Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. április / 4. szám
12 Kultúra Tiszta szívvel Az 1970-es évek elején jártunk, amikor egy koncerten Baksa Soós egészen a színpad elejére jött és sajátos, csak rá jellemző kántálós hangján elkezdte énekelni: „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm se szemfedőm, se csókom se szeretőm”. A teremben néma csend, a gyönyörűségtől libabőrös közönség egyszerre vett levegőt. Baksa Soós a rendőrhatóság zaklatásai elől disszidált, de közönsége a körfolyosós roggyant bérházak sötét udvari szobáiban József Attilát olvasott, ott ahol „a nyomor országairól térképet rajzol a penész.” Később Orszáczky Jackie érces hangján csendült fel a jólismert dallam, gazdag hangszereléssel kísérve. A hivatalos kultúrpolitika nem szerette ezt a verset, óvatosabb rendezők egyszerűen lekapcsolták a színpadról az áramot, amikor felhangzottak az első akkordok. A közönség pedig mintegy himnuszt tovább énekelte; „Harmadnapja nem eszek, se sokat se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. ” Szegények voltunk és becsületesek. Tudtuk, milyen éhesnek lenni, de nem mertünk lázadni csak a nagy hajjal, topis ruhával, József Attilával. Nem kecsegtetett akkor nagy jövő, esetleg a csúcson egy Trabant, fridzsider, kiskert, szakszervezeti beutaló főidényben. Orszáczky Jackie is lelépett, Ausztráliába. Mi meg maradtunk, tiszta szivvel, eszményeinktől cserben hagyva, ott ahol „ a mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli Hányán születtünk ebben az országban szoba-konyhában, hányán nőttünk fel apa nélkül, de József Attila csak egy közülünk. Beálltunk a sorba, rossz kurvák módjára csináltuk mintha ....., a konformizmus ült diadalt. Most előj önnek rosszul szabott öltönyükben, makkos cipőjükben a visszamenőleges lázadók, akik lemerültek és kibekkelték. Ők a horgerantalok, akik azt mondták az ifjú József Attilának, hogy a „ Tiszta szívvel ” című vers írója nem lehet ebben az országban tanár. Nem lett. Húsz évesen Bécsbe ment, újságot árulni, takarítani, Ő, aki, ilyen sorokat vetett papírra: „Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jutott kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se? ", Hány emberre érvényesek ezek a sorok ma is? Mennyi lázadót tör le a mindenkori hatalom? Csodagyereknek József Attila tartottak, pedig csak árva voltam — írja önéletrajzában József Attila. A ferencvárosi Gát utca 3. alatti emlékszobában látható, milyen szerény körülmények között élt a költő gyermekkorában, de ez maga a gazdagság lehetett a József család többi lakhelyéhez képest. Kényszerből, a kifizetetlen számlák elől költöztek a Ferenc tér 11-be, a Gát utca 21-be, a Márton utca 1-be, a Bokréta u. 10-be, az Üllői út 63-ba, a Thaly Kálmán 40-be a Páva és Svetenay (Lenhossék) utcai tömegszállásokra. József Attila élete Szárszón egy vonat alatt be végeztetett. Harminckét évesen felmondta érzékeny idegrendszere a szolgálatot, nem kért többet a nélkülözésből, meg nem értésből, megaláztatásokból, beteljesült jóslata: „s halált hozó fű terem gyönyörű szép szívemen Kleer László őId BANK Teljesebb kiszolgálás az OTP bankjegyautomatáknál:
