Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. január / 1. szám

Többet kell a pénzért dolgozni Drágulnak a gyógyszerek, 200 forintba ke­rül egy kiló kenyér, 140-be egy BKV-jegy, s alig akad olyan termék vagy szolgáltatás, aminek ne emelkedne az ára. Akinek van munkája, még örülhet, hogy keres, de élet- színvonala megtartásáért jóval többet kénytelen dolgozni, mint korábban. Aki nem tud munkát vállalni, mert még tanul, nyugdíjas vagy beteg, jobban érzi, hogy fo­rintjai egyre kevesebbet érnek. Vajon az emberek mit szólnak az állandó áremelke­désekhez? Kovács Istvánná korát meghazudtolóan fi­atalos. Mint mondja, még orvosai sem akarták elhinni, hogy már 87 éves.- Mérlegképes könyvelő voltam, 1972-ben 1650 forinttal mentem nyugdíjba - mondja. - Akkor ez az összeg elég volt élelemre, megél­hetésre, s még kölcsön is tudtam adni belőle, ha valamelyik szomszédom pénzszűkébe ke­rült. Most csak kapkodom a fejem, hogy mi mennyibe kerül, nem is tudom már követni az állandóan felfelé kúszó árakat.- Egyedül él vagy családban?- Magam vagyok, egy nyugdíjasházban élek. Ott vettem egy kis garzonlakást 1 millió 300 ezer forintért. A rezsire, egyéb költségek­re elmegy a nyugdíjam közel 70 százaléka. Havi illetményem a jövő évi emeléssel együtt sem éri el a 60 ezer forintot. Csak saját ma­gamra számíthatok, s mindig megdöbbenek, amikor a fiatalok kifakadnak egy idős ember láttán, mondván, minek él ez még, hiszen csak pénzébe kerül az államnak! Nekünk valami­kor még vasárnap is be kellett járnunk a mun­kahelyünkre, akkor a szabad szombat is csak álomnak tűnt. Én egész életemben becsülete­sen dolgoztam, 45 év munkaviszonyom volt. S most ott tartok, hogy félek a jövőtől. Górják Emilné adótanácsadó. Egyik gyer­meke még főiskolás, a másik érettségizett, majd többféle szaktanfolyamot is elvégzett, mégsem tud elhelyezkedni már egy éve.- Most mondjam neki, hogy még tanuljon? Hiszen sok cégnél nem is a diplomára van szükség, hanem a szakértelemre, a tapasztalat­ra. De hogyan szerezzen gyakorlatot egy fia­tal, aki még lehetőséget sem kap, hogy meg­mutassa, mit tud? - kérdezi az édesanya.- Tudnak-e önök takarékoskodni?- A magyar átlagfizetésből, ami körülbelül nettó 70 ezer forint, örül az ember, ha a leg­szükségesebbre futja. Ahogyan megkapjuk a pénzt, azonnal befizetjük a csekkeket. Ezek is, mintha csak szaporodnának! Ha egyet fel­adok, 3 új érkezik. A rezsire elmegy a fizetés fele. Tavaly például a fűtés és a vízdíj együtt 17 ezer forintot tett ki, ma a fűtés 15 ezer, a víz- és csatornadíj 8 ezer forint. Könyvet ven­ni, színházba járni lassan luxusnak számít. Sokszor gondolok arra, hogy így szinte felél­jük a jövőt. Természetesen, ha áldozatot kell hozni, megtesszük, hogy a gyerekeinknek jobb legyen. De tényleg jobb lesz-e az életük? Az a baj, hogy túlságosan nagyok a különbsé­gek a társadalomban, akad, akiknek nem szá­mít a pénz, mások meg kénytelenek fil- léreskedni. Iván Csaba egy üzletviteli tanácsadó cég ügyvezetője.- Sok időt tölt a munkahelyén?- Reggel korán bemegyek, este 9-10 óráig is dolgozom. így középszinten meg tudunk él­ni. Viszonyítási alapom nincs, mi mennyibe került régebben és most, mert a feleségem ke­zeli a pénzt, ő vásárol. Három a kislány a pádon. Csinosak, szé­pek, kedvesek. Dénes Renáta, Földi Judit és Horváth Debóra egy kerületi gimnázium elsős tanulói. Olasz-angolszakosok.- Tudjátok, mennyivel kerül most többe egy BKV-jegy?- Igen - feleli Renáta. - Azt hiszem, ahová csak lehet, ezután gyalog fogok menni. A nő­vérem is gimnazista, s a szüléink nemegyszer kénytelenek azt mondani: kislányom, ezt a ru­hát vagy cipőt most inkább ne vegyük meg! A fizetések sajnos nem emelkednek úgy, mint az árak, s egyre többször le kell mondani valami­lyen árucikk megvételéről, amire egyébként szükség lenne.- Mi hárman vagyunk testvérek - veszi át a szót Judit. - Egyik nővérem dolgozik, a másik szintén tanul. Sajnos, egyikük cukorbeteg, így tudom, mibe kerül az injekciós tű, s az élet- fontosságú inzulin. A gyógyszerek beszerzé­séről nem lehet lemondani, de mit tegyen az, aki minimálbért kap, vagy kisnyugdíjas? Egyik nap eszik, másnap gyógyszert vesz?- Szerencsések vagyunk, mert van zseb­pénzünk - említi Debóra. - Próbáljuk is be­osztani több-kevesebb sikerrel. Van úgy, hogy reggel 8 órára megyek a gimnáziumba és csak este 6-ra érek haza. Napközben is ennem kell valamit. Az iskolában nem olcsó a büfé, 180 forint egy szendvics. Ezért otthonról viszek inkább uzsonnát. Tudom, hogy a tanárok sem keresnek sokat, csodálom is őket, mert nem panaszkodnak. Biztosan jobb lenne a közér­zetük, ha társadalmi megbecsültségük a jöve­delmükben is kifejeződne. ga Önkéntesek Ma Magyarországon majd 17 és félezer fő­állású foglalkoztatott munkaidejének megfelelő munkát végeznek önkéntesek. Ennek értéke - szakértői becslések szerint - évente 18 milliárd forint, ami hatalmas támogatást jelent a hazai nonprofit szerve­zeteknek. Az önkéntes munka elismerésé­nek és további terjedésének érdekében az Önkéntes Központ Alapítvány vállalta egy törvény tervezetének elkészítését. Most a tervezet civil előkészítő folyamata zajlik - a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával. A jelenlegi hazai jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem különböző korlátokkal kifejezetten hátráltatja az ön­kéntes munkát, pedig hatalmas az igény a segítői jogviszony megfelelő szabályozásá­ra. Fontos, hogy az állam elismerje az ön­kéntesek státuszát és lehetőségeihez mér­ten, támogatást biztosítson azoknak - vala­mint a tevékenységüket szervező intézmé­nyeknek - akik szabadidejükben önként se­gítenek környezetükben. Az önkéntes segítői tevékenységről szó­ló törvény tervezetének kikristályosodott egy olyan verziója, amelyre már a kormány is felfigyelt, és kifejezte azon szándékát, hogy felveszik a 2004-es jogalkotási terv­be. Ezt előkészítendő, az Önkéntes Köz­pont Alapítványt a Miniszterelnöki Hivatal felkérte a törvény civil előkészítő folyama­tának koordinálására. A következő időszakban az országban működő civil szervezeteknek, intézmé­nyeknek és az önkénteseknek lehetőségük van a törvénytervezet megismerésére, ki­egészítésére. Az összegyűlt véleményeket feldolgozzák, és beépítik a tervezetbe, hogy a március során induló állami kodifikációs folyamat kezdetén egy - a civil szervezetek nagy része által - ismert és elfogadott ter­vezet álljon rendelkezésre. (További információ: Önkéntes Központ Alapítvány, telefon: 225-0710 E-mail: ftoth.andras@onkentes.hu, www.onkentes.hu) ÖNKÉNTES KÖZPONT ALAPÍTVÁNY Ferencváros: 21 2004. január

Next

/
Oldalképek
Tartalom