Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. december / 12. szám
Helytörténet A Kálvin tér Kilencszögű, szabálytalan mértani alakzat, amely a Múzeum körút és a Vámház körút között a Baross utca, az Üllői út, a Ráday és a Kecskeméti utca metszéspontjánál fekszik. Ki gondolná, hogy 1734-ben az itt lévő első két ház telekköny- vezésekor e terület, mint tér már réges-régen kialakult. Évszázadokon át itt futottak össze az alföldi városokból Pestre tartó útvonalak. Itt állott a Kálvin tér és a Kecskeméti utca sarkán Pest egyik városkapuja : a Kecskeméti kapu. Az itt leírtak fő forrása az Adalékok a Belső-Ferencváros történetéhez című kiadvány Xantus Zoltán és Jónás Gábor által írt fejezetei, valamint a Pipa utcai Helytörténeti Gyűjtemény metszetei és régi fotói. A cikk nem tér ki a Kálvin téri református templomra, mert arról - szintén a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársaitól - egy korábbi lapszámunkban részletesen olvashattak. O Dobrovits Orsolya A közlekedés A tér neve az évszázadok folyamán sokszor változott. Hívták Kecskeméti térnek, Széna térnek, volt Sertéskereskedő tér, Disznó piac. 1803-tól német nyelvű névtáblákon volt Heuplatz, Heumarkt, valamint Heumarkt-platz. 1852-től hívják Széna térnek. Mai nevét a református egyháznak adományozott telken felépült kálvinista templom kapcsán kapta. A főváros legnagyobb forgalmú csomópontjainak egyike. Innen indult a lóvasút 1866 augusztus 1 -tői Újpestre a Múzeum körúton át, 1869 január 30-tól az Üllői úton a Ludovikáig, 1870 április 7-től a Duna irányába a Fővámházig, 1876 június 17-től a Két Nyúl utcán (Lónyay) a Közvágóhídig. 1897. október 18-án indult a Kálvin térről a villamos közlekedés. Az első villamosok az Üllői úton jártak. Néhány nappal később, október 26-tól a Kálvin tér Lónyai utca-Közvágóhid nyomvonalon is villamos járt, majd ugyanebben az évben november 4-től a Vámház kőrút-vonalon is felváltotta a lóvasutat. Az 1960-as ‘70- es években a nagyobb gépkocsiállomány a téren keresztül haladó villamosok és autóbuszok, a körforgalom okozta problémák miatt rengetegszer dugult be a forgalom. Időszerűvé vált a Kálvin téri forgalom átrendezése. Ez kapcsolódott a 3-as metróvonal kiépítéséhez, amikor a gyalogos- közlekedés is a föld alá került. A kút Ezen a nagy forgalmú téren állt a Danubius szökőkút, mely Ybl Miklós és Fessler Leó közös műve. E kutat a fővárosnak ajándékul szánta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amely Ybl Miklóssal építtette meg a Kálvin téri bérpalotáját. A kútra 1880-ban pályázatot írtak ki, amelyen az a terv győzött, amit Fessler Leó készített Ybl rajza alapján. Magát a kutat Brestyánszky Béla véste kőbe. Ybl célja az volt, hogy beleillessze a kutat abba a városképbe, melynek a Nemzeti Múzeumon kívül az általa tervezett bérpalota is része volt már ekkor. A társszerző Fessler a kutat fő művének tartotta. 1883-ban készült el. Négy nőalakja négy folyót jelenít meg a Dunát (ezért Danubius kút), a Tiszát, a Drávát és a Szávát. A második világháború előtti fotókon illetve metszeteken jól látható, hogy a kút valóban a tér ékessége. A háborúban bombatalált érte, restaurálása után 1959-ben a megnövekedett forgalom miatt az Erzsébet téren, akkor Engels téren állították fel. A figurák egyike a Száva épségben megmaradt, a szökőkúthoz újra faragták, az eredetijét pedig a Kálvin tér 9. szám alatti ház hátsó udvarában állították ki, ahol ma is megtekinthető. A Fenyves Áruház A Kálvin tér 7. szám alatti telken már 1802-ben egy kétszobás ideiglenes épület állt lelkészlakásként. 1803-ban már egy kétszintes épület földszintjén megkezdődött a tanítás. 1855-ben nyílt meg a teológia, 1859-ben pedig a református gimnázium. A reformátusoknak ezt a nagy múltú klasszicista stílusú épületét 1914-ben lebontották és azt tervezték, hogy a helyére új oktatási, illetve egyházi épületet húznak fel. A világháború miatt ez nem valósult meg. 1920-as években nyílt meg ezen a telken a Fenyves Áruház. Nevét a tulajdonosáról, Fenyves Dezsőről kapta, akinek apja még a Mátyás utca 5-ben tartott fenn üzletet. Az egykori Fenyves Aruház a korabeli reprodukciók szerint szépen tagolt, jó arányú, elegáns megjelenésű ház volt. Eredetileg az ablakok közötti falfelületet az egyes szinteket összekötő falpillérek tagolták, az épület így függőleges hangsúlyozást kapott. A háború előtt az épületben már lift szállította a vendégeket. Az áruháznak külön varrodája volt az egyik szomszédos épületben. A tulajdonos minden szempontból tökéletességre törekedett. Az eladólányoknak fodrászbérlet járt, hogy megfelelő frizurával jelenjenek meg nyitásra. Ebédet is kaptak 25 fillérért a szomszédban. A fáma szerint bundát és egyéb nagy értékű cikkeket vásárolhattak Ferencváros 15 2001. december
