Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. november / 11. szám
Iskola Értéket közvetítenek az ifjúságnak Hűségpénz a Ferencvárosban A nemzet napszámosai - így nevezte Németh László író szavaival őket a közvélemény. Ok meg nevelték tovább az újabb és újabb nemzedékeket a munkára, az életre. Tanár vagy? És miből élsz? - de sokszor kellett az ilyen kérdésekre pironkodva válaszolniuk. Napjainkban pedig egyesek már-már irigylésre méltónak véli a pedagógusok helyzetét, mivelhogy szeptemberben ők is megkapták az új kormánytól az 50 százalékos fizetésemelést. De vajon hogyan látják most, megnövelt jövedelmük birtokában, ők a pedagóguspálya megbecsültségét és távlatait? Erre kerestük a választ a József Attila-lakótelep iskoláiban.- Amióta az eszemet tudom, mindig pedagógus akartam lenni - kezdi szavait Kiss Andrea magyarszakos tanárnő és szabadidőszervező a Vajda János Újreál Gimnáziumban. - Még ma is fülemben cseng az első diplomám átvételekor elhangzott útravaló: „Szélnek eresztettem katonáimat, megáldom fegyvereiket.” Én hiszek megáldott fegyvereim, vagyis a tudásom erejében. Minden nap új erőt ad számomra, hogy a tanítványaim szeretnek. Mint magyarszakos, sokat költők könyvekre. Most körülbelül 80 ezer forintot kapok kézhez havonta. Két éve családi segítséggel jutottam lakáshoz, ennek terheit még hosszú évekig viselem majd. Mindenesetre én könnyebb helyzetben vagyok, mint családos kollégáim, hiszen még nincs sem férjem, sem gyermekem. Szomorúan láttam az elmúlt években, hogy a szakma legjobbjai mentek el anyagi okok miatt a pedagóguspályáról. Remélem, a fizetésemelés hatására visszatérnek közülük néhá- nyan.- Úgy vélem, majd csak hónapok elteltével válik érzékelhetővé, mennyire javult a pedagógusok életszínvonala - kapcsolódik a beszélgetésbe Lakatos Tibor matematika-informatika szakos tanár. - Én most keresek annyit, mint a feleségem, aki egy cégnél adminisztrátor, középfokú végzettséggel. Nem csoda, hogy korábban sokan felcserélték a katedrát más, jobb kereseti forrással. Örvendetes a mostani béremelés, mert reményt ad arra, hogy a jóképességű és elhivatottságot érző fiatal diplomások is itt keresik majd a boldogulásukat. Most még a mi pályánk presztízsét alacsony szintűnek látom. Annak az időszaknak, amikor a nemzet napszámosai voltunk, most a modernebb változatát éljük. Kivettek a kezünkből minden olyan eszközt, amivel a diákot, akár akarata ellenére is, folyamatos munkára, vagyis tanulásra tudtuk szorítani. Pedig ha például emiatt egy pályakezdő tanár folytonosan kudarcot él át, elmehet a kedve ettől a hivatástól. A fennállásának 145. évfordulóját ünneplő Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában dr. Pécsi Ágnes egyiptológus, magyar-tör- ténelemszakos tanár a Pedagógusok Szakszervezete képviselőjeként is összefoglalta véleményét.- Itt érettségiztem, s húsz éve tanítok ebben az iskolában. Kezdetben a fizetésem 2400 forint volt. Abból neveltem egyedül a gyermekemet, s jutott belőle könyvekre és színházjegyekre is. A mostani fizetésemelést nagyon megkésettnek tartom. Mindig vállaltam túlórákat, esti és levelezőtagozaton is tanítottam, de most már kezdem érezni, hogy fáradok. A megemelt óraszám miatt estére már elmegy a hangom. Ha valaki most minket irigyel, vessen számot azzal is, hogy mi nem heti negyven órát, hanem annál jóval többet dolgozunk. Régebben színházba vittem a gyermekemet, mert külföldi utakra nem vihettem, ma azonban már az operabérlet vásárlását is meg kell gondolnunk, mert az ára megtöbbszöröződött.- Én félve nézem a gyermekeket nevelő tanártársaimat - veszi át a szót Bognár Ágnes ké- mia-áruismeretszakos, protokollt is oktató tanárnő, aki a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének a tagja. - Látom, hogy a pedagógusgyerekek anyagi szempontból hátrányos helyzetben vannak a társaikhoz képest. A tanári pályán dolgozó szülő sokszor kénytelen lemondani a kulturális javakat közvetítő drága eszközökről. Pedig hát azokat ő is szeretné megadni a gyermekének. Ezért nem lehetünk maradéktalanul elégedettek még a mostani fizetésemeléssel sem. Mi értéket igyekszünk közvetíteni, ehhez kéne megerősítést kapnunk a társadalomtól, akár úgy is, hogy ne kényszerüljünk örökös spó- rolgatásra. Mi lesz, ha az Európai Unióhoz csatlakozunk? Akkor a mostani bérszorzónak is emelkednie kell!- Jövedelmi színvonalunk mellett van más is, ami a közérzetünket befolyásolja - szól ismét dr. Pécsi Ágnes. - A szülői és a diákjogokon kívül a pedagógusok jogai is fontosak lennének! A mi szakmánk társadalmi presztízsét csak egy komplex rendszeren keresztül lehetne tovább emelni. Jó lenne, ha például négy-ötévenként elmehetnénk félévre kutatni, tudományos felkészültségünket megújítani és bővíteni. Példa nélkül álló, hogy én a saját iskolámban ezt megtehetem, de próbálnám csak meg bármelyik másikban! A tanári pálya megbecsültségének alacsony színvonala eddig visszatükröződött olyan következményekben is, mint például: rengeteg írni, olvasni nem tudó gyerek kerül ki a nyolcadik osztályokból, s őket aztán nekünk kell az első évben itt emelt óraszámban felzárkóztatni. Az egyetemeken felvételizőket is alaposabban meg kellene válogatni, hogy ne azért jusson be valaki a tanári szakokra, mert máshová nem vették fel. A Kosztolányi Dezső Általános Iskolában Mógor László földrajz-rajzszakos tanár szerint sok múlik a pénzen:- Tanárként mikor érezném igazán jól magamat? Ha a szakkönyvek megvásárlása nem okozna gondot; ha ténylegesen úgy tudnék készülni a következő tanítási napra, ahogy azt a belső tartásom, igényszintem megkívánná; ha nem kéne elsődlegesen az árát firtatni a kultúrá- lódásnak. Most a fizetésemelésnek természetesen örültem, csak az „50 százalékos” jelzőt kéne elhagyni előle, mert én például csak 15 ezer forinttal kaptam többet, mint az előző hónapban. Tizenhat éve tanítok, s tapasztalataim alapján úgy vélem, a mi pályánk el fog tolódni a szolgáltatás irányába: a szülők és az önkormányzat lesznek a megrendelők, s az iskolának az ő igényeiket kell majd kielégítenie.- A fizetésemeléssel valójában a kezdő pedagógusok jártak igazán jól - fejtegeti Bodnár Nagy Sarolta tanítónő, aki informatikát is oktat ugyanebben az iskolában. - A 10-15 éve tanítók ugyanis kevesebb pénzt találtak a borítékjukban, mint amennyire számítottak. Megemelt járandóságuk nagy részét elvitte az adó. Én huszonöt éve tanítok, most nettó 100 ezer forintot keresek és ebben már benne vannak a pótlékok is. Nagyszerű és erről kár lenne hallgatni, hogy aki több mint egy évtizede pedagógus a Ferencvárosban, az a hűségéért külön juttatásban részesül. Én a kilencedik kerületben ledolgozott tizenhét évem után 20 ezer forint hűségpénzt kapok. Ha a tudásalapú társadalmat kívánjuk megteremteni, életpályamodellt kéne kialakítanunk. Tovább javítaná közérzetünket, ha a tanár például költségtérítést kapna, s leírhatná adójából a saját pénzén vett könyvek, íróeszközök árát. Sokan közülünk csak a turkálóból tudnak öltözködni, pedig nekünk is meg kell jelennünk a gyerekek előtt! Az évi 24 ezer forint mhapénz, amit kapunk, nem sok, a köztisztviselők ennek a többszörösét kapják. Mindenesetre a mostani fizetésemelésünk mégiscsak jelentős lépés volt a jó irányban. Garamvölgyi Annamária KÖZLEMÉNY A Leövey Gimnáziumért Alapítvány /1096 Bp. Vendel u. 1./ köszönetét mond mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1%-val segítették az alapítvány munkáját. Az alapítványnak juttatott 823.185 Ft-ot versenyek nevezési díjainak befizetésére, nyelvvizsgák díjainak részbeni visszatérítésére, iskolai tanulmányi kirándulások és táborok költségeinek támogatására, továbbtanulási és szociális ösztöndíjra, kulturális rendezvények szervezéséhez, kiemelkedő tanulók jutalmazására használtuk fel. Kérjük támogatóinkat, továbbra is tiszteljenek meg bizalmukkal Adószámunk: 18037724-1-43 Számlaszámúnk: 11709002-20073792. Köszönettel; Az alapítvány kuratóriuma Bp, 2002. október 8. Közlemény A Családi Szolgálatok Ligája Alapítvány (1096 Budapest, Lenhossék u. 18.) köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlották számára. Az így befolyt 228.906,- forintot az alapítvány az önkéntes segítők képzésére, és a családterápiás rendelés fenntartási költségeire használta fel. Lobogó Utcai Iskoláért Alapítvány 1098 Budapest, Lobogó u. 1. 2001. ÉVI ALAPÍTVÁNYI KÖLTSÉGEK I. Anyag és árubeszerzés 94.976,- Ft LCD író 19.988.- Ft 2. Multifunkciós nyomtató 74.988,- Ft II. Egyéb költségek 22.800,- Ft III. Erdei iskola, szállás, étkezés 258.350,- Ft IV. Versenyeztetés 23.950,- Ft V. Könyvvásárlás, támogatás 36.115,-Ft VI. CD vásárlás 6.900 Ft VII. Nyomtatvány, posta ktg. 9.660,- Ft VIII. Ballagási dekoráció 9.000 Ft Összesen 461.751,- Ft Péterfai János kuratórium elnöke Ferencvárosi 13 2002. november
