Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. február / 2. szám
6 Háttér- Átalakulhat egy városrész gondolkodásmódja? Gondolok arra, hogy a lepusztult ferencvárosi házak helyett újak épültek, egészen más, az itt lakóknál mindenképpen módosabb vásárlóréteg számára. Létrejöhet-e vajon valamiféle pozitív kölcsönhatás?- Hát, ez nagy kérdés... Minden lehet. A társadalmi szakadékok nagy veszélye, hogy a reménytelenség agresz- sziót szül. Ha azt mutatják az embernek, hogy „ilyennek kell lenned”, noha világos, hogy képtelen megfelelni ennek az elvárásnak, az feszültséghez vezet. Ha azt látja a szoba-konyhában felnövő, hogy nem neki adtak lakást, nem ő kapott munkát vagy őt rúgták ki először a leépítéskor... Ezért fontos, hogy odafigyeléssel műveljék a rehabilitációt. Tény, a felújítások nagy része azzal a koncepcióval dolgozik, hogy a legszegényebbek menjenek valahova máshova, s foglalkozzon a problémáikkal valaki más, helyükre pedig jöjjenek a középosztálybeliek. Az önkormányzatok is így gondolkodnak.- Tényleg nem láttam még olyan kerületet, amelynek határában ott állna a tábla: „Gyertek, prolik!” felirattal...- Nem is fog. A kerületek is úgy vannak vele, hogy talán nem kéne annyit foglalkozni a szociálpolitikával, mert a végén még a szomszédból is idejönnek a szerencsétlenek. Ez egy jól érzékelhető politika.-Az ingatlanspekuláció is jól érzékelhető, sokak válnak áldozatává.- így igaz. Csak annyival durvítanám a képet, hogy nem egyszerűen ingatlanspekulációról van szó, amit sajnálkozva észrevesz az önkormányzat, a fővárosi vezetés vagy a kormány, hanem benne van a városrekonstrukciók ellentmondásossága is, mert az is érdekes, mi történik azokkal, akik a felújítás előtt laktak a területen. Általában azonban az történik, hogy ezeknek az embereknek egy része vidékre megy, időlegesen ez a lépés megoldja az akut problémát. Sokszor épp arra a vidékre térnek vissza, ahonnan az 50-es években a felmenőik eljöttek. De aki 30 évig élt mondjuk a Mester utcában, az nem biztos, hogy könnyedén fel tudja ásni a kertet, művelni a földet. A munkanélküliség is létező veszély, és ha Budapesten előbb indul meg a fellendülés, mint a borsodi, nyírségi peremvidékeken, akkor megint meg fognak jelenni a városban.- Amely fölött a globalizációtól ódzkodók kongatják a vészharangot.- Ez egyelőre nyitott kérdés, akárcsak a sokat szidott bevásárló- központoké. Kulturális jelenség, s mint ilyen, csínján kell bánni a megítélésével, hiszen ízlés dolga, s egyáltalán nem kizárt, hogy mellettük újraélednek a tradicionális értékek. A globalizáció tény, árnyékos és örvendetes oldalaival együtt. Nem választhatunk sem ellene, sem mellette. A városszociológiai tanulmányok nagy része mostanában úgy kezdődik: „A globális város” vagy „A város a globalizáció idejében”. Döntő hatása van a városi társadalomban. A IX. kerületi felújítás például egy globalizációs sikertörténet, mert be lehetett vonni olyan tőkét, amelyből létrejöhetett, s ez nagyon pozitív fejlemény. Hogy szeretek-e McDonald’s-ba meg Burger Kingbe járni? Én spéciéi nem szeretek, de kétségtelen, hogy ezekben mindig tisztaság van. Lehet, hogy profánul hangzik, de sokat számít az, hogy mindig tiszta a vécéjük. Sőt, ezeken a helyeken órákig lehet ücsörögni egyetlen kávé mellett, s a kutya se kérdezi, hogy mikor áll már tovább, vagy mikor fogyaszt valami drágábbat. Ráadásul ezek a gyorséttermek nem tették tönkre azokat a belvárosi kifőzdéket, amelyeket én jobban kedvelek, sőt inkább ösztönözték ezek létrejöttét, szélesítették a választékot. A kockázatuk például az, hogy várostervezési szempontbó' mennyire szabályozhatóak, Magyarországon még nagyon örülnek a beruházó multiknak, a nagy kereskedő cégeknek, s nem merik megkockáztatni a szigorú szabályokat, nehogy elriasszák a tőkét. Globalizációs jelenség az újkori migráció is, de ebben nem látok semmi rosszat, jó az, ha az emberek megismerhetnek új kultúrákat. Egyszóval tudomásul kell venni, hogy minden újra és újra strukturálódik. Garamvölgyi Katalin Fotó: Somfai
