Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. szeptember / 9. szám

A Fáy András reálgimnázium múltjából A Fáy András reálgimnázium 95 esztendő­vel ezelőtt, 1908. szeptember havában nyílt meg, mint a Vili. kerületi állami főgimná­zium fiókintézete. Az 1917—1918-as tanév­től önállóvá vált, majd az 1920-1921-es is­kolai évben az anyaintézettől is független lett, mint a budapesti IX. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium. Reálgimnázi­ummá 1924-ben alakult. Dr. Fodor Gyula volt az iskola első igazgató­ja, aki 1918-ban bekövetkezett haláláig vezet­te az intézetet. Őt követte Korpás Ferenc, aki­nek utódja, 1924. szeptemberétől a pesterzsé­beti állami Kossuth Lajos reálgimnázium volt igazgatója, Haszler Károly lett. Az iskola első otthona a Tűzoltó utcában volt, majd 1910 szeptemberében a Mester ut­ca 65. első emeletére költözött. Később az osztályok egy része a Gróf Haller, a Tűzoltó, és az Ernő utcák közt fekvő fővárosi fabara- kok egyikében nyert elhelyezést. Az önállóvá vált iskolába a megfelelő épü­let, a kellő felszerelések, a segédeszközök hi­ánya, a szétszórtan elhelyezkedő osztályok, valamint az eredményes tanítást veszélyeztető mostoha körülmények miatt szinte csak a sze­gényebb sorsú fizikai dolgozók, kisiparosok járatták gyermekeiket. A tanári testület kitartásának köszönhetően 1919 tavaszán dr. Hermann Győző parancs­noksága alatt megalakult a 18. Lóczy Lajos cserkészcsapat. A cserkészmozgalom jelentő­sen hozzájárult a tanulók oktatásához, gondos neveléséhez. 1921-ben létrejött a Lóczy fiúk fúvószenekara, amely 1922-ben már a nyilvá­nosság elé léphetett, méltón képviselve a ma­gyar cserkészetet itthon és külföldön egyaránt. Ezzel szinte egy időben megszervezték az Ifjúsági Segítő Egyesületet és megalakult az egyházi és világi énekkar Janson Vilmos, majd az „Ifjúsági Vöröskereszt Csoport” Hermann Győző vezetésével. Az intézmény tanulmányi előmenetelét jelzi, hogy az 1923- 1924-es tanévben a budapesti rangsor harma­dik helyén végzett. Az 1921. év sorsforduló volt. Ekkor Usetty Ferenc képviselő kezébe vette az új épület megvalósításának ügyét. Interpellációjára adott válaszában Vas József miniszter meg­ígérte, hogy az intézetet mielőbb megfelelő épülethez juttatja. Usetty ezt megkönnyítette azáltal, hogy az új épület számára megszerez­te a fővárostól a Márton-Mester-Szvetenay utcák közötti 1100 négyszögöles telket. Á kultuszkormányban történt változás folytán, most már Klebensberg Kuno miniszter sze­mélyében, hathatós pártfogóra és lelkes apos­tolára talált a hajléktalan intézet. Az építkezés 1922 augusztusában a tornacsarnokkal kez­dődött. Dr. Fábián Gáspár és Lechner Lóránd építészekkel a tanári kar egyeztette és megvi­tatta az épület belső berendezését. Az intézet, angol rendszer szerint, négy pavilonból állt. A főépület az osztályokat, egy a tornacsarno­kot, egy a szertárat és a laboratóriumot, a ne­gyedik az igazgatói és szolgálati lakásokat foglalta magába. Evek teltek el az építkezéssel. Mindez nem az illetékesek jóakaratán, hanem a nehéz pénzügyi viszonyokon múlott, amelyeken a legjobb szándék is hajótörést szenvedett. 1924 őszére a tornacsarnok készült el, 1925 júliusá­ban az igazgatói és szolgálati lakásokat adták át. 1926 végére készen állott a szertárépület, majd 1927-ben tető alá került a főépület is. így 1928 augusztusában sor került az intézet oly régóta nélkülözött, végleges otthonba köl­tözésére. A kitűnő pedagógusokból álló tanári testü­let lelkes, odaadó munkássága és az ifjúság hűséggel párosult szorgalma tartotta fenn és mentette meg az intézetet. A Fáy András Diákszövetség az intézet hő­si halottad emléktáblán örökítette meg, ame­lyet 1929. június 9-én kegyeletes ünnepség keretében lepleztek le. A nemzeti mozgalom és szociális haladás, az erőfeszítés és támogatás viszonosságának és kölcsönösségének tudata vezette tanári tes­tület 1921. szeptember 1-jén Fáy Andrást vá­lasztotta az intézet névadó eszményképének. Fáy András 1786. május 30-án Kohányban (Zemplén megye) született, régi nemesi re­formátus családban. Sokat foglalkozott iro­dalommal, de leginkább életbölcsességgel és hazafias érzéssel teli meséivel tűnt ki. Része volt a Nemzeti Színház megalapításában. Buzdított Széchenyi eszméinek követésére. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának és első igazgatója a Kis­faludy Társaságnak. Ő alapította a Hazai El­ső Takarékpénztárt (1940). Életének célja volt - saját szavai szerint - a „hazának hasz­nálni akarás”. Minden munkát vállalt, a „ha­za mindenese” volt, de jutalmat nem foga­dott el érte. 1864. július 26-án halt meg. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Dr. Kozáry Gyula Felső sor (balról jobbra): Podhradszky Kálmán. Danielisz Lajos. Uhlitz Ágoston, Zachár Emil dr.. Vitéz Bodor Aladár dr„ Csehéry Aladár. Középső sor: Éri Emil. Kiss László. Vitéz Mátyás, König József. Koczab Frigyes dr, Janson Vilmos. Kővári István, Pável Benő dr. Kováts Gyula dr. Alsó sor: Fóka Gyula, Nagy István, Varannai István. Perlaky Gábor, Haszler Károly igazgató, Schmidt Pál. Nagy Béla, Győri János, Rózsa Kálmán. 9 2003■ szeptember

Next

/
Oldalképek
Tartalom