Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. május / 5. szám
2004. május „ Finom keze, mint varázspálca, intett; alakja lobogó láng; ha előttünk állt, elcsitult és megszűnt a külvilág.” Andor Ilonáról, az Európa-szerte híres, Liszt-díjas, kiváló karnagyról és zenepedagógusról szóltak ezek a sorok április 5-én azon az emléktábla-avatáson, amelyre a Leövey Klára Gimnázium kezdeményezésére az önkormányzat támogatásával került sor a Tóth Kálmán utca 25. számú háznál. Ebben az épületben élt csaknem fél évszázadon keresztül Andor Ilona érdemes és kiváló művész, aki Ferencváros nagy múltú iskolájában, a Ranolder Tanítóképző Intézetben, majd a Leövey Klára nevét felvett gimnáziumban nevelte az ének-zene szeretetére generációk sorát. Tanítványai rendszeres vendégei voltak otthonában is, nem sajnálta sem az időt, sem a fáradságot, ha a munkájáról volt szó. Sokan eljöttek régi növendékei közül az emléktábla-avatásra is. Bognámé Stocker Gertrúd ma is hálával gondol csodálatos tanárnőjére, akinek nem volt saját gyermeke, s ezért diákjaira fordította minden figyelmét, nekik adta a szeretetét. Dr. Aim Erzsébet is tisztelegni jött el egykori nevelője előtt. Mint mondta, Andor Ilonának a hivatása volt az élete, ezért mindenki tisztelte és becsülte. Koszorút helyezett el az emléktáblánál Paál Kálmán alpolgármester, Bánhegyesi Zoltán, a Leövey Klára Gimnázium igazgatója és B. Horváth Andrea, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Zoltán női karának karnagya (képünkön). - völgyi -ría 18 I Egy zongora - négy kéz A zongora - esetünkben egy pianínó - a szép, Viola utcai lakás nappalijában áll, itt lakik a négy kéz két tulajdonosa, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt. A fiatal zongoraművész házaspár hamarosan megjelenő első lemezén az utolsó simításokat végzi. A gyermekeknek szóló CD-n versek és négykezes zongoradarabok hangzanak el. A lemez nyilvános bemutatója május 20-án lesz a Ferencvárosi Művelődési Központban.- A Filharmónia felkérésére állítottunk össze egy gyerekeknek szóló műsort - mondja Farkas Zsolt. - A koncert egyik részében versek szóltak, a másikban a versekhez kapcsolódó zongoradarabokat adtuk elő. Hat alkalommal léptünk fel a programmal Nógrád megyében, és óriási siker volt. Most kibővítve, megszerkesztve, lemezen is megjelentetjük Tóth Zsuzsanna előadóművész közreműködésével.- A versek teremtették meg a hangulatot a zenéhez - emlékszik Várnagy Andrea a koncertekre. - A versek szinte „megágyaznak” a rákövetkező zenének. Ha meghallják például Nemes Nagy Ágnes Fekete hattyú című versét, utána valóban látják a madarat, mikor megszólal Saint-Saéns Hattyúja. A gyerekek olyan önfeledten élvezték a muzsikát, hogy az minket is meglepett. Ráismertek dallamokra, melyeket hallottak már itt-ott, számítógépen, mobil- telefonon vagy a papájuk karóráján. Most rácsodálkoztak arra, hogy ezek valóságos komolyzenei művek. Nagyszerű lenne, ha a gyerekek tudnák, hogy a komolyzene nem megközelíthetetlen világ, az is élvezetes és szórakoztató. Természetesen rövid, egy-két perces, hangulatos kis karakterdarabokról van szó, Ravel, Moskowski, Schubert, Debussy, Grieg és mások műveiről. A saját gyerekeinken látjuk, hogy éppen ennyi ideig tudnak egy zenére figyelni. Elképzelik a muzsikában megjelenő tündéreket, hegyi királyt, néger babát, búgócsigát, hintalovat, katonát, elefántot. Ezért is lett a lemez címe ZENEKÉPzelet, ami Horgas Béla Képzelni lehet című költeményére utal. A házaspár két éve játszik négykezest. Először a dégi Festetics-kastélyban léptek fel nagy sikerrel. Azóta többnyire Bécsben koncerteznek, havonta háromszor-négyszer szerepelnek Ausztriában. Nyaranta játszanak a keszthelyi Festetics-kastélyban is, ősszel pedig az Óbudai Társaskörben lesz hangversenyük.- A négykezes irodalom nagyon változatos - mondja Zsolt. - Sok az átirat. Brahms Magyar táncai is eredetileg négykezesre íródtak.- Főleg olyan műveket választunk, amelyek élvezhetőek, dallamosak, amit általában ismernek - teszi hozzá Andrea. - Grieg Peer Gynt-szvitjét, vagy Dvorák Szláv táncait nagyon szeretik. Mi is élvezzük a közös játékot, ami ráadásul kissé kuriózum is. Lendületes, fiatalos, „ropogós” stílusban játszunk, ez is újszerűén hat. A házaspár két kislányával lakik a megújuló Ferencváros egyik szép házában. Pestre költözvén fedezték fel ezt a városrészt, és azonnal beleszerettek.- Nem így emlékeztünk a Ferencvárosra - vallja be Zsolt. - Még három éve sem ilyen volt, amikor utoljára itt jártunk, de tavaly megláttuk ezt az óriási változást, és eldöntöttük, hogy itt fogunk lakni. Nagyon tetszik, hogy szinte hónapról hónapra épül valami új, megszépülnek a régi házak, az utcák. Nyáron, az egész napi gyakorlás után esténként lementünk a Ráday utcába sétálni, akár éjfélkor is beülhettünk egy kávézóba ellazulni kicsit. Mintha Párizsban jártunk volna. Nem is vágytunk elutazni sehova, (fzs)
