Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. április / 4. szám
Kultúra A lány hazament... Előbb a lovagnak telefonált, hogy jöhet... Az rögtön jött...De hova lett a kocsija?...Hamis helyen állott meg vele és elküldte...Aztán gyalog a Valériáig... ” Az újságíró felesége kalkulálni kezd, és mivel sokallja a színházlátogatás járulékos kiadásait (villamosjegy, ruhatárjegy, stb.), hogy kárba ne vesszen a jegy, a ház első udvarában lakó ezredes elvált feleségének ajánlja fel azokat. Az ezredesnél korábban a hátsó traktusban ugyanabban a lakásban lakott, ahol most az újságíró. Az ezredes felesége külön élő urától oly keveset kapott, hogy a két lányát eltartani sem tudta, a kis lakás helyett kivett a „rangosabb” első udvarban egy háromszobásat, amiből kettőt szobauraknak (albérlőknek) adott ki. Nagyon örült a jegyeknek, de ő is számolni kezdte a lányaival eltöltendő este anyagi von- zatait: „ Gyalog nem mehetünk a Vígszínházig, mert akkor tönkre megy a báli cipőjük pedig csak az az egy van. Ha a villamost számítom, ruhatárt, kapupénzt, akkor is felmegy: villamos háromszor huszonnégy, az hetvenkettő, vissza hetvenkettő, az egyn egy ven n égy, kapupénz tíz az egyötvenné- gy, három darab a ruhatárban kilencven. Összesen kettő- negyvennégy... Lehetetlen. Hónap vége. Nem bírok három pengőt elszakítani. Ugyanis összesen sincs három pengőm. Kölcsön nem kérhetek, már igazán nem merek a szobából kilépni, mindenkinek adós vagyok, még a házmesternek is. Lehetetlen fiam, lehetetlen. ” No, de semmi baj, a házban laknak a felsőbb osztályból is, akkor majd ők elmehetnek a jegyekkel. A tőlük kapott apró szívességekért úgysem tudott a kétgyermekes anya „fizetni”, hát a jegy kapórajön, menjenek ők, a méltóságos asszonyék. „Nahát, az uram hazajön két órakor a hivatalból, megbeszélem vele... Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok. Igazán ez az egyetlen darab, ahova tiszta szívből vágytam. Mondják a barátnőim, hogy rémesen jó. Csortos olyan benne, klasszikus alakítás... De mégsem: „Mondok valamit, még ingyen jeggyel is sok. Mert ha már négyen megyünk. nem érdemes autóbusszal menni. Autóbusszal is négyszer harminckettő, az egyhuszonnyolc. Kocsi is elvisz egyötvenért. Érdemes akkor?... De ha az ember számít, kocsi három pengő, ruhatár négy személynek másik három pengő, ez hat, színházi lap borravalóval egy pengő, de legalább ötven fillér. A lányoknak egy kis cukor, egy pengő, ez már hétötven. A mai világban fiam, a hónap utolján hét-nyolc pengőt kiadni!... Nem tudjátok elképzelni egy magasabb rangú tisztviselőnek a helyzetét. ... ötszáz pengőt sem kapott az uram elsején. Tessék ebből a házbérre fizetni havonta kétszáz pengőt, marad kétszázhatvan. Csak éppen a koszt. Már a ruha nincs. ...” A regény minden mondata kor- helyszín- és jellemrajz az 1920-as, 30-as évek Pestjéről és lakóiról. A terjengős leíró részek sokszor rontják az irodalmi értékét. Móricz az anyagi viszonyokon kívül bepillantást enged a különböző társadalmi rétegek lakásviszonyaiba, az ugyanazon házban lakók közötti hierarchiába, a gyermek nevelésébe, a családok erkölcsi felfogásába, ízlésébe stb. Ebben a művében, amire a cím is utal, a nők társadalmi szerepvállalásának szükségességét és eredményességét is hangsúlyozza. Móricz a fővárost megszeretni nem tudta, annak ellenére, hogy a harmincas évektől írt Budapesten játszódó történeteket. A nagyváros iránti ellenérzését egyébként egy-egy főhősén keresztül kifejezésre is juttatta. A fent vázolt regényén kívül a Kiserdei angyalokban, a Rab oroszlánban, az Amíg új a szerelemben szintén az Üllői út környékiek életét mutatja be. dobrovits KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A keresztségben a Desiderius, azaz „az áhított” nevet kapta az apai nagypapa, Kosztolányi Ágoston javaslatára, aki valaha Bem apó seregében szolgált századosként, később pedig szatócsként kereste a kenyerét. O tanította írni-olvasni az alig négyéves fiút, tőle tanult meg Desiderius angolul is. A családi környezet, a gyermekkor döntően meghatározta Kosztolányi életét: „az ember csak ott élhet, ahová az emlékei kötik. ” Gyermekkorát Szabadkán töltötte, s neveltetése alapján jóval közelebb állt a polgársághoz, mint legtöbb pályatársa. Élete egyik legközelebbi barátja első unokatestvére volt, bizonyos Brenner Jóska, akit ma Csáth Gézaként ismer a világ. Desiderius már Dezsőként érkezett Pestre, a bölcsészkarra, és pályája gyorsan ívelt felfelé. Költészetszemlélete határozottan modem volt, s amikor bécsi diákévei alatt megismerkedett Freud tanaival, értékrendje átstrukturálódott, művészetszemlélete kitágult, s mindez nagyfokú érzékenységgel párosult. Az irodalomtörténészek szerint túl korán állt elő önálló kötettel, 1907-ben jelent meg a Négy fal között, amelyet Ady Endre, akinek párizsi útjával megüresedő állását a Budapesti Naplónál Kosztolányival töltötték be, alaposan „lehúzott” kritikájában. A két művész egy életre megutálta egymást, bőven ellátva az utókort kutatómunkával. Sorra jelennek meg verseskötetei, regényei, de ne feledkezzünk meg ragyogó műfordításairól se. A Modern költők című antológiája a modern európai irodalomra nyitott ablakot - hatása óriási volt. Kosztolányi fedezte föl a magyar olvasóknak többek közt Rilke költészetét is. 1913-ban házasodik meg, a fiatal színésznőt, Harmos Honát vette feleségül, hamarosan megszületett egyetlen gyermekük, Ádám, akiért valósággal rajongott Kosztolányi. A húszas-harmincas évek már az érett, kiforrott művész világlátását tükrözik: a halállal állandóan farkasszemet néző „bús férfi” a lehetséges magatartásformák közül a felülemelkedést választotta: az elkerülhetetlent bölcs, sztoikus nyugalommal szemléli és várja, s műveiben megmutatja, miként fonódik össze szervesen sorsunkban és az emberi jellemben a jó és a rossz, a romboló és a teremtő hajlam. Lehet szeretni vagy nem szeretni Kosztolányit, de szinte minden irodalomkedvelőnek megvan a maga kedvenc verse, regénye tőle. Azon is lehet vitatkozni, mennyire volt modoros, „szegény kisgyermekes” a lírája. ínyenc volt, aki a szavak ízét, színét és hangulatait ízlelgette, új jelentésámyalatokkal fűszerezte - megérdemli hát; hogy nagy figyelemmel és odaadással kóstolgassuk. És ne csak az Üllői úti fákat! A ferencvárosiak joggal büszkék híres, egykori lakójukra; Kosztolányi egyetemista éveiben a múlt század elején valósággal körbelakta a kerületet. Albérlőként eltöltött néhány évet a Ferenc körút 42-ben és a 44-ben, aztán áthurcolkodott az Üllői útra. A 21-es szám alatt emléktábla hirdeti, hogy itt élt és itt írta az Üllői úti fákat... Csakhogy lakott ő a túloldalon is, a 22-ben és a 30-as szám alatt is, e tény nyomán a szomszédos Józsefváros is magának vindikálhatná a verset. Sőt, az ifjú titán az Ferenc körút - Üllői út sarkán álló Valéria kávéházba járt ihletért, míg Karinthy Frigyes át nem csábította a Miénk-be. A fentiektől azonban nem csorbulhat a legenda. Pedig hol vannak már az Üllői úti fák? -g-
