Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. augusztus / 8. szám
Pogány Gábor művészettörténész jövőre hatvanéves lesz. Szó szerint beleszületett a szakmába. Pályája a kezdetektől összefonódott a fiatal művészek tevékenységével. Kiállítás-szervezői és rendezői szerepe révén járja az országot, de lakhelye a Ferencváros. A hazai művészettörténeti közéletben eltöltött harminc éve rálátást biztosít a művészek és a művészet világára. Gyermekkoromhoz hozzátartozott a műtermek fimisz, terpentin-lenolajkence szaga. Szüleim is művészettörténészek. Édesapám elsősorban kortárs művészettel foglalkozott. Innen indult el a kortárs művészet iránti vonzódásom. Édesanyám azt vizsgálta, hogyan hatottak az antik emlékek a reneszánsz művészetre. Ebből tanultam meg, hogy amikor valami „újat” csinálnak a művészek, akkor is a régiből, az alapokból indulnak ki, még ha ez sokszor nem is tudatosul bennük. A Török Pál utcai - akkor még-Művészeti Gimnáziumban érettségiztem. A mi évfolyamunk volt az utolsó, amelyet Somogyi József, Kossuth-díjas kiváló művész tanított. Már egyetemi éveim alatt dolgoztam a Petőfi Irodalmi Múzeumban, eleinte könyvtárosként, majd a diplomám megszerzése után a kiállításrendezői csoportnál. A Fiatal Művészek Stúdiójába hívtak művészettörténésznek 1973-ban. Bekerültem a hazai művészeti élet sűrűjébe. A stúdió 1978-ban meghívást kapott Párizsból, a Függetlenek Szalonjától. A téma az avantgárd - szimbolisták, fauve-ok, korai Picasso - s emellett bemutaták a fiatal magyar művészeket. A beküldött munkák alapján, a stúdió vezetősége kiválasztotta azokat, akiknek a munkája méltó volt az eseményhez. A párizsi szaksajtó nagy elismeréssel írt arról, hogy a vasfüggöny mögül milyen friss és modem anyag került ki. Ez volt az első eset, hogy szabadon vihettünk műveket nyugatra. A hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatokból idén lesz az ötvenedik. Az esztergomi Pasztell biennálét közösen találtuk ki egy barátommal. Hódmezővásárhely a nagybányai művésztelep egyik kisugárzása, Iványi Grünwald Béla és Rudnay Gyula személyén keresztül. Már az 1920-as években jelentős szerepet töltöttbe a telep. Második fontos korszaka akkor kezdődött, amikor az '50-es évektől a főiskolásokat odavitték kötelező nyári gyakorlatra. A telepet mindig, valamilyen művészeti - nem politikai - ellenzékiség jellemezte. Sokan maradtak ott végleg. Az Alkalmazott Művészeti Intézetben tanítok Sopronban, 1996. óta. Öt éve Dunaszerda- helyen, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának tagja vagyok. A derékhad A Képzőművészeti Alap átalakulása nyomán kisebb egyesületek alakultak, területi, szakmai alapon. Kerületi példa a Rézkarcoló Művészek Egyesülete, vagy az Art 9. Ezek, civilként a Parlamentben, kulturális szervezetként a Nemzeti Kulturális Alapnál, és az állami pályázati rendszerekben próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Az egyesületek pályázhatnak mindarra, ami a falra akasztott képet kiállítássá teszi (szállítás, katalógus). Ami a műgyűjtést illeti, mostanra vált világossá, hogy milyen jelentős szerepet töltött be a - művészek és közönség által sokat átkozott - Képcsarnok. Az értékesítés a legnehezebb terület. Néhány vezető művésznek (100-120 fő) megvan a maga vevőköre, míg a másik oldalon széles a giccsvásárlók köre a majd minden bevásárló központban megtalálható „giccslerájokból”. A művészek derékhada - ők viszik a vállukon az élen lévőket - nem találja meg a számítását. Ma a művésznek lényegesen több időt kell fordítania az önmenedzselésre, mint az alkotásra. Ferencváros Alapítója voltam az Art 9-nek. Számukra is rendezek, szervezek kiállításokat. A vezetőségben nem vállaltam szerepet, mert egy másik kerületben művész-egyesület alelnöke vagyok, de így is aktívan részt veszek a ferencvárosi kulturális életben. Gyakran nyitok meg kiállításokat a Pincegalériában, a Mester utcában. Ennek a helynek nagy szerepe volt az '70-80-as évek művészeti életében. Itt állíthattak ki azok, akiket a hivatalos kultúrpolitika - jó esetben - megtűrt. A hely szelleme máig tovább él, noha a pince kiállításokra alkalmatlan. Az elmúlt két választási ciklusban külsős tagként dolgoztam az Oktatási-, Kulturális (és Sport) Bizottságban, jelenleg a FÉNYÁR Kht. felügyelő-bizottsági tagja vagyok. Dobrovits Orsolya Sziklai István Vidék Hódmezővásárhelyen két évig kortárs kiállításokat rendeztem, majd nyolc év Kaposvár következet, a Megyei Múzeum igazgatóhelyetteseként. Balatonbogláron - abban a kápolnában, ahol még élt a karhatalommal megszüntetett, Galántai György-féle tárlatok '70- es évekbeli emléke - létrehoztunk a '80-as években egy kortárs kiállítási hálózatot. Azóta is vidéki, de országos jelentőségű kiállítások szervezésével foglakozom. 1944. szeptember 8-án született. Apja Pogány Ö Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Édesanyja Pogány Ö Gábomé, Balás Edit művészettörténész a Szépművészeti Múzeum dolgozója. 1963-69 között művészettörténet-történelem szakra járt az ELTE BTK-ra. 1996. óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem soproni Alkalmazott Művészeti Intézetében művészettörténetet tanít. Műkereskedők és műgyűjtők számára festők és szobrászok szignóinak gyűjteményét állította össze. Jó néhány kortárs művész monográfiáját írta meg. A Templomok a történelmi Magyarországon című album szerzője. Rove/ehool Nyelvi, Gazdasági Továbbképző és Vizsgacentrum PÉNZÜGYI-SZÁMVITELI SZAKKÉPESÍTÉSEK ! Adótanácsadó. Mérlegképes könyvelő, Pénzügyi-számviteli, TB, Váilalakozásí ügyintéző, Szeptemberi beiratkozás nyereménysorsolással! Kérje tájékoztatónkat! ISO 9001 <=> AL: 0037 <=>-30%-os Szja <=> akkreditált intézmény Ferencvárosi 9 2003■ augusztus
