Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. február / 14. szám (2. szám)
2002. február É letmód Gombás rizottó savanyú káposztasalátával Szokott-e böjtölni? Malárik Ildikó, köz- tisztviselő: - Nem böjtölök sem vallási, sem egészségügyi okokból, mert nem szeretem megvonni magamtól az élvezeteket. Csak egy- --------------------- szer élünk ugyebár... M ózes István, nyugdíjas okleveles gépész- mérnök: - Szerintem nincs rá szükségem, mivel már 30 éve tartom az alakomat. De a húsvéti ünnepek kapcsán nagypénteken nem eszem húst, és az egyházi böjtöt általában betartom. Balogh Éva, pénzügyi előadó: - Hívő keresztény vagyok, és ezért - vagyis nem egészségügyi okokból - szoktam böjtölni. Varga Györgyi, gyógypedagógus: Nem vallási alapon ugyan, de szoktam böjtölni, méregteleníteni. Havi-kéthavi rendszerességgel, hogy testi- leg-lelkileg telítődjek, elvonulok egy hétvégére. Ekkor általában otthon vagyok, és csak folyadékot, vizet, gyógy- teát fogyasztok. Sokszor tovább is, négy-öt napig tart ez a böjt. Akár böjtöl az ember, akár nem, néha jólesik húsmentes napokat tartani. Vannak persze, akik tiltakoznak, főleg a család férfi tagjai, szerintük ugyanis semmi sem laktat úgy, mint a hús, és minden egyéb pótszer vagy büdös, vagy puffaszt. Ami igaz az igaz: a bab, a lencse, vagy a hús hamisítására szolgáló szója hírhedt puffasztók, és nem ajánlatos több napon át egymás közt váltogatva enni őket, mert még a tavaszhozó böjti szelek fuvallatát is képesek túlszárnyalni egy-egy nemkívánatos mellékhatásukkal. Itt van viszont a rizs. Nem puffaszt, nem büdös, és laktat. Igaz, nem fogyaszt, de a böjti étrend alapeleme lehet, és nagyon sok változatban elkészíthető, édesen és sósán is. A gombás-zöldséges rizottóra még vendéget is hívhatunk, olyan mutatós a répakockák sárgájával, gombaszeletek emyőcskéjével és a petrezselyem illatával feldobott egytálétel. Ha a reformétkezésben még járatlanok vagyunk, de van hajlandóságunk az új dolgok kipróbálására, készítsük barna rizsből! Hozzávalók 4-5 személyre: 20 deka barna rizs, 30 deka friss gomba, 1 szál karotta-répa, egy csokor petrezselyem, egy közepes fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, kevés olaj, só, bors Elkészítés: A barna rizs főzéséhez nem elég a szokásos idő. A rizst kétszeresének megfelelő vízzel tegyük fel főni, és nagyon lassú tűzön hagyjuk puhulni 20 percig. Ha teljesen elfőtte a vizet, tegyünk még hozzá egy decit! Ekkor zárjuk el a lapot, és tekeijük konyharuhába, törülközőbe, sísapkába vagy usankába, lényeg az, hogy minél melegebben maradjon, amíg mi a zöldséggel babrálunk. Vegyünk egy akkora lábost, amibe majd a rizs is belefér, fonnyasszuk meg benne az apróra vágott hagymát kevés olajon, majd adjuk hozzá a kis kockára vágott répát és a valamivel nagyobb szeletekre aprított gombát. Fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, és addig pároljuk, míg a répa megpuhul. A gombának mindegy, nem lehet túlfőzni, egy idő után már nem puhul tovább. Ha túl sok leve lenne, ami attól függ, mennyire volt vizes a gomba, fedő nélkül párologtassuk néhány percig, hogy csak kevés lé maradjon a lábos alján. Most jött el a pillanat, hogy a bebugyolált rizst kiszabadítsuk fogságából! Ha mindent jól csináltunk, a rizs ledobta magáról a háncsot, ezáltal világosabb színt öltött, és persze meg is puhult. A zöldséges lábosba borítjuk, óvatosan összekeveijük, hozzáadjuk az összetört fokhagymagerezdet, majd újra lefedjük, bebugyoláljuk, és a saláta után nézünk. Fél kiló savanyú káposztát és kábé tíz centi póréhagymát apróra vágunk. Ha van csemege uborkánk, abból is apríthatunk bele, csak a színe kedvéért. Zsírszegény tejföllel elkeveijük, és szép tálba tesszük, hogy a saláta keresetlenségét valahogy ellensúlyozzuk. Sózni, fűszerezni biztosan nem kell. Nincs más hátra, mint asztalra termi a kész ételt, de ne feledkezzünk el a petrezselyemről! Illata, színe nélkülözhetetlen, és talán feledteti a bácskai rizses hús emlékét az asztalfőn duzzogó emberrel is. Azért ne szedjünk belőle kétszer annyit, mintha hús is lenne benne, mert kalóriának ez sincs híján, és ha böjtölünk, a dugig evéstől is tartózkodni kell! Sódarról, csülökről csak álmodozni szabad, de vigasztaljon minket a tudat, hogy már csak negyven nap hamvazószerdától, és ott gőzölög az asztalon a húsvéti sonka! - mezsu VALENTI N-NAP Szent Valentin napja a szerelmeseké: világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. Ez a hagyomány egészen a II. századig nyúlik vissza, s pogány ceremóniákból alakult ki. Az angolok már 1446-ban is megünnepelték, de igazán divatba az 1700-as években jött, amikor is nagyon népszerűek lettek az úgynevezett Valentin-verseskötetek, amelyek természetesen szerelmes költeményeket tartalmaztak. A nagy Valentin- hullámot a XIX. század hozta, amikor már képeslapokat küldözgettek egymásnak az emberek. De nézzük csak ki volt valójában Valentin? Szentről lévén szó, talán nem is meglepő, hogy két-három egykor élt személyt azonosítanak vele. Az egyik verzió szerint Claudius császár idejében élt pap volt, méghozzá Térni püspöke, aki vértanúként halt meg keresztény hitéért. A börtönben halálra kínozták, ám ő mindegyre azt üzente barátainak: „Szeretlek benneteket” A másik történet szerint is pap volt, aki fiatal párokat esketett össze annak ellenére, hogy a zsarnok Claudius törvényileg tiltotta meg a házasságkötést. Bűnéért börtönbe vetették, ám a börtönőr beteg lánya beleszeretett a fiatal papba, aki imáival meggyógyította a lányt - egyes források szerint feleségül is vette. Kivégzése előtt üzenetet juttatott el szerelmeséhez a pap, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. Nálunk sokáig az ünnep keresztény jellege dominált, az Érdykódexben már olvasható volt az itáliai ókeresztény vértanú Valentin, azaz Bálint legendája. De a Bálint név középkori naptárakban, misekönyvekben is fellelhető, ennek legjobb bizonyítéka, hogy kereszt-, illetve családnévként is nagyon népszerű volt. Tájjellegű szokások is fűződnek a Bálint-naphoz. A mohácsi so- kácok böjtölnek ezen a napon, azaz, csak egyszer esznek, akkor is csak zsírtalan ételt, és imádkoznak, gyónnak, áldoznak. Hőgyészen a kőművesmesterek azért imádkoztak, hogy Bálint oltalmazza őket, amikor a magas állványokon dolgoznak. Van, ahol ezen a reggelen szentelt vizet csöpögtetnek az állatok itatóvizébe. Hangonyban pedig úgy vélik, ha ezen a napon visszajönnek a vadgalambok, akkor beköszöntött a tavasz. A rábaköziek Bálintot a verebek védőszentjének is tartják, sőt a horvát néphit szerint ekkor taiják mennyegzőjüket a madarak. De időjóslás is tartozott Bálint napjához, eszerint ha hideg, száraz időre virradunk, akkor jó lesz az évi termés. Mindeme hagyományok ellenére nálunk csak 1990-től ünnepük „tömegesen” február 14-ét, s leginkább úgy, mint a szerelmesek napját. Mint minden új, elsősorban angolszász területről be- buijánzó divatot éljenzés is, fanyalgás is kíséri. Tény, hogy a pénzorientált világban a virágok és a szívecskés lufik ára az egekbe szökik, a táncmulatságok helyett a média szórakoztatja a népet, az sms-ek sosem látott mennyiségben keringenek az éterben, a lapokat pedig elöntik a bugyutábbnál bugyutább szerelmes üzenetkék: Úgy szeretlek Cuncimókus! Macikám, a tied vagyok for ever! Nyuszifulecském, szerelmem örök! Kutyuskám, hadd legyek a csontid! Jaj, igen, igen bugyuták... Nagyon... De olyan jó ilyesmit kapni. -g22 Ferencváros
