Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. április / 4. szám
Háttér A császár itala Udvari orvosi titkos recept, menekülés az országból, saját gyár visszavásárlása, negyven százalékos piaci részesedés - ezek a kulcsszavak Ferencváros egyik legrégebbi és leghíresebb gyára, a Zwack Unicum Rt. történetében. Kleer László Császári és királyi szállító „Dast ist ein Unicum”, mondta II. József őfelsége, Ausztria—Magyarország császára, amikor először kortyolt udvari orvosa, Zwack doktor készítményéből 1790-ben. Az orvos több mint negyvenféle gyógynövényből állította össze az emésztést segítő likőrt. Ötven évvel később, a 20 esztendős Zwack József likőrgyárat alapított 22 munkással és évente 20-30 ezer forint értékű likőrt, szilvóriumot, konyakot szállított Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba és Amerikába. A ferencvárosi cég dinamikus fejlődésbe kezdett, 1892-ben a legkorszerűbb Freisler-féle felvonót állították üzembe a pince és a földszint között. A Zwack József és Tsai, a császári udvar hivatalos szállítója lett, termékeikkel egymás után nyerték el a külföldi versenyek díjait. A cég fénykorában több, mint 200 féle italt gyártott. A Monarchia idejében a Zwack család üzemeltette Közép-Európa legnagyobb italpárlóját. Útlevélért gyárat- A Zwack birodalom töretlenül nőtt egészen 1948-ig, amikor néhány ávós megjelent a ferencvárosi üzemben, apámat nyakon csípték és elvitték. Ez volt az államosítás — emlékszik a történtekre Zwack Péter. — A kommunista rezsim nevetséges vételárat ajánlott a gyárért, de visszautasítottuk. Apám ahhoz a körhöz tartozott, akik Mindszenty bíborossal együtt szervezkedtek a kommunista hatalom megdöntésére és a letartóztatás elől az utolsó pillanatban sikerült külföldre menekülni. Kezdetben tárgyalt a hatóságokkal, hogy esetleg a gyárért cserében útlevelet kaphasson, de erre már nem kerülhetett sor, mert egy bizalmas hírből megtudta, hogy másnap le akarják tartóztatni. Végül orosz katonákat fizetett le, akik benzines hordóban bújtatva átjutatták az osztrák határon. Szerencséje volt, hogy nem lőtték agyon, mert akkoriban az is előfordult, hogy az ember- csempészek elvették a pénzt, azután lelőtték a menekülőt. 17 éves koromban gyalog mentem át a jugoszláv határon, néhány napig kóboroltam, éjszakánként tehervonatokra kapaszkodtam fel. így jutottam el 1948 január elsején Triesztbe — mesélt a nem mindennapi kalandokról Zwack Péter. Az Unicum reneszánsza Zwack Péter nagybátyja nem követte a családot és őt az Unicum receptjének kiadására kényszerítették. A receptnek azonban csak egy részét árulta el, en! ■ Ferencvárosi 13 2002. április
