Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. augusztus / 8. szám

Interjú „Nem akarok elszakadni a valós élettől" Az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció belügyminisztériumi politikai államtitkárrá Pál Tibort, Ferencváros országgyűlési és kerületi önkormányzati képviselőjét nevezte ki. A volt ferencvárosi alpolgármesterrel államtitkári irodájában beszélgettünk új beosztásáról, és arról, hogy vajon indul-e az őszi önkormányzati választáson. Kleer László- Országgyűlési képviselővé választá­sa után belügyminisztériumi politikai államtitkárrá nevezték ki. Miért Önt választották?- A kerületi és a fővárosi önkormány­zatnál sokat tevékenykedtem az utóbbi években, tagja voltam a Baloldali Önkor­mányzati Közösségnek, amelynek vezető­je volt dr. Lamperth Mónika, az új kor­mány belügyminisztere. Jól tudtunk együtt dolgozni. Amikor megtudta, hogy belügyminiszter lesz, felhívott telefonon, és megkérdezte, hogy vállalom-e a politi­kai államtitkári tisztséget. Rövid gondol­kodási idő után igent mondtam. Tudtam, hogy képviselői munkám mellett komoly terhelést fog jelenteni, ugyanakkor nagy kihívásnak éreztem a feladatot. Előre je­leztem, hogy eddigi gyakorlatom alapján inkább az önkormányzati dolgokhoz ér­tek, a rendészeti ügyekhez kevésbé. Nem volt kétségem, hogy a miniszter asszony­nyal jól tudunk együtt dolgozni, mert ezt már tapasztaltam. Úgy gondolom, ha már politikai pályá­ra léptem, nem fordíthatok hátat az ilyen kihívásoknak. Ha egyszer valaki bejut a parlamentbe, miért riadna vissza, ha vala­milyen tisztség ellátásával megbízzák. Most az elején úgy érzem, hogy nem könnyű dologra vállalkoztam, de igyek­szem helytállni.- Milyen feladatai vannak a BM poli­tikai államtitkárának?- Helyettesítem a minisztert, mindennel kell foglalkoznom, ami a minisztériumhoz tartozik. Kialakult természetesen egy munkamegosztás, hozzám tartozik a tárca parlamenti munkájának irányítása, a törvényelőkészítés, a frakciókkal, külön­böző munkacsoportokkal és a bizottsá­gokkal történő egyeztetés. Ezen felül több kiegészítő feladatom van, például az ér­dekképviseletekkel való kapcsolat, de hozzám tartoznak a tárca oktatási ügyei is.- Ennyi feladat és az országgyűlési képviselői elfoglaltság mellett, marad-e elegendő idő a Ferencvárosra?- Az államtitkári teendők és a parla­menti munka sok tekintetben fedik egy­mást. Elvileg naponta nyolc - gyakorlati­lag jóval több - órát vagyok államtitkár, ami azt jelenti, hogy állami hivatalnok­ként fizetett képviselő vagyok. Pluszmun­kát az önkormányzati képviselői teendők jelentenek. Alpolgármesteri és egyéb tiszt­ségeimről lemondtam. Ennek egyrészt jo­gi oka van, az összeférhetetlenség, de ha ez nem lenne, akkor is lemondtam volna. Csak egyéni kerületi képviselői mandátu­momat tartottam meg.- Indul az őszi önkormányzati képvi­selő választáson?- Igen. Azért, mert nem akarok elsza­kadni a valós élettől. Számomra sokat je­lent, amikor fogadóórámon választóim el­mondják, hogy mi az, ami jó, mi az, ami rosszul működik. Ha valami jól megy, az természetes, arról ritkán szoktak beszélni. Sokszor persze kellemetlenül érzi ma­gát az ember, amikor a közbiztonság, egészségügy, köztisztaság hiányosságairól vagy a megélhetési nehézségekről kell hallgatni a panaszokat. Ezek az informáci­ók viszont sokkal értékesebbek, mint a kü­lönböző hivatalos jelentések.- Jelenthet valamilyen előnyt a Fe­rencváros számára az ön új beosztása?- Közvetlent semmiképpen, de közve­tett módon segíthetem a városrészt. Dr. Gegesy Ferenc polgármester úrral már tizenkét éve együtt dolgozunk, az utóbbi négy évben alpolgármesterként közvetlen munkatársa voltam. Amikor fel­kérést kaptam az államtitkári tisztségre, kértem, hogy tanácsaival támogasson, hi­szen igen nagy tapasztalattal rendelkezik önkormányzati költségvetési és törvény­kezési ügyekben. Kettőnk tapasztalatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az önkor­mányzatokat érintő finanszírozási vagy társasházi törvény módosításakor jobb törvények szülessenek. Ilyen módon lehet haszna Ferencvárosnak és persze a többi önkormányzatnak is.- Megértem, hogy államtitkárként nem tehet különbséget, de ön egyben fe­rencvárosi parlamenti és kerületi képvi­selő is. Nem lehet, hogy egy kicsit mégis idehúz a szíve?- Igen, ez így van. Például fontos infor­mációkkal tudok segíteni. Felhívhatom a polgármester úr figyelmét olyan pályáza­tokra, időpontokra, amelyek jó lehetősé­get jelenthetnek a Ferencvárosnak. Termé­szetesen a pályázatok elbírálásába nem szólhatok bele, de azt nem is tenném.- Az országgyűlési választások két fordulója között feltételezte, hogy a má­sodik forduló után majd lecsillapodnak a kedélyek, megszűnik az ország ketté- osztottsága. Most mit gondol erről?- Örök optimista vagyok, ezért gondol­tam ezt, most be kell ismernem, hogy ki­csit tévedtem. Optimizmusom azonban tö­retlen, és az a meglátásom, hogy az önkor­mányzati választások után enyhülni fog­nak az ellentétek. Reménykedem, hogy a parlamentben, a médiában és a köztereken megszűnik az erős egymásnak feszülés, a sárdobálás. Kívánatos lenne, hogy az el­lentétek élezésének a helyét az ügyekről történő tárgyalások vegyék át. Persze megértem, hogy az önkormányzati válasz­tások előtt a másik oldalnak nagyon fontos a jó szereplés, és sok mindent megtesznek. Az önkormányzati választásokon mi is nyerni szeretnénk. Az 1998-2002. közötti négy évben elért kerületi eredményeket a helyi MSZP- SZDSZ koalíció és dr. Gegesy Ferenc pol­gármester úr közös sikerének tekintem. A polgármester úr személye garanciát jelent arra, hogy ezek az eredmények ne vessze­nek el, és kerületünk továbbfejlődjön. Úgy gondolom, mindannyiunk közös ér­deke, hogy dr. Gegesy Ferenc polgármes­ter úr irányítsa Ferencvárost a jövőben is. Ferencváros 3 2002. augusztus

Next

/
Oldalképek
Tartalom