Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. november / 11. szám
Háttér mondta el élményeit és érdekes kísérletek folytak erről az állapotról. Egy amerikai szívsebész azt hitte, hogy a klinikai halál állapotából visszajött páciensei hallucinálnak, amikor fényről, örömről, panorámatudatról beszélnek. (Panorámatudat: a klinikai halál állapotában tapasztalt érzés, sötét alagútban sodródik az ember, majd fénybe kerül és örömöt érez, az életét áttekintheti és nemcsak azt látja, ami vele történik, hanem azt is, hogyan hatnak az események másokra, az ember önmaga bírája lesz.) Ezt bizonyítandó az orvos egy alkalommal hat közepesen képzett egészség- ügyi dolgozót beültetett a műtőbe, hogy figyeljék meg, mi történik, amikor valaki a klinikai halál állapotába kerül, majd visszahozzák. A megfigyelők átlagosan 65 százalékos pontossággal tudtak visz- szaemlékezni a történésekre. Ezzel szemben, aki testen kívüli állapotba került 98 százalékos pontossággal írta le, hogy mi történt, miközben nincs vérkeringés, nem mutatható ki agyi tevékenység és érzékelni sem tudnak. Ilyen pontos memóriateljesítményre a lélek testen belül nem képes. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a lélek továbbél, felel a tetteiért. Ezek után mit mondhatunk? Egy új század kezdődik, amely vagy a hit százada lesz vagy elpusztul az emberiség. A tudomány segítségével nem átalakítottuk a földet, hanem elkezdtük tönkre tenni. Persze nem a tudományokban van a hiba, hanem ahogyan mi kezeljük őket, ahogyan hittünk bennük. A természettudományok segítségével jelenleg a kozmosz 36 százalékát ismerhetjük meg. Érdemes idézni Heisenberget, a híres atomfizikust, aki azt mondta: „Engem nem érdekelt Isten léte, de a munkám során találkoztam vele.”- Visszatérve a haldoklókhoz és környezetükhöz, hogyan kell felkészülni, hogy életünk utolsó óráit méltóképpen éljük meg és miképpen tudnak az élettől búcsúzónak segíteni a hozzátartozók?- Régebben a generációk egymásnak adták át a tudást, hogyan kell kezelni a haldoklót, a halottat öltöztetni, gyászolni, temetni. Most tudományos alapon foglalkozunk a test és a lélek történéseivel, az orvosi, pszichológiai és filozófiai eredményeket beépítve egy team tanulja ezt, hogy összeállva segíthessenek a haldoklónak otthoni, szeretetteljes környezetben meghalni, kórházi tanácsadó szolgálat is van és kórházi hospice részlegek. Alapvetően fontos a nyílt kommunikácsolva? Hová fordulhat a hozzátartozó, ahol őszinte segítséget kaphat?- Sajnos az orvosok nem tanulják a haldoklók ellátását. Most kezdődött a harc, hogy ez is szerepeljen az egyetem tanrendjében. Nem lehet az orvosokat hibáztatni amiatt, hogy amíg ezt nem tanulják és nem segítik az ezzel kapcsolatos rendeletek sem a munkájukat, a reménytelen esetben is mindent megtesznek, gépekre kapcsolják a beteget és elhúzzák a haldoklás idejét. A társadalomnak ez sokba kerül. Ebből a pénzből meg lehetne menteni más betegek életét. A kórházakban a betegeket segítő tanácsadó szolgálatok kérhetők, de ezt sem a betegek, sem a hozzátartozók nem tudják, ezért nem is nagyon veszik igénybe. Folytatás a 8. oldalon ció. A haldoklók szeretnék elmondani félelmeiket, utolsó kívánságaikat, rendelkezni temetésükről. Nem szabad ilyenkor azt mondani, hogy jaj ne beszélj, meg fognak gyógyítani. A hospice mozgalom lényege a nyíltság, a halál méltóságának visszaadása. A haldoklók segítésére hospice házat építünk, oktatási központtal, nappali szanatóriummal. A gyászolók segítésére éppen most próbálunk országos hálózatot kiépíteni. A tervek szerint egy ingyenesen hívható zöldvonalon keresztül az érdeklődő információt és lelki tanácsot kaphat. A társadalom igyekszik a mai kor rítusainak, tudományos tapasztalatainak, pszichológiai tapasztalatainak megfelelően segíteni.- A gyakorlatban ez milyen módon történik, amikor valaki halálos betegként fekszik a kórházban gépekre kapFerencváros 2001. november
