Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. július / 7. szám
KALENDÁRIUM I. 1832. Ezen a napon jelentek meg az utcán az első „társaskocsik” a későbbi lóvasút, ill. az omnibusz hírnökeként. 2. 1879. MÓRICZ Zsigmond író, újságíró, szerkesztő 125 éve született. Üllői út 95. sz. alatti lakásának falán az emléktábla szerint: „A magyar próza kimagasló géniusza.” 1947. RÁPOLTHY Anna, a Nemzeti Színház színésznője súlyos betegségben Bakáts téri lakásán hunyt el 95 éve. 7.1831. A kolera okán elrendelt vesztegzár miatt fellázadtak a diákok. A felbőszült tömeg betört a Két Oroszlán vendéglőbe is. 8.1915. Tűz volt a SPÓDIUM gyárban 1932. BAUMHORN Lipót építész 72 éve hunyt el. A Tűzoltó u. 26. sz. - 1923-ban épült - ház oldalán elhelyezett emléktábla tanúsága szerint az épületet ő tervezte. 9.1934. Porszemüvegekkel látták el a rendőröket. 10. 1873. SZENT FERENC-ről elnevezett patika nyílt a Ferenc téren. 1973. A kolozsvári születésű SOMOGYI Erzsi színésznő 31 éve hunyt el. Reliefje, MARTON L. szobra a Nemzeti Színház „kertjében” látható. II. 1879. CHOLNOKY László író, újságíró 125 éve született. A Ráday u. 54.-ben lakott 1910 körül. 1915. Tűz volt a HUNGÁRIA Kénsavgyárban. 1981. MOLNÁR C. Pál festőművész a Rajztanképző Főiskola hallgatója volt, Pátzay Pál mellett tanult. A Pápa-tej- ivó művész társaságának tagja 23 éve hunyt el. 12.1978. MAKLÁRY Zoltán színész 28 éve hunyt el. Reliefje, MARTON L. szobra a Nemzeti Színház „kertjében” látható. 17.1885.119. éve született PALOTAY Árpád operaénekes. A Ráday 32. sz. házban lakott. 1914. TOLNAI Klári színművésznő 90 éve született, a Mester u. 7. sz. alatt lakott. A művésznőt ábrázoló kapuszobor a ferencvárosi Duna-parton (a Bajor Gizi-park- ban) felépített új Nemzeti Színház kertjében található, Melocco Miklós alkotása. 18.1954. ÁRVÍZ volt a fővárosban; a vízállás 8,08 m volt. 19. 1850. CZIGLER Győző építész, műegyetemi tanár 154 éve született. Művei közül a - tevékenységét több mint 100 éve megszakítás nélkül ellátó - Bakáts tér 14. Ezer szállal... Ezek a régi, magas házak! Jó anyagból épültek, tartósak, de az emeletek! Rengeteg lépcsőt kell megjárni, ha nincs lift, s ha valaki a legfelső szinten lakik, kétszer is meggondolja, leszaladjon-e még a közeli boltba valami apróságért. A Ráday utca egyik házának harmadik emeletén él születése óta Mersits Irma. Ezer szállal kötődik a kerülethez. A Gyáli úti kórházban látta meg a napvilágot, az elemi iskolát a Bakáts téren, a polgárit a Mester utcában végezte el. Aztán szakmát tanult és szorgalmasan dolgozott. Augusztusban lesz 81 éves. (Nehéz elhinni róla, húszat nyugodtan letagadhatna.) De sokszor cipelte a nehéz bevásárlószatyrokat meg-megállva a sok-sok lépcsőn felfelé, mire hazaérkezett!- Ma már csak hetente egyszer megyek el itthonról - mondja. - Igyekszem akkor elintézni a bevásárlást, a hivatalos ügyeket. Rosszalkodik a szívem, gyógyszereket szedek. Fájnak a lábaim is, nem tudok már úgy futni, mint régen.- Értesüléseink szerint Ón a legrégebbi lakó itt.- Nem, a nagybátyám, Maros Pál, aki éppen 90 éve él itt a szomszédságomban. Hároméves volt, amikor ideköltöztek. Sajnos beteges, én gondoskodom róla. Mivel csak egy ajtó választ el bennünket egymástól, napjában többször is felkeresem. Magamnak nem főznék, de ő igényli a meleg ételt. Közel 50 évesen tanultam meg főzni. Addig legfeljebb rántottét sütöttem. Amíg élt az édesanyám, levette ezt a gondot a vállamról. Én a pénzkereső voltam, sokat dolgoztam, hogy megélhessünk. Női felsőruha-készítő voltam, 1990- ig varrtam. A szemműtéteim miatt kellett abbahagynom a munkát. Addig, közel ötven éven át igen széles megrendelői köröm volt. Nagykövetnék, színészfeleségek éppúgy megfordultak nálam, mint egyszerű háziasszonyok. Nem dolgoztam drágán, és ügyeltem a precizitásra, a pontosságra. Ha kellett, egész éjszaka varrtam, hogy a ruha határidőre kész legyen. Egyszer egy hölgy úgy érkezett az utolsó próbára, hogy a kombinéjára csak bundát vett fel. Tudta, hogy időben befejezem az estélyijét, s tőlem indulhatott a színházba. Olyannyira bíztak bennem a megrendelők, hogy családi gondjaikat is elmondták, mert tudták, tőlem nem megy tovább. Sokukkal ma is kapcsolatban állok. Fel-felhívnak, levelet írnak. Mindig a legismertebb német divatlap alapján varrtam. Volt, hogy emlékezetből, mert megrendelőm Londonból csak a szövetet küldte el, a kész ruhát a férje vitte ki. A hölgy, mint utóbb jelezte, nagyon meg volt elégedve.- Hogyan látja a régi és a mai Ferencvárost?- Valamikor eléggé elhanyagoltnak tűnt, mára óriásit változott. Beépítették az üresen álló telkeket, szép, új épületeket fedezek fel mindenhol. Most nagyon tetszik. A mi utcánk igazi belvárosi hangulatot áraszt. Az is jó, hogy minden közel van. Régebben a közbiztonság jobb volt, nyugodtan nyitva hagyhattam a lakásajtót, ha átmentem a szomszédba. Ma már gondosan bezárom, ha csak pár percre távozom is. A házból a régi lakók többsége elköltözött, az újakat nem ismerem. Ezért vagyok óvatos.- Ön miért maradt itt?- így hozta az élet, meg aztán nem is vágytam soha máshová. Mindig csak dolgoztam és dolgoztam, szabad időm alig maradt. Nem bánom, hogy nem mentem férjhez. Nagyon kritikus szemmel néztem a férfiakat, s hamar észrevettem, ha valaki nem volt őszinte. A nagy szerelem elkerült, megszoktam, hogy önállóan döntök mindenben, s nem is akartam senkihez sem alkalmazkodni. Annyi rossz házasságot látni manapság, annyi a csak látszatra boldog párkapcsolat, hogy én még örülök is az egyedüllétnek. Ami persze nem jelenti azt, hogy magányos lennék.- Hogyan telnek napjai ebben a szépen felújított házban?- Szerencsére itt csend honol és nyugalom. Sok jó könyvem van, szívesen olvasok. Tévét ritkán nézek. Örülök, hogy fiatalabb koromban eljutottam néhány szép országba. Ha az egészségem engedné, és sok pénzem lenne, talán még ma is utazgatnék. Mivel csak egy lottószelvénnyel játszom, kicsi az esély arra, hogy megütöm a főnyereményt. Ha nyernék sem költöznék el innen, hiszen nyolc évtizedesek már a gyökereim! Garamvölgyi A.
