Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. november / 11. szám
2002. november K ultúra Tavaszy Noémi nevét, munkásságát mindenki ismeri a IX. kerületben. Élete jelentős részét itt töltötte és 1997 októberétől Ferencváros Díszpolgára. Ajándékozási szerződésben a kerületnek adományozta 42 alkotását azzal a feltétellel, hogy állandó kiállítás nyílik belőle a Pipa utcai Helytörténeti Gyűjteményben. A róla, illetve a vele készült írások alapján állítottuk össze megemlékezésünket a 75 éves művésznőről. Tavaszy Noémi Ferencvárosban született 1927-ben. Szülei vidékről, Somogy és Tolna paraszti világából kerültek a fővárosba. Édesanyja egy tíz szobás ház takarítását vállalta a Ferenc körúton, de amint a gyermeke megszületett, rokonokhoz kellett költözniük a Gát utca 3-ba. Egy szoba- konyhás lakás konyháját lakhatták hárman ugyanabban a házban, ahol József Attila látta meg a napvilágot. Később ugyancsak a Gát utcában de egy másik házba költöztek. Ezekben a válságokkal terhes időkben (lakáshiány, munkanélküliség, nincstelen- ség) ők lakhatták a szobát, viszont a konyhát albérlőnek adták ki. Már édesanyjától örökölhette kézügyességét, aki a nélkülözés éveiben is régebbi textíliák felhasználásával szép ruhákat készített neki. Édesapja a fővárosnál volt akkor irigyelt, nyugdíjas állásban, utcaseprőként. Estefelé, hogy spóroljanak a vilá- gításoz használt petróleummal és a tüzelővel, a Lónyay utcai zálogházba jártak melegedni, no meg „művelődni”. KépzőműA naiva vészeti érdeklődése mondhatni ezzel kezdődött, hiszen számtalan értékes műtárgy árverését nézhette végig, sőt a szülei egyszer vásároltak is egy szerény Rembrandt utánzatot. Noémi kilenc éves volt, amikor a Ranolder utcába, a mai Balázs Béla utca 3-ba költöztek és ide is járt iskolába a Ranolder Intézetbe. Mélyen beléivódtak a középső-ferencvárosi gyerekkori emlékek, amikor tényleg úgy éltek, mint egy nagy család: Gubicza, a fiákeres bérkocsis és a templomot takarító felesége, Orosz Péter a suszter, aki két barátjával szerda estenként egy jó üveg bor mellett édes-bús dallamokat játszott tárogatón. Vándorcirkuszosok, verklisek, mutatványosok hada, akik vasárnaponként rendre ellepték a kis házak udvarát. Zenekarok, pattogatott kukoricaárusok... Ebben a világban töltötte napjai nagy részét. A körfolyosós házak, a kicsiny lakások, a villany, víz és mindenféle komfort nélküli lakások különös és otthonos hangulatot árasztottak, melyek festészetében témaként új életre keltek. Fiatalon színésznő akart lenni s talán ez a hajlama tükröződik a félig dokumen- tumszerűen, félig naivan, idillisztikusan megfestett, Ferencváros régmúltját őrző képein. Maga nyilatkozta egyszer: sokan mondják, hogy e szürke, kopott, fénytelen, lebontásra Ítélt lakónegyedet idealizálva ábrázolom. De lehet-e másként, mint ahogy bennem él, megfesteni a Balázs Béla utca 3-at, a Tompa utca egyik boltívét, a Bokréta utca míves szép házkapuját, és a jellegzetes háztetőket, a Thaly Kálmán utca nyugodt méltóságát? Lehet-e mást mutatni a világnak, mint ami belém égett az évek során? Sajátos világ ez, nekem az élet egy szelete, igen fontos darabja. 12 Ferencváros
