Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. szeptember / 9. szám

Jön az emelt szintű érettségi Olyan században élünk, amikor a tudás rendkívüli módon felértéke­lődött. A mai diákok többsége nem elégszik meg az általános alap­képzéssel. Az iskolapadban eltöltött idő egyre jobban kitolódik, s aki érvényesülni akar, újabb és újabb ismeretekkel gazdagítja tudását. A 2005-2006-os tanév lesz az első, amelynek végén a maturandusok emelt szintű érettségi vizsgát tehetnek. Ennek sikeres teljesítése egyúttal felvételt is jelenthet a kiválasztott felsőfokú intézménybe. Ettől kezdve a matúrának igazán nagy értéke lesz. Az sem mellékes, milyen osztályzatok kerülnek a diák ellenőrzőjébe a középiskolai ta­nulmányok során, mert ezek is értékes pontokat jelentenek majd a felsőfokú tanintézmény követelményrendszerében. Kerületi fiatalokat kérdeztünk a változásokról. Borzák Ilona és Fehér Krisztián a Leövey Klára Gimnázium angol tagozatának negyedikesei. Gázon Gergő a Madách Gimnáziumban tanulja ugyanezt a nyelvet, szintén emelt szinten. Ő most harmadikos.- Mit jelent számotokra az emelt szintű képzés?- Nagyobb óraszámban tanuljuk az idegen nyelvet, és a megszokott­nál is intenzívebben készülünk az érettségire - feleli Krisztián.- Tavaly már megmérettünk a próbaérettségin - meséli Ilona. - Általában mindenkinek sikerült, nem tartottuk nehéznek.- Hová vezet az utatok a gimnáziumból?- Angoltanárnak készülök - tervezget Krisztián. - Megpróbálok be­jutni az ELTE bölcsészkarára vagy a Pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetemre. Ehhez fejlesztenem kell a spanyoltudásomat is, „A műveltség megszerzéséhez három dologra van szükség: természeti adottságra, tanulásra és gyakorlásra.” (Arisztotelész) hiszen az európai ember számára ma már elengedhetetlen legalább két nyelv ismerete.- Mivel az országos levelező diákújságíró-versenyen már kipróbál­hattam magam, s harmadik lettem, szeretnék újságíró lenni. Ezért az ELTE bölcsészkarára adom majd be a jelentkezési lapomat, a kom­munikáció szakra - tájékoztat Ilona.- Én még ráérek a tervezgetéssel, hiszen nem egy, hanem két évem van az érettségiig - kapcsolódik a beszélgetésbe Gergő. - A pszicho­lógia régóta foglalkoztat. Három éve olaszul is tanulok, s én is sze­retnék bekerülni az egyetemre. A Madách Gimnáziumba nem könnyű bejutni, de aki már ott tanulhat, nagyon igyekszik, hogy elégedettek legyenek vele a tanárai.-Ha a jövő évtől megszűnik az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, szerin­tetek hogyan választódnak majd ki a felsőfokú tanintézményekben a legjobbak?- Csak rengeteg tanulás árán - mondják szinte egyszerre. - Az biztos, hogy nagy versenyre számíthatunk, s aki nem bírja a feszített ütemet, az állandó terhelést, az könnyen lemaradhat - fejtegeti Ilona.- Tanáraink már most, a középiskolában is sokat segítenek azzal, hogy magasra teszik a mércét, következetesek, és szigorúan számon kérik a tananyagot - említi Krisztián. - Véleményem szerint az emelt­szintű vizsga bevezetése elkerülhetetlen volt, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a magyarországi érettségi bizonyítvány az Európai Unióban is megőrizze elismertségét. Garamvölgyi Annamária Az elfeledett Lotz Károly-freskó ném, már rég elmentem volna. Vannak lakók, akik félelemben tartják az idó's embereket, ezért sem szeretném, ha leírná a neve­A Lotz Károly-freskó a Lónyai utcában Lónyay utca 26. Egy ház a Fe­rencvárosban, egy ház Magyar- országon. Egy ház, amelynek lépcsőházát Lotz Károly freskó­ja díszíti. Egy ház, amelyre ma már senki nem figyel, amelynek lakói legszívesebben még a környéket is elhagynák. A Lónyay utcai ház a föld­szintből és egy emeletből áll. Két udvara van. Hajdanán a külső, utcához közelebbi udvarra néző lakásokat tehetősebb emberek lakták, míg a hátsó udvarra nyíló hajlékokat kispénzű bérlőknek adta ki a tulajdonos, aki sokáig a házban élt, egy tízszobás utcai lakásban. A ház lakásait az ötve­nes években átalakították. Nyo­ma veszett az udvaron álló már­vány kútnak éppúgy, mint a márványlapoknak, ami a kis te­ret borította. Már-már elfelejtet­ték, hogy milyen neves kéz alkot­ta a freskót, amely a mai napig látható a bejárati főlépcsőház mennyezetén. Ráday Mihály a hetvenes években bukkant a freskó erede­tére. Ma a ház védelem alatt áll. Utcai frontja nem bontható le, vagy legalábbis csak a műem­lékvédelmi törvény alapján ala­kítható át. A házban jelenleg 68 lakás van, többnyire 25-38 négy­zetméteres szoba-konyhás ingat­lanok. Több lakáshoz nem tar­tozik vécé, a bérlők kénytelenek a legnagyobb hidegben is a folyosón végigmenni. „Régen az összes lakásban cserépkályha volt. Azokkal ki lehetett fűteni a kicsi lakásokat. Ma villanykályhák vannak, amiv­el olykor csak 18 fokra tudjuk fölmelegíteni a lakást télen - mondja egy idős asszony. - A meleg elillan a tetőn és a falakon keresztül. Kicsi a nyugdíj, nagy a rezsi. A téli hónapokban a 39 ezer forintból 24 ezret fizetek ki csak villanyszámlára. De ez a ki­sebbik baj. Nem szeretek itt lak­ni. Nem biztonságos. Ha tehet­met. Legjobb lenne elmenni. Csak hát az a legnehezebb eb­ben a korban.” A háznak van más „betegsé­ge” is: az öregség. Omlik a vako­lat, a hátsó traktusban lévő laká­sok lépcsőházát aládúcolták. A pincében a régi fáskamrák he­lyét szemét foglalja el, helyen­ként vízben gázol az ember. van szó, a telek és a ház értéke­sítését nehezíti, hogy az ott lakó 68 családnak csereingatlant kell biztosítani, és a ház homlokfala műemlékvédelem alatt áll. Az értékesítésre már több terv szü­letett, a munkálatok azonban még mindig nem kezdődtek el. Szöveg és fotó: Kisdi Máté 13 2004. szeptember A z önkormányzat évek óta tervezi az épület újjáépítését, át­alakítását. Annak ellenére, hogy egy belvárosi értékes ingatlanról

Next

/
Oldalképek
Tartalom