Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. június / 6. szám

2004. június

K

ALENDÁRIUM

I. 1912-1916. október 1-jéig a NYUGAT folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala a Lónyay u 18. sz. alatt volt.

3. 1891. PATRUBÁNYI Gergely Budapest tisztifőorvosa 113 éve hunyt el, a Vámház krt.13. sz. alatt lakott.

4.1867. „36.” RÁCZ Laci apjának, Rácz Pálnak a legkisebb, 36. gyermeke volt. A híres prímás, a „cigány király” is törzsvendége volt a PAPA-féle irodalmi tej/kávémérésnek (Ferenc krt. 10.). Lakása a Ferenc krt 46. sz. házban volt.

5. 1912. CFIOLNOKY Viktor író, újságíró (Ch. JENŐ és CH. LÁSZLÓ bátyja) 92 éve hunyt el Budapesten. Életműve a magyar novellairodalom javához tartozik. Öccsével, Lászlóval, a Ráday u. 54. sz. házban lakott.

8. 1830. MEDÁRDUS vasárnapján az első istentiszteletre már harangszó hívta a református gyülekezetei (a harang AERLI Fridolin ajándéka) a Széna piac/Kálvin tér 7. sz. református templom szentelésére. 1915. Tűz volt a SPÓDIUM gyárban. Okát csak találgatták. 1929. Leplezték le a FÁY András iskolában a Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakközépiskola Diákszövetségének emléktábláját; az intézet hősi halottak örökítette meg.

10. 1986. MARTYN Ferenc Munkácsy- és Kossuth-díjas festő, grafikus, keramikus, 18 éve hunyt el. A szürrealista és modern törekvésű művész csoport - az Üllői u. 11-13-ban „működött” Európa iskola - nevesebb tagja.

II. 1915. Kiderítetlen eredetű tűz volt a KÉNSAVGYÁRban.

12.1816-ban, 187 éve került sor a (Kálvin téri) református templom ünnepélyes alapkőletételére a Széna piacon. A kőre HERMINA főherceg asszony, JÓZSEF NÁDOR felesége, helyezte a táblát, amelyen a híres rézmetsző, KARACS Ferenc vésete tudósítja az utókort. 1912. A Lónyay u. 18/a sz. házban működött e naptól kezdődően 1916. okt. 14- ig a NYUGAT Szerkesztősége. A ház IV. emeletén lakott családjával az 1930-as években BENEDEK Marcell irodalomtörténész, műfordító.

15.1829. SZÁSZ Károly költő, író, műfordító, református püspök 175. születésnapja.

16

De mennyire, hogy járt! És nem csak ő, hanem a századelő íróinak, költőinek színe- java is, Adytól Kosztolányi Dezsőig. Ugyanis a Lónyay utca 18. számú házban működött 1912 és 1916 között a magyar irodalom máig legjelentősebb folyóirata, a Nyugat szerkesztősége és kiadóhivatala. Karinthy Frigyes pedig ekkor már javában a lap munkatársa, és az is marad haláláig. De 1912-ben még csak huszonöt éves, ifjú házas (majd 1914-től ifjú apa is, ekkor születik meg Gábor fia), és már befutott író. Első könyve, az így írtok ti című paródiagyűjtemény épp 1912-ben jelenik meg, s teszi szerzőjét egy csapásra híres és sikeres íróvá.

Karinthy kedves, barátságos, művelt és humoros fiatalember, az irodalmi asztaltársaságok kedvence, nagy nevettető. Megjelenése kissé furcsa, Füst Milán így emlékszik rá vissza: „Felöltőnek egy narancsszín felsőkabát volt rajta (libéria vagy mi lehetett azelőtt). S e kabátnak ujjai kicsit hosszúak is voltak bizony, s ha nem vigyázott, túlértek a kezefején, ennélfogva mindig fel kellett kicsit csúsztatnia, mikor valamit nagyon meg akart magyarázni. A cipője elég jó volt, ezt nem tagadhatom. Csakhogy megint porcelánnadrág volt rajta, egy újabb, Istenem, s egyik kezében hanyag tartással egy pár óriási sárga kesztyű, a másikban pedig, sajnos, megint csak e halászszerszámra emlékeztető vasbot.”

Szívesen elképzelem az így „felfegyverkezett” Karinthyt (Kosztolányi átiratában: Carinti) egy kora tavaszi délutánon, amint kilép a Centrál üvegajtaján, fölteszi - remélhetőleg a kesztyű színével harmonizáló- kalapját, meglendíti a „halászszerszámot”, és elindul a Kecskeméti utcán a Kálvin (Calvin) tér irányába. Elhalad a Károlyipalota előtt (a gróf mosolyogva csóválja a fejét az ablakban), el az Egyetem méltóság- teljes épülete mellett. A Szerb utca sarkán benéz Hammer úrhoz, a könyvkötőhöz, megsürgetni legújabb könyve, a Görbe tükör bőrkötészetét (születésnapi meglepetés lesz a nagyságos asszonynak), aztán ráérősen továbbsétál, és kilép a zsivajgó térre, melynek macskakövét tucatnyi villamossín szabdalja keresztül-kasul. A város legforgalmasabb csomópontjára érkezett. Botjával megkocogtatja az egyik vaspályát, élvezi, ahogy a két vas összecseng, és élvezi ezt a nagyvárosi nyüzsgést, a villamosokat, a jövőmenő emberek látványát. Egy pillanatra megáll a Danubius-kútnál, innen belátni az egész teret. Megigazítja kalapját, aztán átvág a másik oldalra, a hajdani Két Oroszlán fogadó irányába, és befordul a Ráday utcába. Innen már csak egy ugrás - az Erkel utcán át szeret „ugrani” - a Nyugat. Az előszobában a falhoz támasztja a vasbotot, a fogasra dobja a kalapját, de a fura felöltőt már nem sikerül levennie, mert kilép szobájából a szerkesztő, pontosabban: „A Szerkesztő”. Osvát Ernő nem szokott meghökkenni; szeme sem rebben, szigorú szeretettel néz végig az ifjún, akit - mint annyi zseniális kortársát - ő fedezett fel a magyar irodalomnak.- Jó, hogy látom, fiatal barátom! Mit hozott nekünk? Ferenci Zsuzsa

Járt-e Karinthy a Lónyay utcában?

Apák napja-június 20.

Sokáig méltatlanul elfeledkeztünk róluk, pedig szerepük ugyanolyan fontos a gyermeknevelésben, mint az anyáké. Az ember fejlődésének két alappillére van: az anyja és az apja. Súlyosan sérül a lelkünk, ha valamelyik hiányzik. Napjainkban, amikor sok a válás, gyerekek tömegesen nőnek fel egészséges családmodell és apa nélkül. Következményei: önismereti zavarokkal küszködő, neurotikus felnőttek. Számukra nem lehet az édesapjuk példakép, akinek emléke még akkor is bennük él, ha ő már eltávozott az élők sorából. Becsüljük meg szüleinket, édesanyánkat és édesapánkat, hiszen tőlük kaptuk a legnagyobb ajándékot: az életet. Ok azok, akik önzetlen sze- retetükkel óvnak bennünket. B. Is.