Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. július / 7. szám
2004. július M aga faragta ember - Hatvan éve halt meg Dési Huber István Olyan ember volt, aki tudta, mit akar, s amit akart - festőnek lenni -, hihetetlen erővel, szorgalommal és önfegyelemmel meg is valósította. Dési Huber István a huszadik századi magyar festészet kiemelkedő alakja lett. Autodidakta volt, és nagyon mélyről indult. „Mint festő, magam faragta ember vagyok, s ezzel azt akarom mondani, hogy nem voltak mestereim” - írja magáról. De nemcsak mesterei nem voltak, tízéves korára szinte senkije, semmije sem volt. Anyját korán elvesztette, apja csődbe ment, s a fiú ettől fogva csak magára számíthatott. Elmondhatta volna József Attilával, hogy: „Nincsen apám, se anyám”, s azt is: „Árultam forgót, kenyeret és könyvet, / újságot, verset - mikor mi volt könnyebb.” A kamaszkori hányódásnak a világháború vetett véget, tizenkilenc évesen önként jelentkezett a frontra, s töltött négy évet a lövészárkokban. Súlyos tapasztalatokkal és még súlyosabb tüdőbajjal tért vissza, s elhatározta: festő lesz. Pestre költözött, a Ferencvárosban bérelt hónapos szobát, dolgozott, rajzolni tanult, olvasott. És a hihetetlen szorgalommal párosuló tehetség bontakozni, majd szárnyalni kezdett. Három évet töltött Olaszországban, megtanulta a rézkarcolás, a linóleummetszés technikáját, és tökélyre fejlesztette rajzkészségét. De ő festő akart lenni; rajongott a festészetért, a klasszikusokért, az impresszionistákért, a kubistákért. „A kubizmus valósággal leigázott, s én évekig éltem bűvkörében” - írja. A 20-as évek végén kezdi kiállítani képeit, jellegzetes, felülnézetből festett csendéleteit, kezükben szerszámot tartó munkásait. De a kubizmus is csak egy állomás volt a pályáján, a 30-as évek közepére kialakul saját, egyéni látásmódja, szín- és formavilága. Szenvedélyes festészet ez, nyugtalanságról, a lélek benső viharairól árulkodik, s két élményből táplálkozik; egyik a táj, a másik a szegény, nehéz sorsú emberek élete. Kállai Ernő kritikus írta róla: „Ahol Dési Huber színei végigszántanak, tájakon és arcokon, ott égő sebek és tüzes örömök fakadnak. ” Egész életében ezekkel az „égő sebekkel” küzdött - a tüdőbajjal, mely végül 1944-ben végleg legyőzte. Utolsó éveit ismét kerületünkben töltötte. 1940-ben költözött az Ipar utca 11.-be feleségével, aki így ír erről: „Szerette a Ferencvárost, s mint aki hazatér, úgy jött ide. Alig rakták le a bútorokat, kimentünk a Duna-partra, át az akkor új, Horthy Miklósról elnevezett hídon a Lágymányosra. Egy sétánk alkalmával mutogatta a Ranolder utcát s a környező kis ferencvárosi házak leanderes, macskaköves udvarait, melyekben mint albérlő vagy ágyrajáró lakott...” Mindennap végigsétált a Vaskapu utcán, a Soroksári úton, minden fát, követ ismert itt, és újra meg újra lerajzolta őket meg a környező malmok munkásait, mintha nem tudna betelni a látvánnyal. Kiteljesedett, kész életművet hagyott hátra. És egy tudatos élet, az emberi önmegvalósítás példáját. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, emlékét pedig - többek között - szeretett Ferencvárosa. Ferenci Zsuzsa New Yorkból Ferencvárosba Frank Sinatra blond tomatonak, azaz szőke paradicsomnak nevezte a feltűnő szépségű, magas, légiesen karcsú színésznőt, amikor Las Vegasban éppen négy show- girlt keresett a revüjéhez. Elizabeth de Charay, vagyis Cserey Erzsi, aki egészen fiatalon, 1967- ben hagyta el Magyarországot, bekerült a kiválasztottak közé. így Sinatrával, Dean Martinnal, Jerry Lewisszal szerepelhetett közös műsorban. Mindez jó volt arra, hogy megismerje a színpadot. Dolgozott modellként is, majd beiratkozott Lee Strasberg, a világhírű színházi rendező és színészpedagógus iskolájába. Tanulmányainak befejeztével azonnal munkát kapott egy kis színháznál. Első fellépése után meleg öleléssel gratulált neki Milos Forman, a cseh származású filmrendező. Ezután egyre több színházhoz, majd filmekhez hívták. Forgatott Woody Allennel, Michael J. Foxszal is. Az amerikai-magyar színészek legfőbb vágya, hogy egyszer majd angol nyelvű előadásokon mutathassák be tehetségüket. Cserey Erzsi rendhagyó módon először így szerzett megbecsülést magának, s csak azután hívták a New York-i Magyar Színházhoz. Immár 15 éve, hogy dr. Varga László, a New Yorkban népszerű író és színpadi szerző - a közelmúltban hunyt el Magyarországon - a hazatelepülése előtt átadta neki a színház igen kényelmetlen igazgatói székét. Nincs önálló színházépületük, így kénytelenek bérelt termekben fellépni. Korábban New Yorktól kaptak pénzbeli támogatást, ami, ha nem is volt sok, de fontos gesztust jelentett. Ma már csak a magánszemélyek adományaira számíthatnak. Spórolnak a díszleteken, és a művészek gázsija sem magas. A társulat 15 színésze angol nyelvű előadásokon keresi kenyerét. Cserey Erzsi tele van ötletekkel, mindig kitalál valami különlegeset. Nemrég Fedák Sári, Karády Katalin és Mezei Mária életműve alapján írt és rendezett nívós színielőadást, amit Budapesten és Svájcban is bemutattak már. Tervezi, hogy ősztől angolul fogják játszani Molnár Ferenc Ibolya című színművét, mert ezt az amerikaiak is ismerik. Magyarországi tartózkodása alatt a barátnőjétől kölcsönkapott Ráday utcai lakásban élt. Annyira megragadta az utca hangulata, amely hasonlít a New York-i Greenish Village-hez, hogy ő is itt szeretne majd lakást venni. így, ha évente többször Budapestre jön, a saját otthonában fog lakni. Garamvölgyi Annamária Ferencváros
