Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. december / 12. szám
2002. december H áttér Folytatás a 15. oldalról! Gyakran a "fiatalabb évjáratú" csövek okoznak gondot, mint az öregebbek, melyek sokszor jobb minőségűek. A vízvezetékek átlagéletkora nagyjából negyven év, s ez megfelel az EU mércének. A Vízművek szakemberi folyamatosan cserélik a vezetékeket, a drága, de "elnyűhetetlen" gömbgrafitosra, vagy a kemény polietilén csövekre. Tavaly például kétszer annyi vezetéket cserélek ki, mint az elmúlt néhány évben. Az ellenőrzésre bevetik a legkorszerűbb technikákat, legutóbb az ausztrál világszenzációs módszerrel vizsgálták meg a Bulcsú utcai ötszáz milliméteres vezetéket, méterenként húszezer forintért, s terveik szerint további százötven kilométernyi veszélyeztetett szakaszt vizsgáltatnak meg csaknem 25 millióért. A Vízművek a szeptemberi katasztrofális csőtörések okait a műszaki egyetem tudósaival vizsgáltatta ki, melynek során megállapították: szó sincs szabotázsról, az "idegenkezűség, teljességgel kizárható". A megrongálódott csövek szétrobbanásának oka a Gellért Szállónál a korrózió, melyet a talaj savas jellegére vezettek vissza, és a kóboráram jelenléte. A Miklós téren pedig egyértelműen a járulékos - forgalom okozta - mechanikai terhelések játszottak döntő szerepet a törés létrejöttében. És a Thaly Kálmán utcában? A kérdésre a választ Kövesi György a ferencvárosi önkormányzat műszaki irodavezetője sommásan így foglalja össze:- Abban biztos vagyok, hogy ilyen nagy átmérőjű vezetékek károsodása a szakszerű és időben elvégzett karbantartás hiányára vezethető vissza. A közműveket üzemeltető cégek az elmúlt években egyre kevesebb erőfeszítést tesznek a karbantartás érdekében. A Vízműveknél még jobb a helyzet mint a Csatornázási Műveknél, de felháborítónak tartom, hogy a vízelnyelők nagyrésze tele van szeméttel, a Telepi utcában pedig rendkívül bűzős a csatorna. Jellemző, hogy két hónapja észleltük a Lónyai utcában süllyed a járda, s panaszunkra csak formális leveleket kapunk a Csatornázási Művektől. Azóta sem tudjuk elérni, hogy közös helyszíni bejárást tartsunk. A közművek nem tartanak partnernek minket és kitérnek az együttműködés elől. Pedig akié az üzemeltetés joga - azé a felelősség is. És mint tudjuk: egyedül nem megy ... Évvégi gondolatok a kerületi környezetvédelmi információs mérőállomás nyolcadik évében Mint azt a „Ferencváros” novemberi számában röviden megírtam, 1994-ben az akkori környezetvédelmi bizottság tagjai és a referens fejében született meg a gondolat, ami az akkori és mai „új” polgármesterünk támogatásával elindult egy olyan úton, aminek járhatóságát, az illetékes szakemberek (józan eszemmel együtt) kétségbe vonták. Akkoriban omlottak össze a hazai, ipari kutató Intézetek. Én a TKI-ban, nagytisztaságú anyagok tisztasági fokának meghatározására alkalmas új mérési módszerek kutatásával, kifejlesztésével foglalkoztam. Megkerestek egy környezetvédelmi feladatokkal foglalkozó cégtől, vállaltam. A feladat olyan környezetvédelmi „monitor” állomás létrehozása és működtetése volt, amely „nagyjából” tudja azt, amit a hatósági döntések meghozatalához szükséges, légszennyezéseket mérő, klimatizált konténerekbe telepített automatizált laboratóriumok tudnak, de a tizedébe se kerüljön, na meg az üzemeltetési költségeket felejtsük el. 1995 tavaszán telepítettük az Információs feladatokra szánt állomást. Mint a novemberi lapban is megírtam, az állomásunk a felújítás alatti nehézségeken túl van és a rádión vezérelt pontos idő, meg a hőmérséklet mellett, a nagy információs tábláról éjjel-nappal leolvashatják, hogy abban a két percben a levegőminőségi határértéknek hány százaléka éppen a szénmonoxid [CO], a kéndioxid [S02], a nitrogéndioxid [N02] tartalma a nagyforgalmú útkereszteződés levegőjében. Úgy gondolom, hogy érdemes tisztázni ezeknek a kifejezéseknek és számoknak a világos tartalmát. A levegőminőségi határérték az a levegőszennyezettségi szint, ami alatt, még tartós ottlét esetén sem valószínű egészség károsodás. A határérték 50%-a nem azt jelenti, hogy a levegő fele az a bizonyos szennyező, hanem a hatóságilag meghatározott határkoncentrációnak az 50 %,a van jelen. Ha mondjuk a szénmonoxid határkoncentrációja 1%, akkor, ha a táblán 50% jelenik meg, az esetben (abban a két percben) félszázalék a légkör széndioxidtartalma. A fenti példában megemlített „két perc”-et azért szőttem bele a példába, mert mérőállomásunk minden két percben leolvassa mindhárom érzékelőjének mérési információját Ezen kiváló időbeli felbontás érzékeltetésére egy nemrégen rögzített, érdekes helyi légköri helyzetet mutatok be. Ezt a két napot, a folyamatosan működő mérési adattárunkból választottam ki. 2002. október 22. és 23. kedd és szerda. Közlekedési szempontból átlagos helyzet lenne, de október 23. Nemzeti Ünnep! Az egyik figyelt légszennyező a nitrogéndioxid, a gépkocsi kipufogó gázok egyik káros komponense. A levegőminőségi határérték: 100 mikro- gram/m3. Kedd 0-óra, a rendszer mérési küszöbértéken (kb. 16 mikrogram/m3) .A reggeli forgalom 8óra körül indul, de aztán kialakul a reggeli csúcsforgalom. A csúcsa llórakor, 66,3%-al. A minimum pont 12-kor, 16%-al. A délutáni-esti csúcs 16:00 és 19:30 között, de „holnap ünnep!” jelszóval eltart éjfélig. Másnap ünnep, délig be sem indul a forgalom, utána is nagyon gyengén. 14 és 20 óra között csendes kocsikázás, 21 órára mindenki hazamegy. Tiszta levegőt és jó egészséget kívánok Mindenkinek! Vecsernyés Lajos T
