhelyezett emléktáblán a Huszt utolsó sora olvasható: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Solténszky Ferencváros 13 2005. július
