Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. május / 5. szám
HATALOM ÉS ERKÖLCS Kezdjük megszokni, hogy az Éjszakai Színház újra és újra olyan klasszikus darabokat tűz műsorára, melyek valódi drámai konfliktusokat, tökéletesre csiszolt szöveget és kidolgozott színészi játékot kínálnak a közönségnek. A Piccolóban rendszeresen fellépő társulat rendezője, Kőváry Katalin darabválasztásai, rendezései arra késztetik a nézőt, hogy a színházban ne csak a felhőtlen szórakozást, a gondűző „kikapcsolódást”, hanem az éltető szellemi és lelki táplálékot keresse, amely kicsit talán az életét is képes megváltoztatni. Vagyis élje át a katarzist, a lelki megtisztulást és felemelkedést. Márai ízig-vérig polgári darabjait, a Kaland és a Válás Budán kiválóan illeszkednek a színház intim terébe, a szöveg életre kel, a sűrű feszültségben szinte szikráznak a feltörő érzelmek és a végre kimondott gondolatok. Tavaly Racine Phaedráját állította színpadra a rendező. Hámori Ildikó (és a dajka szerepében Csemus Mariann) méltó és emlékezetes szerepformálása, a csodálatosan szép nyelvezet felemelő, ünnepi élménnyé teszi ezt az előadást. A múlt hónapban Victor Hugo A király asszony lovagja című művét mutatták be a Piccolóban. Bizonyára sokan emlékeznek még a darabból készült filmre, a szívtipró Jean Marais-val és a lefegyverzően nőies Danielle Darrieux-vel a főszerepben. És talán az ötven évvel ezelőtti előadásra is, ahol Tolnay Klári és Gábor Miklós játszotta a magányos királynét és befolyásos miniszterré emelt lovagját. Kőváry rendezése nem a romantikus és törvényszerűen tragédiával végződő szerelmi históriára helyezi a hangsúlyt, és nem is a születési előjogok - Hugo korában merész - tagadására. Itt a tisztességgel párosuló tehetség áll szemben a mindenkori hatalom korruptjaival és vámszedőivel. Ruy Bias, aki egy gonosz intrika folytán lett szolgából a királyi udvar első embere, kemény leckét ad becsületből és kötelességtudásból a léhűtő, saját zsebre dolgozó főrangúaknak. Nemes egyszerűsége, miként a királyné tiszta ártatlansága, kiragyog a velejéig romlott környezetből. A darab nem, csak bírálja, hanem ki is gúnyolja a bigott képmutatásban, az erkölcsök megcsúfolásában egymást túlszárnyaló udvaroncokat. Ezt a kemény, groteszkbe hajló iróniát a szereplők külleme is erősíti. A rendező rikító színű cirkuszi jelmezekbe öltöztette az udvar léhűtőit. A legmulatságosabb a hercegnő (Nagy Anikó), aki nevetséges papagájgúnyájában papol erkölcsről és szokásokról, miközben ragadozó madárként védi vadászterületét. (Kutasi Diána kiváló jelmezei „viszik” az egész előadást.) Igó Éva nagyszerű színésznő; hófehér ruhájában - örök menyasszony folytonosan vadászó királyi ura mellett - fenséges és tiszta, ugyanakkor ízig-vérig asszony. Kár, hogy a szerző nem írta meg az ő igazi drámáját, ami nem a csalódás és a szégyen amiatt, hogy kedvese valójában szolga, hanem az, hogy elvesztette az egyetlen igaz embert, akit ismert, s vele együtt a szerelmet is. Szanitter Dávid Ruy Bias szerepében finom és méltósággal teli, Szersén Gyula Don Salluste-ként kellőképpen intrikus és gonosz, és mint a többiek mind, ő is mintaszerűen intonál- ja a gyönyörű költői szöveget. Szirtes Balázs játssza a „nevető harmadik” Don Cézárt. Nagy pillanata a darab utolsó jelenete, amikor kaján vigyorral megforgatja imént legyilkolt gonosz nagybátyja még ki sem hűlt pálcáját, s hanyagul elnyúlik a karosszékben. Megértettük: egyelőre semmi jóra nem számíthatunk. Ferenczy Zsuzsa NYÁRI OSZKÁR - STÚDIÓVEZETŐ (Halad a karaván 3.) Mi a Karaván legfőbb feladata?- A tehetségkutatás és a foglalkozás a gyerekekkel. Ez egy sikertörténet?- Csak akkor, ha egy kis kémlelőablakon keresztül nézzük, mert belülről jobban látni a sok kínlódást és vívódást. Voltam Londonban egy nyári iskolában, ahová a világ minden részéről jöttek amatőr társulatok, és mi voltunk az egyetlen roma csoport. Csodabogarakként néztek ránk, és azt kérdezgették, hogy lehetegy ilyen jó kis csapatot összetartani. Mi a kínlódás és a vívódás oka?- Manapság veszély fenyeget minden olyan kezdeményezést, ami civil kurázsiból jön létre. Csak azért maradnak fenn, mert akik benne dolgoznak, mindenüket odaadják érte. Pályázatokkal nem próbálkoznak?- A pályázatokkal az a baj, hogy mindig ugyanazok az egy kaptafára menő kiírások jelennek meg, amelyekbe nekünk bele kell préselnünk magunkat. Például egy rendezvénypályázatba vagy valami eszem- iszomba. Úgy gondolja, hogy ez csak Magyarországon van így?- Szerintem egy felvilágosult országban ha van egy civil kezdeményezés, amely elér bizonyos sikereket, már nem tartozik az általános pályázati körbe, hanem privilégiumokat élvez. Ami már évek óta működik, és jól, külön keretet érdemel. Természetesen azzal együtt, hogy állandó finanszírozást kap, kap egy felügyeletet is, ennek megvan a rendszere. Ez lenne az egészséges. Most ez úgy megy, hogy valaki kitalálja a minisztériumban: adjunk már valamit ennek vagy annak a kisebbségnek, közösségnek, na, mi legyen az? Idén kultúra legyen, sport, vagy versmondás? Aztán van egy keretösszeg, amit megpróbálnak igazságosan elosztani, hogy senki ne sértődjön meg, holott annak, aki már letett valamit az asztalra, kiváltságot kellene élveznie. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy egy kút van, és arra járunk mindannyian. A ferencvárosi önkormányzat hogy segít?- Tudunk a romakoncepcióról, és szeretnénk bekapcsolódni. Jó kapcsolatot ápolunk Paál Kálmán alpolgármester úrral, aki eljön a legközelebbi előadásunkra, és utána leülünk beszélgetni. Remélem, hogy ki tudunk alakítani valamiféle együttműködést, és szeretném, ha a kerület büszke lenne arra, hogy ez az országos jelentőségű kezdeményezés itt működik. Hogyan képzelik a jövőt?- Célunk, hogy megtaláljuk azt a módszert, stratégiát, eszközt, embert, akinek és aminek a segítségével nem hullunk szét. Azon kell gondolkozni, hogy szakmailag milyen irányban induljunk tovább, milyen darabokat válasszunk. A legtávolabbi cél egy roma kulturális központ létrehozása, ahol a színjátszás mellett minden művészeti ág képviseltetné magát. Nem státuszokat keresünk, nem épületet, ahová befészkeljük magunkat, és aztán nem történik semmi. Komoly munkát szeretnénk végezni, és ehhez keresünk támogatókat, mezsu Ferencváros 19 2004. május
