Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. november / 11. szám
2001. november H áttér Ül az ösztön talpig gyászban Megszűnt a szextabu „Nagyobb had a sír hada, mint a tiétek, akik ma földön, a tengeren éltek” (C.F.Meyer: Halottak kórusa) Kleer László A karthauzi szerzetesek mindennap így köszöntik egymást: Emlékezz a halálra! Az átlagemberek igyekszenek elkerülni a halál gondolatát, többségünk fél a végtől, pontosabban az oda vezető úttól. Sokan kórházban gépek között halnak meg, távol szeretteiktől, otthonuktól. Polcz Alaine pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan lehet méltóságteljessé tenni az utolsó napokat, miképpen kell felkészülni a halálra, hogyan segíthetünk haldokló hozzátartozóinknak? Polcz Alaine, a néhai Mészöly Miklós író felesége, tanatológus ( a halál jelenségeivel foglalkozó tudományág művelője). Negyven évvel ezelőtt kezdett a témával foglalkozni, először haldokló gyermekekkel dolgozott, azután felnőtt haldoklókkal, majd elindította a hazai hospice mozgalmat. (A hospice fő célja, hogy segítsenek az embereknek szeretetteljes környezetben meghalni, illetve segítsenek a családnak és betegeknek a testi, lelki szenvedéseken úrrá lenni.) Polcz Alaine több pszichológiai témájú és szépirodalmi könyv szerzője.- A halállal foglalkozni, erről a témakörről publikálni sokáig nem volt ildomos. Vajon miért félünk ettől a kérdéstől?- Túlságosan hittünk a tudományokban, melyek nem tudtak a halállal mit kezdeni. Meggyengült a hitünk, a fogódzkodónk. Az emberek nyolcvan százaléka ma is kórházban hal meg, miközben otthon szeretne lenni szerettei körében. Régen az egyik generáció adta át a másiknak, hogyan kell kezelni a haldoklót, milyen a temetés és gyászolás rítuszextabu, helyette egyre több a szex- pornó. A szexualitásról korábban nem beszéltünk. Most már beszélünk róla, de a porba, mocsokba ejtettük. A haláltabu megmaradt és ezzel nem tudtunk mit kezdeni, pedig a pszichológia és az orvostudomány a halálközeli élményekből sok mindent megtudott. A tudomány nem tudott segíteni, ezért elutasítottuk a halált és a gyászt. Azonban kiderült, hogy az el nem végzett gyász, és az, hogy nem tudjuk se- giteni a haldoklókat, félelemmel tölt el bennünket. Fekete és félelmes lesz a halál. A kórházakban elhúzzuk a halál idejét, el vagyunk szigetelve, nem beszélünk a halálról, a haldokló nem tudja elmondani a problémáit, nem kap segítséget. — Mit nevezünk haldoklásnak? Meg lehet ezt tudományosan határozni?- A haldoklás időszaka az az utolsó 1-10 nap, amikor már nagyon közel van a halál ideje. Ez csak határérték, pontosan kiszámíthatatlan. Az agónia szó görögül harcot jelent és jól jellemzi a történéseket. Az agónia hosszú folyamatában a testből kiszakad a lélek, megszűnik a tudat, a gondolkodás és az érzékelés. Egyes szerveink még életünkben beszüntetik működésüket, mások halálunk után is működnek. Például, mint az jól ismert, a haj, a köröm még a koporsóban is növekszik. Ha a halál pillanatában az életfunkciókat mutató műszereket nézzük, hogy miképpen áll le a szív, a légzés, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kívülről már halottnak tűnő személy fizikumában még van tevékenység. A halálközeli élmények tanulmányozásának köszönhetően már sokat tudunk arról, hogy ilyenkor mi történik. Nagyon sok, klinikai halálból visszajött ember sa. A társadalom segítette a haldoklót és családját. A tudományok hatására a hitünk elhalványult. Az elmúlt százötven év a tudományok istenítésével telt el. A ráció uralma alatt elnyomtuk ösztöneinket, bizonyos fokig érzelmeinket is. Szondi Lipót, a nagy magyar pszichológus mondta: „tudat alatt kicsi házban ül az ösztön talpig gyászban”. Az elnyomásból elementáris erővel törnek fel az ösztönök, ezt láthatjuk gyakran a fiatalok viselkedésében. Megszűnt a O 6 Ferencváros
